A Balatonban, ahogy minden más nagy tónak az életében, meghatározó szerepet játszanak az algák. Fotoszintézisük révén termelt szerves anyagaik biztosítják a tavi ökológiai rendszer energetikai alapját, ezért végső soron a tóban termett halak mennyisége is az algák függvénye. A vizek algáinak egy része a vízoszlopban lebegve él, mások pedig a tófenék felszínét népesítik be. Utóbbiak nem képesek lebegésre, ha erőteljes hullámzás hatására bekerülnek a vízoszlopba, onnan hamar kiülepednek.
A Balatonban a múlt század nyolcvanas éveiben a lebegő mikroszkópikus algák túlzott elszaporodása veszélyeztette a vízminőséget, ami szükségszerűen maga után vonta intenzív kutatásukat, az alga tömegprodukciók okainak és következményeinek kiderítését. Az ezredforduló után a javuló vízminőség mellett új probléma, az alacsony vízállás jelentett gondot a turizmus számára. Ez a jelenség irányította a kutatók figyelmét a tó üledékfelszínén élő algaegyüttesek elterjedésének és jelentőségének felmérésére. A Balatoni Limnológiai Intézetben több éves kutatómunkával megállapították, hogy a Keszthelyi-medence két méternél mélyebb vizeinek kivételével a tó fenekén mindenütt élnek egysejtű és fonalas algák, amelyek nem azonosak a felette lévő vízoszlopban lebegőkkel. Létezésük feltétele, hogy a vízfenékre jusson valamennyi napfény. Könnyű belátni, hogy számukra a fénykorlátozó tényező, amelynek mennyisége a mélység és a zavarosság növekedésével egyre csökken. A kevésbé átlátszó vizű Keszthelyi-medence mélyebb vizének alján a fényhiány miatt nem élnek algák. A Balaton középső és keleti területein a tófenék algáinak átlagos tömege közel azonos a vízoszlopban lebegőkével. A mélyebb részeken azonban, fényszegény körülmények között nem tudnak olyan intenzíven szervesanyagot termelni, ezért a tó egészét tekintve produkciójuk csak mintegy 20%-a az összes algaprodukciónak. Nem mellékes körülmény, hogy a két méternél sekélyebb vizű tóterületeken tömegük és jelentőségük egyaránt meghaladja a lebegő algákét, itt ezek a főszereplők. Ezért a Balaton legproduktívabb területe nem a Keszthelyi-medence, hanem a déli part sekély homokos fövenye, ahol a homokszemekre tapadva egysejtű kovamoszatok milliárdjai élnek. A mélyebb mederrészeken a laza üledék felületén a kisebb fényigényű kékalgák (cianobaktériumok) az uralkodók.
A déli part homokos fövenyén az aranybarna kovamoszat sejtek szabad szemmel észrevehetetlenek, nem okoznak semmilyen ismert vízminőségi problémát, ám ugyanez nem mondható el az iszapos tófenék kékalgáiról. Balatonalmádiban a strandokon a tó fenekét benövő algagyep felúszása évről-évre ismétlődő jelenség, ami tavasszal és nyáron is előfordulhat és elő is fordult. Idén, május 18-án a Wesselényi strand teljes területét borította a fenékről felszakadt sűrű Oscillatoria princeps algagyep, amely másnapra szerencsére erősen megritkult. Ezt megelőzően, 2017 nyarán is tapasztaltuk ezt a jelenséget, amikor ugyanezen kékmoszat faj az okozott hasonló, bár kisebb kiterjedésű algavirágzást. Összefüggő algagyep azonban nem csak a sekély részeken alakulhat ki, hanem akár 3-4 méter mélységben is, amelyre a Balaton tiszta vizű területein is volt példa hosszan tartó szélcsendes időszakban. 2015 nyarán Fonyódtól-Tihanyig mindenütt találkoztunk kisebb nagyobb sűrűségben a vízfelszínen úszó (pénzérme nagyságú vagy akár tenyérnyi méretű) algagyep darabokkal, amelyek a szél hatására néhol összegyűltek, kellemetlenséget okozva ezáltal a strandolóknak.
Amíg a lebegő algák szaporodása a víztömegben oldott tápelemek függvénye a tófenék algáit a növényi tápelemek nem korlátozzák, mert a tó üledékének úgynevezett pórusvizében bőséges mennyiségben van felvehető foszfor és nitrogén számukra, a fotoszintézishez szükséges fény az, ami a legfontosabb limitáló tényező. Kétségtelen, hogy a fenéklakó algák által okozott vízminőségi károk nem olyan univerzálisak, mint a lebegő algák károkozása, de lokálisan és időlegesen okozhatnak komoly problémákat és gazdasági kárt is. Megjelenésük vízmélység és időjárásfüggő. Szaporodásuk és viselkedésük törvényszerűségei a Balatonban még távolról sem ismertek a szükséges mértékben. Ez részben összefügg azzal, hogy tanulmányozásuk összehasonlíthatatlanul nehezebb, mint a lebegő algáké. Amíg kis túlzással egy pohár víz vizsgálatával akár egy tómedencére érvényes megállapítások tehetők, a fenéklakó algák estén, ugyanezt üledékminták tucatjainak vizsgálatával is nehéz elérni, arról nem is beszélve, hogy az üledékmintavétel és feldolgozás munka és eszközigénye is többszöröse a vízmintákénak.
Összefoglalásul kijelenthetjük, hogy a Balatonnak a turizmus által leginkább igénybevett parti területein a Keszthelyi-medence kivételével a fenéküledék algái a meghatározó ökológiai és vízminőségi szereplők. Az említett nehézségek ellenére csak sokoldalú, multidiszciplináris (meteorológia, hidrológia, ökológia) kutatásuk vezethet el szaporodásuk, viselkedésük a tavi életben betöltött szerepük megismeréséhez és egyúttal eredményezheti egy hatékony strandmenedzsment kialakítását.
Dr Prof Vörös Lajos Ökológiai Kutatóközpont Balatoni Limnológiai Intézet és Somogyi Boglárka
Lásd még: Vizsgálták az almádi algásodást: sürgető lenne a Balaton kutatása
