A rovat kizárólagos támogatója

Szabad-e atomerőművekben gondolkodni, ha nem a jelen hasznát, hanem a jövő nemzedék érdekeit nézzük? A Fidesz-KDNP a Jobbik-frakció támogatásával a parlamentben ma jóváhagyta a paksi atomerőmű bővítéséről Oroszországgal kötött megállapodást. Lassan 3 éve történt a fukusimai katasztrófa. Összeszedtük a legnagyobb atombaleseteket. Ajánlott olvasmány gombnyomogató politikusoknak.

A magyar kormány államközi szerződést kötött Oroszországgal a paksi atomerőmű új blokkjainak megépítésére, és – egyebek között – a 2009-es országgyűlési határozatra hivatkoznak a kormánypártok politikusai. Azonban, ahogyan ezt sokan megírták, elmondták ez a határozat csak az előkészítésre hatalmazta fel a mindenkori kormányt. Annál is inkább, mert 2009 és 2014 között történt valami: a fukusimai atomkatasztrófa, amelynek következtében szép csendesen szennyeződik el a Csendes-óceán.

Az atomáram előállítása veszélyes folyamat, az uránbánya feltárásától a végtermékig, az elektromos áramig, pontosabban még azon túl is, a veszélyes hulladék hosszú idejű tárolásáig. A veszélyek már az uránbányákban jelentkeznek, mert sugárzó anyagok lelőhelyét kell feltárni, kiépíteni, az uránt kibányászni, néha több száz méter mélységben. Az uránérc nemcsak az atomerőművek számára hasznos uránizotópot tartalmazza, hanem veszélyesebb anyagokat, tóriumot, radont, rádiumot. A mecseki uránbányában dolgozók egészségügyi kockázatairól csak néhány éve kerültek napvilágra az adatok.

Miután az uránércet felszínre hozzák, őrlik, tisztítják, feltárják, majd elszállítják az urándúsítóba. (Magyarországon nincs ilyen üzem.) Mind az ércelőkészítés, mind a szállítás során sugárzó anyagok kerülhetnek a környezetbe, a bányászat során enyhén sugárzó meddőhányók maradnak a területen, amelyek mérgező nehézfémeket is tartalmazhatnak. Az uránbányák közelében lakókat is érheti sugárterhelés. A veszély folytatódik az üzemanyag dúsító, a fűtőelem-gyártó üzemekben, a kész fűtőelemek szállításánál, az atomerőművekben, az újrahasznosító, a plutónium termelő üzemekben, a radioaktív hulladéktárolókban, a kiégett kazetták átmeneti tárolóiban és a nagy aktivitású, hosszú élettartamú sugárzó hulladék végleges tárolására szolgáló atomtemetőkben. És akkor még nem beszéltünk a leállított atomerőművek szétszereléséről.

Nagyon fontos tudni, hogy ilyen, nagy aktivitású anyagok hosszú idejű tárolására szolgáló végleges atomtemetőt még sehol a világon nem sikerült kialakítani, vagy a nem megfelelő geológiai adottságok, a technikai akadályok vagy a várható magas költségek miatt. Néhány éve Magyarországra látogatott az Egyesült Államok nukleáris hatóságának egyik vezetője, aki előadást tartott a Magyar Tudományos Akadémián. Kérdésemre, hogy hogyan állnak ezekkel a tárolókkal azt mondta, hogy előrehaladott kutatások vannak, és néhány év alatt biztosan megoldják a kérdést. De ugyanezt mondták húsz évvel korábban is, és valószínűleg ezt fogják mondani húsz év múlva is, amikor az oroszok visszaküldik nekünk a kiégett fűtőelemeket. Az jó sok lesz, a két blokk húszéves működése után, és egy eladósodott kis állam, mint hazánk, aligha tudja vállalni egy atomtemető kiépítését és költségeit, ha a gazdag államok sem találtak még erre megoldást. Nukleáris szakemberek állítják, hogy a legveszélyesebb anyagokat több tízezer vagy akár százezer évig kell biztonságos helyre tenni.

