Területváltás és a gímszarvas táplálkozásának jellegzetességei egy erdõ-mezõgazdaság élőhelyegyüttesben Szerző: Katona Krisztián
Év: 2003
Város: Gödöllő
Egyetem/főiskola: Szent István Egyetem
Tanszék: Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék
Absztrakt: A gímszarvas (Cervus elaphus L., 1758) egyre gyakrabban jelenik meg mezőgazdasági területekkel körülvett erdőkben. Az ilyen élőhely együttesekben a két élőhely egymástól nem független a gímszarvas számára, hanem azokat egy közös egységként használja. Mindez összetettebb vadgazdálkodási kérdéseket vet fel, mind a hosszútávú “bölcs gazdálkodás”, mind a vadkárprobléma szempontjából. Vizsgálati helyszínünk, a Gemenc Rt. hajósszentgyörgyi erdőterületét is egy nagy kiterjedésű mezőgazdasági térség öleli körbe. Rádiótelemetriás vizsgálatok, nyom- és fekhelysűrűségbecslés és a helyi vadgazdák megfigyelése alapján a gímszarvasok területhasználata jellegzetes éves mintázatot mutat. Az állomány mintegy harmad része a vegetációs periódus elején, (június-július), kivált az erdőből a mezőgazdaságra és onnan csak késő ősszel tér vissza, ezalatt még napi visszamozgásokat sem végez az erdőbe. A többi egyed viszont folyamatosan egész évben az erdőben tartózkodik. A területváltó egyedek jelentős kockázatot vállalhatnak fel a jól ismert, lassabban változó erdei környezetből a gyorsan és megjósolhatatlanul évről-évre átalakuló mezőgazdaságra történő nyári mozgáskörzet-áthelyezésükkel. Feltételeztük, hogy ezt a nagy mennyiségben megtalálható, kiemelkedő minőségű mezőgazdasági táplálék elfogyasztásának lehetősége indokolja. Két hipotézist vizsgáltunk meg tehát: I) a gímszarvas elsősorban a termesztett kultúrnövényeket fogyasztja a mezőgazdasági területen a kiváltás után II) a mezőgazdaságon fogyasztott táplálék minősége jelentősen felülmúlja az erdei táplálékét a kiváltás körüli időszakban. Az erdei és a mezőgazdasági táplálék összetételét mikroszövettani hullatékanalízisel határoztuk meg 1998-ban és 2000-ben. A táplálékminőség megállapításához a táplálékösszetétel vizsgálatok alapján összeállított szimulált keverékek táplálálóanyag tartalmi analízisét végeztük el mindkét évben. A táplálék jobb minőségét a magasabb nyersfehérje- és alacsonyabb nyersrost tartalom mutatta. A gímszarvas erdei táplálékában a váltás körüli időszakban a fásszárúak domináltak (65-85 %), míg a mezőgazdaságban a fásszárúak mellett az egyszikűek fogyasztása volt kiemelkedő (26-44 és 39-55 % a két kategóriára). A kultúrnövények fogyasztása viszont az előzetes várakozások ellenére alacsony volt a mezőgazdasági területen június-júliusban (10 % alatt). A táplálék minősége gyengébb volt a mezőgazdasági területen, mint az erdőben, mivel a nyersfehérje tartalma alacsonyabb, míg a nyersrost tartalma magasabb volt az erdőben fogyasztott táplálékénál. Eredményeink alapján a következő vadgazdálkodási szempontból fontos következtetéseket tesszük. Az erdő -mezőgazdaság élőhely együttesekben nem lehet a gímszarvassal területenként egymástól függetlenül gazdálkodni, hanem nagyobb léptékben, átfogó megoldásokban kell gondolkodni. A gímszarvas elsősorban a cserjeszintből táplálkozik, kedvelt táplálékforrásai az itt található fásszárú növényfajok, még a mezőgazdasági területen is. Az ilyen táplálkozófoltok biztosítása a mezőgazdaságban, illetve a cserjeszint meghagyása az erdőben csökkenti a rágási nyomást és így a vadkárt a megóvandó erdei főfafajon, vagy a mezőgazdaságban termesztett növényeken. A kultúrnövények fogyasztásának minimális mértéke a mezőgazdaságban, illetve a mezőgazdasági táplálék rosszabb minősége azt mutatja, hogy nem a kultúrnövények fogyasztása az, ami vonzó hatást jelent az erdőből kiváltó gímszarvasok számára, hanem a területváltás okát valószínűleg más tényezők szerepével (elsősorban szociális hatások) magyarázhatjuk.
Oldalszám: 36
Letöltés: szakdolgozat letöltése

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés