A kőkorszaki körülmények között az esőerdőben élő törzsek tudják egyáltalán, hogy létezik külvilág? Kik ezek az emberek, hányan vannak, és miért nem tudunk szinte semmit rólunk azon kívül, hogy többségük kultúráját a kihalás veszélye fenyegeti?
Becslések szerint több mint száz olyan törzs létezik a világban, amelyek elszigeteltségben élnek vagy próbálnak élni, de a pontos számban senki nem biztos. A legtöbb ilyen törzs Dél-Amerikában és Új-Guineában található, legnagyobb számban Brazíliában vannak: a kormány összesen hetvenhét elszigetelt törzset számolt össze. Peruban valószínűleg tizenöt törzs él, további néhány tucat Indonéziában, két törzset ismernek az Andamán-szigeteken India partjainál, és valószínűleg van néhány Malajziában és Közép-Ázsiában is.
Számtalan mítosz lengi körül ezeket a népcsoportokat, az emberek azt gondolják, hogy tagjaik nem is tudnak a külvilág létezéséről; hogy a kőkorszakban élnek; szeretnének a civilizált világhoz tartozni, és úgysem tudnak örökre elszigeteltségben élni. Ezen kijelentések egyike sem igaz, de tény, hogy nagyon keveset tudunk ezekről a törzsekről.
A legérdekesebb kérdés, hogy mit jelent az elszigeteltség: ezeknek a törzseknek tényleg nincs semmilyen kapcsolatuk a külvilággal? A legtöbbnek valóban nincs. Legalábbis közvetlenül nincs, mert manapság nem lehet teljesen kizárni a külvilágot – magyarázza Rebecca Spooner a bennszülöttek védelmével foglalkozó, londoni székhelyű Survival International szervezettől. A kapcsolatot gyakran az jelenti, hogy ezek a törzsek kapcsolatban állnak más bennszülöttekkel, akik viszont érintkeznek a külvilággal. Az Amazóniában élő legtöbb rejtőzködő törzs maga választotta az elszigeteltséget, maguk szakították meg az érintkezést a külvilággal. A legtöbben azért vonultak el, mert volt valamilyen kellemetlen élményük korábban. A Survival International számos olyan esetről tud, amikor egyes törzseket elkergettek lakóhelyükről, felégették az ültetvényeiket, lerombolták a házaikat. Sok törzsnek volt kapcsolata a gyarmatosítókkal, és ezt az emléket hordozva, továbbörökítve generációkon át döntöttek az elvonulás mellett. A mashco-piro törzsnek például ültetvényei voltak egészen addig, míg a 19. század végén majdnem kiirtották őket. A túlélők elhagyták földjeiket, és az erdőbe menekültek, azóta vadászatból és gyűjtögetésből élnek, és elutasítanak mindenféle kapcsolatot az idegenekkel. Ezért volt ennyire rendkívüli a megjelenésük a lakott település mellett.
Miért elszigeteltek? Kik ők, és mi lesz velűk? Részletek az index.hu-n >>>
Kapcsolódó anyagok:
