Élőhelytérképezés a Fekete-hegyen

A 2007-2009 között folytatott kutatásom célja egy még kevéssé ismert terület, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park részeként számon tartott Fekete-hegy élőhelytérképezése volt. Igyekeztem felmérni és átfogó képet adni a terület nagyobb, sajátos fiziognómiával és fajkészlettel rendelkező egységeiről: elhelyezkedésükről, fajgazdagságukról és természetességükről. Ehhez bejárásaim során adatok gyűjtöttem majd ezek alapján megrajzoltam a terület 1:15000-es vegetációtérképét. A rajta látható foltokhoz szöveges jellemzést készítettem, valamint ponttérképen ábrázoltam a területen található védett és invazív fajok elterjedését és tömegességét. A korabeli források, légifotók és térképek alapján igyekeztem nagy vonalakban rekonstruálni a területen végbement változásokat az elmúlt kétszáz évre visszamenőleg. Az 1700-as évek elejétől kezdve a Fekete-hegy környéki falvak lakossága folyamatosan nőtt. A népességszám emelkedése újabb és újabb földterületek művelésbe vonását igényelte. Kezdetben csak a hegy lankás lejtőin szórványosan folyt a szőlőtermesztés, a szántók pedig kizárólag a medencében helyezkedtek el, az I. Világháborút követő időszakra azonban már a Fekete-hegy platóján is termesztettek gabonát, továbbá az erdők jelentős részét felváltották a legelők, hisz mind a négy környező település itt próbált legeltetni. További megterhelést jelentett a XIX. század vége óta tartó akácosítás és feketefenyvesítés. A Fekete-hegy legértékesebb természeti értéke a lápfoltokban rejtőző tőzegmoha, melyet az 1950-es években fedezett fel Boross Ádám. 1992-ben az egyik tófolt leégett és a Sphagnum fajok odavesztek. A vegetáció azonban részben regenerálódott, a tőzegmohák viszont nem jelentek meg újra. A globális klímaváltozás jelző egyre szélsőségesebb időjárás miatt a hegy tavai egyre rövidebb idei maradnak tartósan vízborítás alatt, ezért a lápi és mocsári fajok folyamatos eltűnésének lehetünk szemtanúi. Ezzel együtt fokozódik az invazív fajok, pl.: a Solidago betelepülésének aránya. A területről 343 fajt írtam le, ebből 33 védett. Korábbi források további 17 védett fajt jelenlétét említik, melyek többsége minden bizonnyal kipusztult. A kiszáradás felgyorsítja a szukcessziót, mely a hegy más területein is fokozottan jelen van. A hajdanán szántóként ill. legelőként funkcionált földek, melyeknek vegetációja az extenzív tájhasználatnak köszönheti létrejöttét, a művelési ágak felhagyásával leromlásnak indult. A gyepfoltok szegélyén a cserjék folyamatos előretörését figyelhetjük meg. Fontos, hogy ezeket a problémákat felismerve kidolgozzuk a szükséges kezelési terveket és végrehajtsuk azokat. A tófoltok közül néhány esetben vízrendezés szükséges, a gyepeknél és legelőerdőknél folytatni kell a korábban elindított, de jelenleg szünetelő legeltetést. Bizonyos rétfoltok esetében nélkülözhetetlen a nyári kaszálás beindítása. A Nemzeti Park kezelésében a Fekete-hegy erdeinek csak töredéke van (28. sz. melléklet). A természetközeli és összefüggő erdők kialakításához szükséges további területeken a gazdálkodás átvétele. A cserjék visszaszorítása, valamint az akácok és feketefenyvesek őshonos fafajokkal való folyamatos felváltása ugyancsak szükséges. Ezen munkák elvégzése anyagilag is nagy terhet ró a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóságra, de mértéke csökkenthető amennyiben a Káli-medence lelkes önkénteseinek bevonásával. Az elmúlt húsz évben igen sokan vásároltak telket a környéken. Ezeknek az embereknek egy jelentős része aktív szerepet vállalt a helyiekkel közösen a népi és természeti értékek védelme, a hagyományos tájhasználati formák megőrzése érdekében. Minden bizonnyal sokuk szívesen segítene a hegyen is. A lakosság bevonása mindenféleképpen jó stratégia. Amiben részt veszünk, amibe energiát fektetünk, azt részben magunkénak tekintjük, és ha magunkénak tekintjük, jobban vigyázunk rá. Javaslom a Nemzeti Park munkatársainak, építsenek erre az alapvető emberi tulajdonságra.