Nem említettük még a természeti jelenségeket, vagy az éghajlatváltozást, mint veszélyforrást. Áradások, özönesők, különféle viharok, gátszakadás földrengés, szökőár vagy éppen a globális felmelegedés miatti aszály, vagy erdőtüzek is okozhatnak súlyos biztonsági kockázatokat. A mérleg másik serpenyőjében az, hogy az atomerőmű normál működés közben nem bocsát ki széndioxidot, elég gyengécske érv a kockázatokkal szemben, az atomenergia tehát nem klímabarát. Ismétlem, hogy az atomáram termelésének minden egyes lépése biztonsági, környezeti, egészségügyi és gazdasági kockázatokat hordoz magában, tehát gondoskodni kell a nukleáris biztonságról, a környezeti és az egészségügyi kockázatok csökkentéséről, ellenkező esetben súlyos tragédiák történhetnek, amint erre sajnos több példa is akadt a nukleáris történelemben.

A tényleges veszélyek megismerése a csernobili balesetig szinte lehetetlen volt, hiszen a különböző nukleáris balesetek nem kerültek nyilvánosságra.

atomkoratomkorA volt űrhajós amerikai szenátor, John Glen hozta napvilágra, hogy a világ 14 országában 10 év alatt 151 alkalommal regisztráltak különböző súlyosságú műszaki hibát az atomreaktoroknál. (Ez az adat 1996-ból származik, a lista azóta jóval hosszabb.) 

John Glenn adataiból néhányat egy 1996-os, Csernobilról szóló rádióműsorhoz használtam fel, most összegyűjtöttem még néhány nukleáris üzemzavar, baleset és katasztrófa adatait, amelyekből kiderül, hogy milyen veszélyforrások léteznek, hogy milyen technikai akadályok, emberi hibák állhatnak elő.

Valóban atomerőművekkel kell megoldani az energiatermelést? Úgy is feltehetjük a kérdést, hogy szabad-e atomerőművekben gondolkodni, ha nem a jelen hasznát, hanem a jövő nemzedék érdekeit nézzük. Nekem vannak unokáim, és Önnek?

 

A lista:  Az eseményeket néha szűkszavúan közölték, a puszta tényeket, egy-két mondatban, néha bővebben leírták, mi történt, és olyan elemzéseket is találtam, ahol az okokat is megpróbálták kideríteni. Ahol erre adatot találtam, az INES skála értéket is beírtam, ez a baleset súlyosságát jelzi egy 0-7-ig terjedő skálán. Két atomerőmű baleset: a csernobili és az fukusimai kapott legsúlyosabb, INES 7-es besorolást.

1949. december 3-án az Egyesült Államokban, Hanfordban radioaktív felhő szabadult ki egy plutónium kutató központból.

1952. december 12-én Kanadában, Ontarioban, a Chalk River atomerőműben több kisebb hiba miatt a reaktor túlterhelődött, majd hidrogénrobbanás következett be. Szerencsére a nagy katasztrófát sikerült megelőzni, senki nem sérült meg. (INES 5)

  1957-58 során, a Szovjetunió területén, a Szovjetunió katonai és polgári nukleáris programjának központjában, az Ural keleti oldalán, a cseljabinszki körzetben fekvő Majak komplexumban a hasadóanyagok előállítása közben többször is nagy mennyiségű radioaktív anyag került a környezetbe, amely a közeli Kistim városát is érintette. 1957. szeptember 29.-én vegyi robbanás következtében 20 millió Curie radioaktív anyag került a légtérbe, sokkal több, mint a csernobili katasztrófánál. Orosz kutatók szerint több százan haltak meg sugárbetegségben, illetve a kapott sugárdózis következtében.

  1957. október 7-én, Nagy-Britanniában, a Windscale (mai nevén Sellafield) plutónium termelő, grafit moderátoros atomerőműben történt az ország legsúlyosabb nukleáris balesete: a reaktor túlforrósodott, a grafit meggyulladt. A reaktort elárasztották szén-dioxiddal, de ez nem bizonyult elégségesnek, végül a vízzel történő oltás mellett döntöttek. 700 TBq (terabecquerel) aktivitású radioaktív por és égéstermék került a környezetbe, de a 125 méter magas reaktorkéménybe épített szűrők a reaktorból felszabaduló radioaktivitás zömét visszatartották, így komoly környezeti kárt, illetve emberáldozatot az eset nem követelt. Más források viszont arról írtak, hogy a balesetet akkor eltussolták, de később kiderült, hogy 13 ember meghalt, továbbá 260-an sugárdózist kaptak. (INES 5)

  1965-ben az Egyesült Államok Atomenergiaügyi Bizottsága szándékosan alacsony radioaktivitású felhőt bocsátott ki Los Angeles felé egy atomreaktorból.

