A rovat kizárólagos támogatója

Vandana Shiva indiai környezetvédő, ökofeminista és filozófus már a 70-es években tagja volt a „faölelők” Chipko mozgalmának. Az elmúlt 22 évben azért dolgozik, hogy Indiában az organikus mezőgazdaság megerősödjék. A washingtoni Worldwatch Institute interjúja.

Minek köszönhető, hogy Ön a környezetvédelemmel és ezen belül a fenntartható mezőgazdasággal kezdett foglalkozni?

Az indiai mezőgazdaságban a nagy átalakulás 1984-ben következett be, ami mellesleg számomra nagyon is orwelli év volt. Pandzsáb államban ekkor hatoltak be gyilkos szándékkal a szikhek legfontosabb vallási központjába, a Darbar Sahib-ba (Aranytemplom). Ez az akció a Pandzsábban kibontakozó szélsőséges terrorista mozgalom következménye volt. Megtorlásképpen merényletet követtek el az akkori miniszterelnök Indira Gandhi ellen. Az emberek manapság azt hiszik, hogy a terrorizmus ezen a vidéken az al-Kaidával kezdődött, de valójában jóval régebben. Az első szélsőségek a Zöld Forradalom elleni válaszként jöttek létre. (A Zöld Forradalom XX. századi mozgalom, melynek célja, hogy Pandzsábban a mezőgazdasági terméshozamokat műtrágyák és növényvédőszerek segítségével radikálisan növelje.) Még ez év decemberében lesújtott Bhopalra az a szerencsétlenség, amelyhez hasonló ipari katasztrófa az emberiség történetében növényvédőszereket előállító üzemben még nem fordult elő.
Az év végére forgott velem a világ, és azt kérdeztem magamtól, hogy miért kell a mezőgazdaságnak ennyire erőszakosnak lennie. Ezekben a hónapokban 30 ezer embert ölt meg a pandzsábi szélsőséges erőszak, további 30 ezret pedig a bhopali katasztrófa. Tehát mindkét tragédiának külön-külön kb. hatszor annyi áldozata volt, mint szeptember 11-nek.
Az ennivaló és a mezőgazdaság túl fontos ahhoz, hogy hagyjuk, hogy az 1984-es évhez hasonló további borzalmak történjenek miatta. Ez az oka annak, hogy életemet ettől kezdve az erőszakmentes mezőgazdaság kialakításának szenteltem. Ez lett a küldetésem.

Mi az Ön szervezetének, a Navdanya-nak a munkája és filozófiája?

A Navdanya filozófiájának első eleme egy olyan mezőgazdaság létrehozása, amely békében él a természettel. Ez nem taszítja a parasztokat olyan erőszakba, mint amit az 1980-as években Pandzsábban láttunk, sem az erőszaknak abba a formájába, amely mostanában a parasztok öngyilkosságához vezet.
A második elem a változatosság ünneplése. A biológiailag változatos rendszerek területegységre vetítve több tápanyagot nyújtanak, mint a legintenzívebb ipari mezőgazdasági rendszerek. Ha ugyanazt a földdarabot vizsgáljuk, akkor is igaz, hogy a biológiailag változatos rendszerekben a növények közötti szimbiotikus kapcsolatok kialakulása miatt sokkal nagyobb hozamot lehet elérni.
A harmadik elem, hogy ami a közösséghez tartozik, azt közös tulajdonban kell tartani. Ilyen a biológiai sokféleség és a tudás is. Napjainkban az uralkodó piaci filozófia a versenyre épít, de szerintem hosszú távon csak a szolidaritásra épített gazdaságok képesek fennmaradni. Ezeknek alapja a kölcsönös bizalom.
Munkánk ebből a három alapértékből nőtt ki. Azért dolgozunk, hogy erőszakmentes, biológiailag változatos mezőgazdaságot, vagy más néven organikus gazdálkodást alakítsunk ki. Közel fél millió földművest oktattunk az egész országban. Voltak, akik nagy táborainkban vettek részt, mások iskoláinkat látogatták. Tanárképzéssel foglalkozunk és a farmokon kutatást végzünk, és szabadon hozzáférhető közösségi magbankot is létrehoztunk, mára már országszerte legalább ötvenet.

