A rovat kizárólagos támogatója
greenfo/mti

Láng István akadémikus szerint buta dolog megkérdezni, zajlik-e a klímaváltozás: az éghajlat mindig is változott, és változni is fog – a kérdés a mérték. Európa ma 0,7 Celsius-fokkal melegebb, mint körülbelül száz éve, Magyarország viszont már egy fokkal. Fel kell készülnünk a klímaváltozás hatásaira, amit pedig nem tudunk elhárítani, azt meg kell tanulnunk eltűrni.

– Hogyan érinti Magyarország éghajlatát a globális klímaváltozás?

– Világviszonylatban lassú felmelegedés zajlik, amelynek hatására eltolódnak az időjárási zónák határai. A Kárpát-medencét ez úgy érinti, hogy fokozatosan felhúzódik felé a mediterrán éghajlat. Ettől még persze élhetünk jól és boldogan, elvégre az olaszok, a spanyolok is így tesznek, csakhogy ehhez más életmód, más berendezkedés kell, amit viszont nem lehet gyorsan megváltoztatni. Egy város épületszerkezetét nem lehet egy-két év alatt átrendezni. Évtizedekben, száz évben kell gondolkodni.

– Mely időjárási jelenségek változása a legaggasztóbb?

– Magyarország számára a legnagyobb kárt a csapadék okozza: vagy sok van, vagy semmi, és mindkettő rossz. Ezt követi a hőmérséklet ingadozása, különösen a hőhullámok. A nagy meleg a vízhiányt is tovább fokozza. A légmozgás ugyanakkor nem jelent akkora problémát. Nagy szélviharok ettől még persze előfordulnak. Összességében azzal kell számolni, hogy a szélsőséges időjárási jelenségek intenzitása és gyakorisága is növekedni fog a következő évtizedekben.

– Hogyan lehet erre felkészülni?

– Rövid távon sajnos alig vannak eredményes intézkedések. El kell fogadnunk, hogy egy nagy szélvihart, árvizet nem tudunk megelőzni. Védekezni azért persze lehet: gátakat, víztározókat kell építeni, szükség esetén megszervezni az ivóvízellátást, a károk gyors elhárítására könnyen mozgósítható műszaki alakulatokat kell felállítani. Ezt követi a rehabilitáció, melynek egyik fontos elemét jelentik a biztosítási rendszerek. Az a tendencia, hogy a biztosítók egyre jobban figyelnek a természeti katasztrófákra. A biztosítások mellett fontos a készletgazdálkodás is, a raktárakban vetőmagot kell felhalmozni szükség esetére. Ami a hőhullámokat illeti, ezekre is messzemenően fel kell készülni. Sajnos a meteorológusok nem tudják decemberben megmondani, hogy júliusban milyen hőség lesz, csak valószínűsítik. Ezért szükség esetére vízkészleteket kell eltárolni, árnyékos helyekről, légkondicionált épületekről gondoskodni. Ezen túl pedig egy kicsit el is kell viselni ezeket a nehézségeket. Nem kell mindjárt orvosért rohanni, mentőt hívni. Odahaza is sok mindent megtehetünk, még ha nincs is légkondicionálás: huzatot csinálunk, beárnyékoljuk a szobát.

– Előadásaiban sokszor hangsúlyozza a társadalmi környezet változásának fontosságát. Milyen főbb tendenciákat lát ezen a téren?

– Az elmúlt kétszáz év alapvető változásokat hozott. 1931-ben, amikor én születtem, még kétmilliárd ember élt a Földön, ahogyan József Attila is megírta Flóra című költeményében néhány évvel később. Ez a kétmilliárd ember mintegy tízezer év halmozott "terméke" volt. Ma hétmilliárdnyian vagyunk, és az előrejelzések szerint negyven év múlva már kilencmilliárdan leszünk. Ez azt jelenti, hogy negyven év alatt fog annyit nőni a népesség, mint korábban tízezer év alatt. A népességrobbanás mellett további fontos változást jelent a fosszilis energiahordozók, különösen az olaj tartalékainak jelentős csökkenése, valamint a folytatódó városiasodás.
Ma Európa lakosságának 80, a világ lakosságának 50 százaléka városokban él. Ez a klímaváltozás szempontjából többek között azért baj, mert városokban nehezebb elviselni a hőséget, főleg az egyre több idős, beteg embernek. De sorolni lehetne a további változásokat. Még csak egyet említek: kétszáz éve egy nagy nyári jégeső vetéseket, gyümölcsösöket pusztított el. Ma Magyarországon mintegy hárommillió gépkocsi van, és ezek jelentős része a szabad ég alatt parkol, így egy ugyanolyan jégeső okozta társadalmi kár ma jóval nagyobb. A társadalom érzékenyebb lett a természeti csapásokra. Összességében tehát azt hangsúlyoznám, hogy nem lehet az időjárást önmagában nézni, társadalmi hatásait is vizsgálni kell, amelyek szintén változnak. A klíma és a társadalom együtt változnak, tehát rendszerszemléletre van szükség. Ennek megfelelően kell kialakítani a megelőzésre, elhárításra és rehabilitációra szolgáló szabályozó rendszereket.

– Hogyan érinti a klímaváltozás a hazai agráriumot?

– Itt is számolni kell a kockázatok növekedésével. Ezek közül a legfontosabb a vízkérdés, hiszen a felmelegedéssel a vízdeficit is jobban előtérbe kerül. Azt lehet mondani, hogy a Dunától nyugatra sokkal kedvezőbbek a természetes csapadékviszonyok, mint keleten. Ezen kívül az ország keleti részében a talajok is rosszabbak, sok a könnyen kiszáradó, szikes talaj. Az aszályok gyakorisága várhatóan növekedni fog, és ezzel párhuzamosan sajnos belvizek is kialakulhatnak: az ország keleti részében ugyanazon a helyen tavasszal lehet belvíz, nyáron súlyos aszály. Mégis, összességében az a helyzet, hogy van elég víz az országban. A két nagy folyó nagyon sok vizet tud adni. A felszín alatti vizeket nem szabad túlságosan kiaknázni, ez látszik többek között a Duna-Tisza közi homokhátságon is, amelynek egyik gondja éppen az, hogy túl sok vizet vettek ki a talajból. Amit újabban szorgalmazok, az a természetes csapadék jobb hasznosítása. Ebben jelentős gazdasági tartalékok rejlenek, hiszen az éves átlagos csapadékmennyiség eléri a két nagy folyó teljes évi vízhozamának felét. Az öntözés szerepét mindenképpen növelni kell, részaránya a jelenlegi háromról akár tíz százalék körüli szintre is emelkedhet. Ezzel párhuzamosan folytatni kell a szárazságtűrő növényfajták nemesítését. A magyar agrárium nagy tudósai már az előző század elejétől kezdve foglalkoznak ezzel. Ugyanakkor látni kell, hogy ennek is van határa, valamennyi vízre mindenképpen szükség van.

– Milyen egészségügyi következményei lehetnek az éghajlatváltozásnak?

– A városokban a hőség jelenti a legnagyobb gondot. A falvak szellősebbek, kevesebb az aszfalt, így ott ez kevesebb problémát okoz. Szerencsére az elmúlt években többek között Páldy Anna, az Országos Környezet-egészségügyi Intézet főigazgató-helyettese erőfeszítéseinek köszönhetően kidolgozták az ország hőségriasztási rendszerét. A meteorológia négy-ötnapos előrejelzése alapján az országos tiszti főorvos elrendelheti a felkészülést. Ha a napi középhőmérséklet eléri a 27 fokot, kihirdetik a hőségriadót. Ilyenkor megváltoznak a szabadtéri munka feltételei, szükség esetén locsolják a villamossíneket és más óvintézkedéseket vezetnek be. A hőségek veszélyét fokozza, hogy egyre több a szívbeteg, cukorbeteg, akiknek többsége nehezebben viseli a meleget. Az ilyen embereket óvni kell, például a szomszédok segíthetnek a bevásárlásban. Ebből is látszik, mennyire fontos a helyi közösségek összefogása. Meg kell még említeni az UV-sugárzást. Fontos leszögezni, hogy az ózonréteg ritkulása nem klímaprobléma, ugyanakkor van a kettő között érintkezési pont: az éghajlat változása miatt hosszabbak a meleg napok, így nő a sugárzási kitettség.

Láng István akadémikusLáng István akadémikus

– Hogy áll a Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia (NÉS) megvalósítása?

– A 2008-2025-re szóló NÉS szerint a mindenkori kormánynak kétévente nemzeti éghajlatváltozási programot kell letennie az asztalra, ezt azonban az előző kormány is elmulasztotta, és a jelenlegi sem készül összeállítani. A mai gyakorlat szerint inkább szektoronként folyik a felkészülés, például a vízgazdálkodás és a mezőgazdaság terén, vagy az egészségügyben a hőséghullámok kezelésénél, ugyanakkor összefogott, kormányszinten elfogadott nemzeti program nem készült. Én ezt nagyon hiányolom. Mindemellett jó kezdeményezések vannak. Az árvízvédelem terén például jó ötletnek tartom, hogy a közmunkaprogram egy részét átirányítják ide. Szintén előremutató, hogy az új katasztrófavédelmi stratégia tervezete már nemcsak műszaki, hanem természeti katasztrófákkal is számol. Elég jól állunk a vetőmag-tartalékolással is. Részterületeken tehát vannak eredmények, egészében véve azonban én sürgetném azt, hogy további lépéseket tegyenek átfogó programok kidolgozása felé.

– Klímatörvényre szükség van?

– Igen, és ezt kormányzati szinten is elismerik. Muszáj, hogy jövőre elővegyék, mert bár idén lejár a kiotói jegyzőkönyv, az év végi dél-afrikai ENSZ-klímacsúcson valószínűleg úgy döntenek majd, hogy folytatni kell ezt a rendszert. A kiotói jegyzőkönyv egyébként nem egy nagy dolog, nem tartalmaz komoly kibocsátás-csökkentést. A magyar klímatörvény tervezete az Európai Unió normatíváiból indult ki a következő húsz évre, de annál egy kicsit ambiciózusabb. Magyarországnak elég nagy megtakarítása van szén-dioxid-kvótákból, ez nem gond. Ami ellen az ipar föllázadt, az a 2050-re szóló 80 százalékos csökkentés. Ez változatlanul a figyelem középpontjába fog kerülni. Nehéz megjósolni, mi lesz, de hogy ezzel a problémával szembesülünk jövőre, abban biztos vagyok.

– Mi a helyzet a 2007-ben elfogadott Nemzeti Fenntartható Fejlődési Stratégiával, illetve ennek új verziójával, amely jelenleg áll kidolgozás alatt? Miért kell újraírni?

– A négy évvel ezelőtt elfogadott verzió bizony egy kicsit elavult. Szerencsére nem vette elő senki a fiókból. Valójában csak azért készült el gyorsan, hogy Brüsszelben kipipálhassák, hogy a magyarok is megcsinálták. Az új stratégiát valóban most dolgozzák ki. Tagja vagyok az ezt koordináló Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanácsnak, de egészségügyi okok miatt április óta kiestem a munkából. A háttértanulmányok mindenesetre készülnek, legjobb tudomásom szerint az első szintézisek idén ősszel várhatók, a koncepció pedig jövőre kerülhet az Országgyűlés elé. De ha már a fenntarthatóságról van szó, hadd térjek ki röviden ennek legégetőbb vetületére, a népességrobbanásra. Az előrejelzések szerint negyven év múlva kilencmilliárd ember él majd a Földön. Lehet mondani, hogy nálunk pont fordított a probléma, de a helyzet az, hogy nem fogunk tudni kibújni kilencmilliárd ember gyűrűjéből. Be vagyunk szorítva. Ez egészen biztosan igaz gazdasági területen, az erőforrásimport szempontjából, és a bevándorlás terén. Föl kell készülni a tömeges migrációra.

– Vajon számol ezzel a kormány érdemben?

– Jelenleg nincsenek nagy távlatú elképzelések. Ez érthető is kicsit, hiszen most a kormánynak az a legfontosabb, hogy egy-két éven belül érjen el eredményeket életszínvonalban, adósságcsökkentésben, munkahelyteremtésben. De azt hiszem, hogy hamarosan meg kell kezdeni a nagy előretekintéssel járó felkészülést is.

– Egyéni szinten mit tehetünk a klímaváltozás ellen és a szélesebb értelemben vett fenntarthatóság érdekében?

– A legfontosabb az energiafelhasználással való takarékosság, és hogy olyan termékeket fogyasszunk, amelyek viszonylag kevés fosszilis energiával lettek előállítva. Ebbe beletartozik például a gépkocsihasználat önkéntes csökkentése is. Az ilyen lépések mind hasznosak a klímavédelem és a fenntartható fejlődés szempontjából egyaránt. Azt mondanám tehát, hogy takarékosság, önmérséklet és a nehézségek elviselése.

– Mi a véleménye az energiakvóta rendszerről?

– A zöldmozgalmak már kezdeményezik a bevezetését, és néhány évtized múlva előtérbe is kerülhet. A fő problémát a társadalmi elfogadása jelentheti. Háború idején a lakosság el tudja fogadni, hogy kenyér- vagy zsírjegyeket vezetnek be, amikor azonban béke van, és a jólétről beszélünk, akkor nehezebben békélnek meg hasonló korlátozásokkal. Én úgy látom, hogy az emberek változásra való hajlandósága igen csekély, főleg ha a jólétet, komfortot érinti ez a változás. Ezen a ponton lép be a nevelés, a tudatformálás, amely felhívja a figyelmet a takarékosság fontosságára, vagy épp arra sarkall, hogy kicsit tűrjük a meleget, úgyis elmúlik.

hirdetés
hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás

Kapcsolódó hírek