  1969. január 21-én, Svájcban, Lucens közelében meghibásodott egy kísérleti földalatti reaktor hűtőberendezése, a fűtőelem-olvadás miatt nagy mennyiségű radioaktív anyag került a légtérbe, illetve a barlangrendszerbe, amit a további sugárzás kijutásának megelőzésére bebetonoztak. (INES szint alatti esemény)

  1975. november 30-án, a Szovjetunióban, a leningrádi atomerőműben csőtörés miatt leolvadtak a fűtőelemek és radioaktív anyag került a környezetbe.

  1979. március 28-án, az Egyesült Államokban, Pennsylvania államban, Harrisburg mellett, a Three Miles Island atomerőműben történt az Egyesült Államok legsúlyosabb nukleáris balesete: a hűtőrendszer hibája miatt leolvadt a reaktormag, az üzemanyag részlegesen leolvadt, egy kisebb robbanás is bekövetkezett, radioaktív felhő került a levegőbe. A kiáramlott nukleáris anyag több száz km-re jutott el, 200 ezer embert kellett kitelepíteni. (INES 6)

  1979. augusztus 7-én, az Egyesült Államokban, Tennessee államban erősen dúsított uránium került ki egy atomerőműből. Mintegy ezer ember megkapta az évi sugárdózis mértékének csaknem ötszörösét.

  1980. március 13-án, Franciaországban, Orléans -ban, nukleáris anyag szivárgás történt (INES 4)

  1985. augusztus 10-én, Nagy-Britanniában, Sellafieldben baleset következtében radioaktív hulladék került az Ír-tengerbe.

  1983. szeptember 23-án Argentínában, Buenos Airesben reaktorrobbanás történt. Egy ember meghalt, tizenheten kaptak sugárterhelést. (INES 4)

  1985. augusztus 10-én, a Szovjetunióban felrobbant a Skotovo-22 elnevezésű, szovjet atommeghajtású tengeralattjárókat javító üzem. Tíz ember a robbanás következtében életét vesztette, később sokan sugárbetegségben haltak meg.

  1985. október 6-án, az Egyesült Államokban, Oklahoma államban reaktor meghibásodás történt, ahol egy ember meghalt és százan sebesültek meg.

csernobilcsernobil

  1986. április 26-án, a Szovjetunióban, az ukrajnai Csernobil atomerőműben történt a történelem addigi legsúlyosabb atomerőmű katasztrófája: robbanás és tűz következtében megsérült az atomerőmű 4-es reaktora, a robbanás részben levitte az épület tetejét és hatalmas mennyiségű sugárzó anyag került a levegőbe, amely fél Európát elszennyezte kisebb-nagyobb mértékben.

A robbanás és a rendkívül erős sugárzás következtében a következő napokban és hetekben 47 ember vesztette el az életét és többszázezer embert telepítettek ki a létesítmény környékéről. A katasztrófa mintegy 3 millió embert érintett, a környéken 600 ezer embert ért erős sugárzás, közülük daganatos betegségben mintegy négyezren halhatnak meg. (Más, illetve későbbi források még több betegséget említenek, amelyeket a sugárterhelés okozhatott.)

Az esemény a legsúlyosabb, 7-es fokozatú besorolást kapta. (INES 7)  
 

 

 

Így borította be Európát az atomfelhő 

  1991. február 9-én, Japánban, a miharmai atomerőműben a 2. blokk reaktorát leállították, mert a normál értéket meghaladó radioaktív sugárzási szintet mértek, a reaktor túlmelegedésének a megakadályozására működésbe hozták a tartalék hűtőrendszert.