Mi a véleménye M.S. Swaminathan-nak, az indiai Zöld Forradalom alapító atyjának munkásságáról, és Ön szerint hogyan kell kezelni azokat a mezőgazdasági kihívásokat, amelyekkel India napjainkban szembesül?

Az az érdekes, hogy bár Dr. Swaminathan hozta Indiába a Zöld Forradalmat, azóta többször előfordult, hogy különféle fórumokon egymást követően tartottunk előadást. Ezek között volt például az Ázsiai Organikus Gazdálkodás Mozgalmának rendezvénye is, ahol mindketten vitaindító előadást tartottunk az organikus gazdálkodásról. Úgy tűnik, hogy mostanában Dr. Swaminathan egyszerre vegyszeres zöld forradalmár és vegyszermentes zöld forradalmár –nevet Vandana Shiva.
Azt hiszem, hogy három olyan ok van, ami miatt túl kell lépnünk a Zöld Forradalom logikáján. Először is, a műtrágyákat és a peszticideket nem adják ingyen, így ezek használata eladósodottságunk egyik fő oka, ami a farmok, a föld és az élelemhez való jog elvesztéséhez vezet. Másodszor a vegyszeres, vagy más néven ipari mezőgazdaságnak óriási a vízigénye, amit a mai vízhiányos időkben nem engedhetünk meg magunknak. A növénytermesztés organikus módon is történhet, ami nem ilyen mértékű vízpazarlással. A harmadik – egyre kényszerítőbb – ok, hogy a vegyszeres Zöld Forradalom mezőgazdasága felgyorsítja az éghajlatváltozást. Amire ma szükségünk van, az egy hiteles, agro-ökológiai zöld forradalom.

Vandana Shiva

Vandana Shiva

Az Ön szervezete, a Navdanya mostanában a mezőgazdaság mellett az éghajlatváltozással is foglalkozik. Mi ennek a jelentősége akkor, amikor nagyon sok ember úgy érzi, hogy az éghajlatváltozás elvonja a figyelmet más nyomasztó hazai problémákról?

Csak az gondolja ezt, aki szerint az éghajlatváltozás csak a tárgyalásokról szól, amik pedig nemzetközi szinten zajlanak. Az éghajlatváltozás kihívása nagyon is hazai téma. A Navdanya az elmúlt három évben nagy figyelmet szentelt az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás témájának, és bekapcsolódtunk abba a munkába, amely egészen közelről folyamatosan nyomon követi az éghajlatváltozás hatásait.
Napjainkban a trópusi ciklonok intenzitása, gyakorisága és sebessége sokkal nagyobb, mint korábban. Az Alila ciklon idén májusban legalább 125 embert megölt, és letarolta India keleti partvidékét. Az aszályok és áradások is sokkal gyakoribbakká váltak. Hirtelen áradások sújtották Ladakh és Rajasthan sivatagjait, olyan területeket, ahol rendes körülmények között nincs eső, 2005-ben pedig Mumbai (korábbi nevén Bombay) városában pusztított óriási áradás. Az éghajlatváltozás tehát nagyon is hazai veszedelem a szegények számára, akiknek a puszta életben maradásukat fenyegetik ezek az események.

A másik ok, ami miatt az éghajlatváltozással hazai szinten kell foglalkoznunk, hogy ha ezt nem tesszük meg, azt kockáztatjuk, hogy olyan fejlesztési politikát fogadnak el, ami gyorsítja az éghajlatváltozást. Ez következhet be, ha olyan mezőgazdaságot fejlesztenek, amely sérülékenyebbekké tesz minket, vagy gyors autópálya építésbe kezdenek, anélkül, hogy megfelelő hatástanulmányokat készítenének.

Akkor hát milyen változtatásokat támogatna az indiai mezőgazdasági szektorban?

