A rovat kizárólagos támogatója

50 év alatt az adriai cápák és ráják kifogási rátái 94% -kal csökkentek, és 11 faj már eltűnt. Az olaszok túlhalásznak, a horvátok visszafogottabbak.

A Nature Specific Reports-ban megjelent cikk szerint az utóbbi években számottevően megcsappant a cápa- és rájanépesség az Adriai-tengerben, s a hanyatlás egyik fő oka a halászat volt. A tanulmány öt, 1948 és 2005 között lebonyolított húzóhálós halászat fogási adatait vonta össze és szabványosította ahhoz, hogy megvizsgálja a cápák és ráják alosztájába tartozó 33 különböző faj (12 cápa, 20 rája és egy macskahal) populációiban mutatkozó hosszú távú trendeket az Adriai-tengerben. Ezeknek a populációknak a kifogási rátái 1948 óta 94%-kal csökkentek és 11 faj már nem lelhető fel. A cápák és a ráják a tengeri ökoszisztéma fontos elemei és eltűnésük súlyosan érintheti a táplálékhálózat dinamikáját.

Ezeknek a fajoknak a jelenléte jelentősen csökkenhet a halászat következtében, de a közösségekben végbemenő változások okainak elemzését nehezíthetik a fajok közötti kapcsolatok, s a veszélyeztetettségben és a halászatnak való kitettségben megmutatkozó eltérések. A természetes és az emberi beavatkozás kiváltotta változások összefüggéseinek megfigyelése egy hatékony alternatíva lehet. Az Adria ideális terep az esettanulmányra, mivel hosszú ideje megfigyelhető az emberi beavatkozás, illetve az, hogy jelentős különbség van a Olaszország keleti partjára jellemző kiugróan nagyfokú halászat, illetve a horvát partszakasz sokkal visszafogottabb halászata között.

A cikk beszámol arról, hogy az Adria keleti szakaszán sokkal népesebbek és változatosabbak ezeknek a porcos halaknak a populációi, ami azt tükrözi, hogy a horvát fennhatóság alá tartozó vizekben hagyományosan és jelenleg is kisebb mértékű a halászati terhelés, mint az olasz részen. Az eredmények arra utalnak, hogy a népesség és változatosság területén megfigyelhető jelenségeket, illetve azt, hogy nem jelennek meg számottevő helyettesítő fajok, alapvetően a hasznosítás történetével és a halászati terhelésben bekövetkezett változásokkal lehet magyarázni.

A tanulmány rámutat arra is, hogy mennyire fontos a történelmi adatok tanulmányozása a tengeri fajok hosszú távú dinamikájának megértéséhez és az aktuális döntések megalapozásához. Azt is kiemeli, hogy a cápa- és rájaközösségek helyreállítását elősegíthetné az, ha az adriai halászat fejlesztését körültekintően terveznék és nemzetközi összefogással irányítanák, illetve ökológiai folyosókat és kiterjedt védett területeket hoznának létre. A megállapítások kifejezetten összhangban állnak az EU-nak a cápák megőrzésével kapcsolatos jelenlegi politikájával és törvényhozási kezdeményezéseivel.

hirdetés
hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás

Kapcsolódó hírek