  1991. február 21-én, Csehszlovákiában, a Brno közelében fekvő Dukovany atomerőműben tűz ütött ki az 1. blokk áramelosztójában, de szerencsére a tüzet egy órán belül elszigetelték, majd eloltották. Egy héten belül ez volt a második tűzeset csehszlovák atomerőműben. Néhány nappal korábban Jaslovske Bohunicében, az ország elsőként épült atomerőművében következett be elektromos rövidzárlat.

  1992. március 24-én, Oroszországban, a Szentpétervár melletti Szosznovij Bor atomerőmű reaktorában nyomáscsökkenés következett be, és emiatt radioaktív jód és nemesgáz került a levegőbe.

  1992 novemberében, Franciaországban, a forbachi részecskegyorsítóban történt az ország legsúlyosabb atombalesete: három embert ér sugárszennyezés, mert védőruha nélkül léptek be a gyorsítóba.

  1993. április 6-án, Oroszországban, Tomszk városában a szibériai Vegyi Kombinát radiokémiai üzemében felrobbant egy közepes erősségű uránoldatot tartalmazó tartály. A balesetben senki sem sérült meg, de az üzem környékén mintegy 35 négyzetkilométeres terület radioaktívan szennyezetté vált. (INES 4)

  1995 novemberében, Ukrajnában, a csernobili atomerőműben nukleáris szennyezések sorozata történt, amikor egy reaktorból fűtőanyagot szedtek ki. Egy személyt ért súlyos sugárterhelés.

  1997 márciusában, Japánban a Tokai Mura nukleáris üzemben 35 dolgozót ért kisebb sugárszennyezés, amikor robbanás történt és tűz ütött ki.

  1999. szeptember 30-án, Japánban, a Tokiótól 140 kilométernyire észak-keletre fekvő Tokai Mura nukleáris központban, egy uránium feldolgozó üzemben kritikus szintű atombaleset történt, emberi mulasztás miatt ellenőrizetlen nukleáris reakció indult be, radioaktív szivárgást észleltek, ezért elrendelték a környéken élők kitelepítését. A láncreakció másnap állt le, a háttérsugárzás rövid idő alatt normalizálódott. (INES 4)

  2001. június elsején, Csehországban, a temelíni atomerőműben radioaktív víz szivárgását észlelték. Az erőmű szóvivője szerint a kifolyt radioaktív víz nem veszélyeztetett senkit, a sugárzás mértéke nem érte el a nukleáris balesetek legkisebb fokozatát sem. Az osztrák-cseh határtól mindössze 60 kilométerre lévő cseh atomerőműben a valamivel több, mint három hónapja tartó próbaüzem során már vagy húsz többé-kevésbé jelentős meghibásodást észleltek.

Paks - óriási reklámkeretPaks – óriási reklámkeret 2003. április 10-én, Magyarországon, a paksi atomerőmű 2. blokkjában súlyos üzemzavar történt, amelynek következtében kis mennyiségű radioaktív anyag jutott ki a környezetbe. Az üzemzavar nem magában a reaktorban, hanem egy hozzá kapcsolódó segédberendezésben, a fűtőelemek mosására szolgáló tartályban történt. A fűtőelem-kötegek túlhevültek, majd hideg víz ömlött rájuk, és ettől összetört 30 fűtőelem-kazetta, és radioaktív anyaggal telített gázok is a levegőbe, majd a szabadba kerültek. A kibocsátási szint meghaladta az engedélyezett napi és havi értékeket is. A nyilvánosság számára hat év pereskedés után vált elérhetővé, hogy mi történt kilenc évvel korábban a Paksi Atomerőműben. A megsérült üzemanyagot és a tisztítótartályt csak évekkel később sikerült eltávolítani a medencéből. A roncsokat egyelőre bizonytalan ideig őrzik az atomerőműben, kezelésükre vonatkozó, hosszú távú tervről nincs publikus információ. Az üzemi balesetet a csernobili utáni legkomolyabbnak tartották – egészen Fukusimáig. (INES 3)

  2005. május 29-én, Nagy-Britanniában, az észak-angliai Sellafield hasadóanyag-feldolgozó üzemben szivárgást tártak fel, ennek során több tízezer liter sugárzó sav folyt ki, és amelyet kilenc hónapon keresztül senki nem vett észre. A brit napilapok az elmúlt 13 év legsúlyosabb brit nukleáris balesetének nevezték a szivárgást. (INES 3)

  2005. május 29-én, a dél-csehországi temelíni atomerőmű második reaktorblokkjában is baleset történt, háromezer liter radioaktív víz szivárgott ki. A folyadék nem okozott környezeti károkat, és az atomerőmű alkalmazottaira sem jelentett veszélyt.

  2006 májusában, Japánban a fukusimai atomerőmű hatos reaktorát lezárták, mert radioaktív gőz szivárgott belőle. Egy meghibásodott szelepen át jutott ki a szabadba kis mértékben sugárszennyezett forró pára. Néhány nappal korábban ugyanennek az atomerőműnek egy másik reaktorából szivárgott ki radioaktív anyag.

  2006. augusztus 11-én, Japán északi részén jelentéktelen mennyiségű radioaktív gőz szivárgott ki egy atomerőműből.

2008. március 18-án, Nagy-Britannia leghírhedtebb nukleáris üzemében, a sellafieldi nukleáris újrahasznosító üzemben, amikor két év leállás után újraindították az üzemet, újból elromlott egy berendezés. A két éves leállásra azért volt szükség, mert korábban kilenc hónapig nem vették észre, hogy radioaktív folyadék szivárog az üzemből, és két év leállás után ismét kénytelenek bezárni az üzemet. Az üzem munkáját ellenőrző nukleáris szakemberek szerint nem megfelelő a biztonsági kultúra az üzemben, az egyszerű követelményeket sem teljesítik, a tűz esetén történő biztonsági intézkedésekre fordított figyelem hiányos.

  2008. április elején, Spanyolországban, az Asco-1 atomerőműnél kis mennyiségű radioaktív fémet fedeztek fel, amelynek a 2007. novemberi átrakás során keletkezett repedés lehet az oka, mert a rendszer elszennyeződött a fűtőelem-szállító csatorna tisztítása közben. A radioaktív szennyeződést a 995 megawatt teljesítményű nyomott-vizes erőmű épületén kívül, Tarragona északkeleti kikötőjének közelében fedezték fel.

  2008. június 10-én, Nyugat-Ukrajnában leállítottak egy atomreaktort, miután radioaktív vízszivárgást fedeztek fel, 1,3 m3 hűtővíz szivárgott el csőtörés miatt, de ezt zárt térben megállították, így környezeti károsodás nem történt, a szivárgás nem lépte túl a megengedett értéket, a reaktort leállították.

  2010. január elején e francia Areva óriásvállalat megerősítette a Greenpeace korábbi felmérését, hogy a környezeti sugárzás szintje elfogadhatatlanul magas Nigerben, Akokan város utcáin, ahol a közelben az Areva uránbányákat üzemeltet. A környéken a megengedett sugárzási szint 500-szorosa éri a lakosokat.

  2010. július végétől augusztus végéig oroszország-szerte erdőtűz pusztított. A hideg éghajlatáról ismert országban azon a nyáron minden korábbi melegrekord megdőlt, Moszkvában közel 45C fokot mértek. Az Európa tüdejét adó erdők égése nemcsak természeti károkat okozott, de súlyos gondot jelentett az is, hogy a tűz több városban titkos nukleáris kutatóbázisok vagy üzemelő reaktorok közelébe is elért.

Fukusima sérült blokkjaiFukusima sérült blokkjai  2011. március 11-én, Japánban, a Tokiótól 260 kilométerre, északra fekvő fukusimai atomerőmű több blokkja is megsérült egy erős földrengés és szökőár miatt. Az erőmű több reaktoránál is hűtési probléma lépett fel, majd hidrogénrobbanás keletkezett és radioaktív szivárgás történt. 19 főnél állapítottak meg határérték feletti sugárterhelést, több százezer lakost telepítettek ki a környékről.

A baleset következményeit a mai napig nem tudták felszámolni, több alkalommal veszélyes szintre emelkedett a sugárzás az erőmű területén, emiatt a mentesítési munkálatokat is időről-időre fel kellett függeszteni.