Először is meg kell szüntetnünk mezőgazdaságunk függőségét a fosszilis tüzelőanyagoktól. A műtrágyák fosszilis tüzelőanyagokból készülnek, és az üvegházhatású nitrogén oxidok légkörbe kerüléséhez jelentősen hozzájárulnak. Ráadásul a talajt is sokkal sérülékenyebbé teszik a legkisebb aszállyal vagy áradással szemben. Ha elmozdulnánk a biodiverzitáson alapuló organikus gazdálkodás irányába, a földművesek eladósodottsága és a mezőgazdaságból származó szén-dioxid kibocsátás csökkenne, és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás a termények nagyobb ellenállóképessége révén javulna. Mindezen előnyök mellett egy biológilag változatosabb rendszer nyersanyagokat biztosítana a kézműveseknek, márpedig egy olyan országban, mint India, a kézműiparhoz kapcsolódó mezőgazdaság rengeteg munkahelyet tud teremteni. Ez az útja a munkanélküli válság megoldásának.
Ám ahhoz, hogy ezt végre lehessen hajtani, biztosítani kell a földművesek és a falusi közösségek jogait a földhöz és a vetőmaghoz. Politikai szempontból ez azt jelenti, hogy meg kell szüntetni az olyan szellemi tulajdonjogokat és szabadalmakat, amelyek a génmódosított Bt-gyapot vetőmag árát 7 rúpiáról 17 000 rúpiára növelték, és öngyilkossági hullámhoz vezettek. Eddig 200 ezer földműves halt meg. A vetőmag közkincs, ezért köztulajdonban kell tartani.

Azzal is támogatnunk kell a kisbirtokosokat, hogy számukra méltányos piacot és méltányos árat biztosítunk. Jelenleg a mezőgazdaságnak szánt közpénzeket támogatások formájában teljes egészében olyan iparágak kapják, amelyek környezetrombolóak és nem fenntarthatók. A mezőgazdaságba történő befektetések rendkívüli mértékben csökkentek, ezeket vissza kell szerezni. A politikacsinálóknak nagy a felelősségük abban, hogy megvédjék a falusi termelők jogait, és hogy biztosítsák számukra az arányos szeletet a közpénzek tortájából.

Miért gondolja, hogy a fenntartható mezőgazdaság és erdészet India számára különösen fontos megoldást jelent?

Az organikus gazdálkodással, az agroerdészettel és az erdők helyreállításával nem csak azt érhetnénk el, hogy talajunk és növényzetünk jelentős szénelnyelővé váljék (vagyis hogy a légkörből a szén-dioxidot megkösse és stabil formában tárolja), hanem a szegénység ellen is közvetlenül felvehetnénk a küzdelmet. Ha komolyan megpróbáljuk megállítani az éghajlatváltozást, akkor ugyanazokat a dolgokat kell megtennünk, amivel a szegénységet és az éhezést csökkenthetjük: például a szűkös erőforrásokkal több élelmet kell termelnünk.

Ha növeljük a biodiverzitást, növeljük a hektáronkénti biológiai hozamokat is, ami azt jelenti, hogy a termelékenység nő, az éhezés csökken, de az éhezésen kívül a munkanélküliség ellen is felvesszük a küzdelmet. Indiában biológiai és ökológiai megújulásra van szükségünk. India a Föld egyik legsűrűbben lakott országa. Az országban minden ember számára elegendő munkalehetőséget kell biztosítanunk.
A szegénységnek és az éghalatváltozásnak ugyanaz a megoldása. Az a modell, amely az embereket kiszorítja a megoldásból, a világon mindenhol helytelen, de egy olyan országban, mint India, különösen alkalmatlan. A fosszilis tüzelőanyagok intenzív felhasználására alapozott mezőgazdaság nemcsak az embereket szorítja ki a munkából, de az éghajlatváltozást is fokozza. Emberek, föld, biodiverzitás, ez az üzenet.

Az eredeti interjút http://www.worldwatch.org/node/6189 Anna da Costa, a Worldwatch Institute Új-Delhiben élő ösztöndíjasa készítette.

Magyarította és magyarázta: Gadó György Pál, greenfo

hirdetés
hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás