A Goodyera repens és az Ophrys scolopax hazai orchideafajok ex situ védelmét célzó nevelése és szimbionta gombapartnereik molekuláris azonosítása Szerző: Jezovith Gertrúd
Év: 2008
Város: Budapest
Egyetem/főiskola: ELTE, Természettudományi Kar
Tanszék: biológus szak
Absztrakt: A hazánkban élő mérsékelt övi orchidea-ritkaságok aktív védelemre szorulnak, részben élőhelyeik beszűkülése, részben sajátos ökológiai és szaporodásbiológiai igényeik miatt. A Magyarországról nemrégiben eltűnt avarvirág (Goodyera repens (L.) R. Br.) és a fokozottan védett szarvas bangó (Ophrys scolopax Cavan.) ex situ (élőhelyen kívüli) kultúráinak létrehozása döntő fontosságú lehet az adott faj visszatelepítésének, illetve a hazai állományok megerősítésének szempontjából. Az orchideák generatív szaporítását kétféle módon végezhetjük el. Az aszimbiotikus kultúrák létrehozásakor a növényt a szimbionta gomba felhasználása nélkül neveljük, míg szimbiotikus növényneveléskor a csírázó orchidea és a mikorrhiza gomba közös tenyészetbe kerül. Az élőhelyre való visszatelepítés szempontjából a szimbiotikus nevelés bizonyult előnyösebbnek, mivel tapasztalatok szerint ekkor több növény marad életben a kiültetés után. Az aszimbiotikus csíráztatási kísérleteinkben a magok sterilizálásának körülményeit, a táptalajok, a hidegkezelés, valamint a citokinin hatását vizsgáltuk a magok csírázására. A vizsgált két orchideafaj számára a felhasznált aszimbiotikus táptalajok megfelelőnek bizonyultak, mivel a magok az alkalmazott talajok mindegyikén magas csírázási százalékokat produkáltak. A hidegkezelés megnyújtotta a nyugalmi periódust, de a csírázási százalékot nem emelte meg, ezen kívül a kultúrák fertőződése szempontjából is hátrányosnak bizonyult. A citokinin 1 μM-os koncentrációban gátolta a csírázást és a protokormok fejlődését. A szimbiotikus táptalajon levő magvaknál a csírázás később következett be, de a gomba ráoltását követően felgyorsult, és jóval meghaladta az aszimbiotikus kultúrákét. A növények szimbionta gombatörzseit PCR technikán alapuló szekvencia analízissel azonosítottam, melyben az ITS régiót vizsgáltam. Az élőhelyen végzett in situ csíráztatási kísérleteink is eredményesnek bizonyultak. Az ilyen módon fejlődésnek indult protokormból ugyanis egy raktározó gumót és fotoszintetizáló leveleket fejlesztő növényt tudtunk nevelni, míg a belőle izolált szimbionta gomba nagymértékben segítette a laboratóriumi csíráztatási kísérleteket.
Oldalszám: 60
Letöltés: szakdolgozat letöltése

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés