A Liparis loeselii aktív védelmét célzó aszimbiotikus és szimbiotikus nevelése és szimbionta gombapartnereinek molekuláris azonosítása Szerző: Illyés Zoltán
Év: 2003
Város: Budapest
Egyetem/főiskola: ELTE TTK
Tanszék: Növényélettani Tanszék
Absztrakt: Napjainkban az évmilliók alatt kialakult élőlénytársulások az emberi tevékenység következtében tűnnek el és a mesterséges környezet egyre fokozódó térhódítása egyre kisebb életteret biztosít a speciális igényekkel rendelkező, szűk tűrésű növényfajoknak. A jelenkori kipusztulási hullám csak a földtörténeti természeti katasztrófák okozta kihalási hullámokhoz hasonlítható.
A védett növényfajok egyedszámának csökkenése populációik genetikai leromlását is eredményezi. Ezen negatív folyamatok lelassításában vagy akár megállításában a konzervációs törekvések mellett egyre nagyobb hangsúlyt kap az aktív természetvédelem, ezen belül is az aktív fajvédelem.
Az orchideák kiemelt csoportja a természetvédelemnek. Hazánk közel hatvan orchideafajának mindegyike védelem alatt áll és tizenhárom faj fokozott védelemben részesül. Speciális élőhelyigényüket sajátos, teljes mértékben gombákhoz kötött fejlődésük eredményezi.
A hagymaburok (Liparis loeselii (L.) Rich) egyik legveszélyeztetettebb, fokozottan védett lápi orchideánk. Hideg mikroklímájú láprétekhez és úszólápokhoz kötődik. Életfeltételeit háborítatlan meszes, tőzeges és állandó vízellátottságú láprétek biztosítják. Hazánktól északra (pl. Csehország) többezres állományokat alkot, a szubmediterrán övben viszont már csak szórványosan és kis egyedszámban fordul elő hidegebb élőhelyekre szorulva. Hazánkban élőhelyeinek felszámolása sodorta ezt a törékeny orchideát a kipusztulás szélére. Első hazai lelőhelyéről, Budapesten a Városligetből már az 1900-as évek elején kipusztult. A múlt század közepén a Hanságból és Fertőd (Eszterháza) környékéről került elő, majd ezen állományai is eltűntek. Kisebb megszakításokkal, de 1938 óta jelenléte folyamatosan kimutatható volt a kis-tómalmi lápréten (Sopron). Jelenleg négy hazai elfordulása ismert, melyek közül két helyen kis egyedszámban fordul elő: Kis-Tómalom (Sopron), Vajai-tó (Vaja), további két helyen pedig százas nagyságrendű állományt alkot: Soroksári-Duna, Velencei-tó (Dinnyés). A velencei-tavi madárrezervátum úszólápjain első ízben Balogh Márton talált rá 1969-ben, később még a tó mintegy tizenöt további úszólápján regisztrálta elfordulását. Az 1980-as évek közepétől 2000-ig L. loeselii egyedek észlelése nem történt. A tó 1990-es évek elején bekövetkezett részleges kiszáradása, és ennek következményeként bekövetkező úszólápi tőzegmineralizálódás szinte teljesen kizárja annak lehetőségét, hogy a L. loeselii populáció túlélhette ezt a krízist. A Duna-Ipoly Nemzeti Park nemzetközi projektet indított a L. loeselii visszatelepítési lehetőségeinek vizsgálatára. E projekt célja a faj ökológiai igényeinek részletesebb megismerése, a potenciális élőhelyek rehabilitációs lehetőségeinek felmérése és a mesterségesen nevelt növényekre épülő visszatelepítés tudományos megalapozása. 2000-ben a növényt újra felfedeztük a velencei-tavi madárrezervátum úszólápjain, 2001-ben pedig több száz töves populációjára bukkantunk (Balogh et al. 2002).
Munkámban a hagymaburok aszimbiotikus és szimbiotikus in vitro szaporításával kapcsolatos kísérleteimről számolok be. Célul tűztem ki egy hatékony ex situ szaporítási eljárás kidolgozását, mellyel a jövőben természetes populációit leszünk képesek megerősíteni. Az orchideák aszimbiotikus szaporítási eljárásainak Liparis loeselii-re való specifikálásán kívül szimbionta gombapartnerének izolálását és ennek molekuláris taxonómiai módszerekkel való azonosítását végeztem el, ezzel előkészítve a szimbiotikus nevelési kísérleteket. A növény-gomba kultúra létrehozásakor szerzett tapasztalatok pedig újabb hasznos ismereteket szolgáltatnak az orchidea-mikorrhiza kutatás ma is aktuális kérdéseihez.

Oldalszám: 62
Letöltés: szakdolgozat letöltése

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés