A legtöbb ember a fákat – az állatokkal ellentétben – hajlamos tárgyként kezelni, nem élőlényként. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy a fák rendkívül lassúak, növekedésük nem látványos, beszélni nem tudnak, igényeiket nem tudják kommunikálni felénk. Vagy mégis?
Az egyik legizgalmasabb kutatási terület a fák nyelvének vizsgálata. Vajon hogyan tudnak egymással kommunikálni? Hiszen az ember számára hallható módon nem beszélnek egymással. Vagy létezik más módja is a kapcsolatfelvételnek, mint a hang? Bizony, és ez számunkra sem ismeretlen, ha jobban belegondolunk! A fák ugyanis illatanyagok révén hívják fel magukra a figyelmet. Az emberi test szaga, vagyis az izzadságban megtalálható feromonok meghatározó jelentőségűek abban, hogy kit választunk partnerünknek. Ezt a titkos illatnyelvet a fák is ismerik és alkalmazzák.
Mi a bizonyíték erre?
A kutatók 40 évvel ezelőtt az afrikai szavannákon élő zsiráfok étkezési szokását megfigyelve vették észre, hogy miközben az állatok megrágják az ernyőakáciákat – aminek a növény természetesen cseppet sem örül – rövid idő elteltével odébb állnak egy másik faegyedhez. Igen ám, de nem a szomszédoshoz, hanem a 100 méterrel odébb állóhoz. Vajon miért? – tették fel a kérdést. Az ernyőakácia, hogy elriassza a zsiráfot, méreganyagokat raktároz el a leveleiben. Majd – és itt jön a meglepetés! – figyelmezteti a veszélyről a szomszédos példányokat azzal, hogy etilént bocsát ki. Az összes környező fa felkészül a veszélyre és szintén méreganyagokat raktároz el a leveleiben. A zsiráfok tudják ezt, ezért nem is próbálkoznak a szomszédos fákkal – vagy megpróbálnak szél ellenében dolgozni! Ilyen folyamatok Közép-Európa erdeiben is lezajlanak, legyen szó bükkről, tölgyről vagy fenyőről. Mindannyian megérzik, ha valaki rágcsálja őket. Ilyenkor nemcsak a szövetek változnak meg a harapás helye körül, hanem elektromos jelzéseket is kibocsátanak, akárcsak az emberi test, ha sebesülés éri. Igaz, az impulzus nagyon lassan terjed, 1 órába is beletelik, mire az ellenanyagok a levelekbe kerülnek.
Hogy felgyorsítsák az „üzenetváltást”, sokszor a gyökérzetükön keresztül is kommunikálnak, ami időjárástól – széliránytól – függetlenül is működik. Ebbe a munkába a gombák is bekapcsolódnak, melyek fonalaik révén behálózzák a talajt és a gyökereket, ezáltal olyanok, mint az internet optikai kábelei. Az erdei ökoszisztémában nemcsak a fák kommunikálnak így, hanem a cserjék és füvek is, sőt, talán valamennyi növényfaj. Az illatanyagok szerepe a fák és a rovarok közti kommunikációban is nagyon fontos, gondoljunk csak a gyümölcs-, a fűz- vagy a gesztenyefák illatanyag kibocsátására, amivel arra csábítják a méheket, hogy náluk „tankoljanak”. Az édes nektár a beporzás jutalma.
Végül, de nem utolsósorban a fák egy további képességének bizonyítéka, hogy ha támadás éri őket még azt is képesek felismerni, hogy milyen rovar volt a tettes, ugyanis minden faj nyála beazonosítható. Ezek szerint ízlelőérzékkel is rendelkeznek!
Akik elmélyednének az erdő titkaiban, azoknak ajánljuk figyelmébe Peter Wohlleben – a Park Könyvkiadó gondozásában – megjelent könyvét. A neves német erdész „A fák titkos élete” c. műve eddig több mint 105 ezer példányban kelt el. Az 1964-ben született író erdőgazdálkodást tanult és több mint 20 éven át e területen is dolgozott. Hogy ökológiai elképzeléseit a gyakorlatba is átültethesse, felmondott és napjainkban az Eifel-hegységben vezet egy környezetbarát – gépmentes – erdőgazdaságot, ahol az őserdők visszaállításán munkálkodik. Könyve az erdő mélyére kalauzolja olvasóit, és olyan titkokat tár fel, melyek még a gyakori túrázókra is újdonságként hatnak. A fák eddig nem is sejtett képességeiről írott könyvében a legújabb felfedezéseket éppúgy figyelembe veszi, mint saját tapasztalatait és érzéseit.