A környékén elszennyeződött a talajvíz és a Csendes-óceánba folyamatosan szivárog a radioaktív hűtővíz. A japán fukusimai atomerőműben bekövetkezett katasztrófa minősítését az 1986. évi csernobili katasztrófával azonos súlyúnak ismerték el. (INES 7)

  2011. május 2-án, Japánban a földrengés által nem érintett curugai atomerőműben észleltek nagyobb radioaktivitást, de sugárzó anyag nem jutott ki a környezetbe.

  2011 novemberében, Magyarországon, Budapesten, a csillebérci Izotóp Intézet egyik orvosi izotópokat gyártó laboratóriumából kiszivárgott jód-131 okozta a november közepén több európai országban is észlelt megnövekedett radioaktív sugárzás egy részét. A kémény szűrőrendszere a javítás után sem működött tökéletesen, így két alkalommal is került sugárzó anyag a budapesti levegőbe, és onnan az európai országok légterébe.

  2013. február 16-án közölték, hogy az Egyesült Államokban, a Washington államban lévő Hanford nukleáris tárolóból radioaktív anyag szivárog. A 177 földalatti tartály egyikénél a sugárzó folyadék szintjének csökkenését észlelték, de később kiderült, hogy nem egy, hanem hat tartályból folyik el a sugárzó anyag. A Hanford atomtemetőt a II. világháború alatt hozták létre, az atombomba elkészítéséhez vezető titkos program keretében. A tartályokban több millió liter radioaktív hulladék van, amely évtizedek alatt halmozódott fel plutóniumbombák gyártásakor. Hanford az Egyesült Államok legszennyezettebb nukleáris létesítménye. Száz évvel a nagaszaki atomtámadás után sem lehet majd lakóparkot építeni ott, ahol az Egyesült Államok hadserege előállította az első plutóniumbomba alapanyagát. A világ- és a hidegháború tízezer évre ihatatlanná tette a vizet a hanfordi bázis környékén, ahol most is szivárog a radioaktív iszap a sebtében épült, elavult tartályokból. Azt senki sem tudja, hogy a sugárzó anyag mikor éri el a Columbia folyót.

   2013 decemberében, Magyarországon, a Püspökszilágyon a kis- és közepes aktivitású, nem atomerőművi nukleáris hulladék lerakójában három embert ért nagyobb sugárdózis a hulladék átcsomagolása közben.

  2014. február elsején, az angliai Sellafield nukleárishulladék feldolgozó létesítményben ismét magas radioaktivitást mértek, és ezért részlegesen lezárták a tároló telepet. Az első hírek szerint az intézkedések tízezer embert érintettek, más közlemények szerint a sugárzás nagysága vaklármának bizonyult, a háttérsugárzás semmilyen kockázatot nem jelent az ott dolgozókra és a környéken élőkre. Sellafieldben az elmúlt évtizedekben mindazonáltal már több súlyos baleset is történt. Az üzem csaknem hatvan éve az addigi legsúlyosabb nyugat-európai nukleáris baleset helyszíne volt: 1957. október 7-én tűz ütött ki az egyik reaktorban, radioaktív anyagok jutottak a levegőbe és elszennyeződött 500 négyzetkilométernyi területet. Évekkel később egy hivatalos jelentés megállapította, hogy legalább húszan a baleset által előidézett rákos megbetegedésekben haltak meg. Legutóbb 2005-ben több tízezer liternyi sugárzó sav szivárgott ki az üzem területéről.

(Ez a lista nem teljes, a katonai nukleáris létesítményekben történt balesetekre, a kutatóhelyeken, izotópgyártó intézményekben, az egészségügyben, az atom-tengeralattjárókon, a szállítás közben esetlegesen történt radioaktív szennyezésre vagy sugárterhelésre nem kerestem rá, és az atomerőművekben történt eseményekből is jóval több van. A források: MTI, Világháló hírportálok, Greenfo, Google keresőprogram, Wikipédia, Fizikai Szemle, NucNet, John Glenn amerikai űrhajós gyűjtése, Greenpeace, stb. M. Gy.)

hirdetés
hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás

Kapcsolódó hírek