Budapesten naponta 60 kocsival több közlekedik az utcákon, tehát évente 20 000-rel nő az autók száma, ez évente újabb 80 km-es álló kocsisort jelent. Az elmúlt 25 évben a tüdőrákos betegek száma a háromszorosára, az asztmásoké a kilencszeresére nőtt. Május 17-én 17 órakor “lábbuszos flashmob”.
Kedves járókelő barátunk!
Kerülgetted már behúzott hassal, oldalazva az utcádban álló autókat, szlalomoztál már babakocsival a járdát elfoglaló kocsik között, próbáltál már átjutni egy lámpaváltás alatt, pl. a Bajcsy-Andrássy kereszteződésénél? Mondtad már magadban: ELÉG! – de aztán valahogyan mégsem történt semmi?
Ha igen, itt a várva-várt alkalom. Május 17-én 17 órakor, legalább egy akció erejéig, szabadjára engedheted a benned szunnyadó RAdikális GYAlogost. A terv pofon egyszerű. Az említett kereszteződést, sok-sok tettre kész ember közreműködésével, pár percre lefoglaljuk. Miközben a tömeg a zebrákon rendületlenül halad körbe-körbe, a bőszen tülkölő autósokat embereink nyugtatgatják, kiderül mért van szükség egy ilyen ‘flashmobra’ .
Az elsődleges cél NEM az épp utunkba akadó autósok megszívatása, nem is parkolásról vagy egy-egy lámpáról van szó /önmagában/,
HANEM arról
1. hogy elegünk van a “megtűrt közlekedési résztvevő” státuszból – annál is inkább mivel
2. a ‘lábbusz’ a leginkább környezetkímélő közlekedési eszköz. Ezért nem nehezíteni és akadályozni kell tehát a gyalogosforgalmat, hanem sokkal inkább biztosítani az infrastrukturális, közlekedésszabályozási, stb. feltételeit. Különösen akkor, amikor
3. Budapest légszennyezettsége elképesztően magas. (Csak azért nincs ismétlődő szmog-riadó, mert a mérőeszközök “valamiért” nem úgy, nem azt, és nem akkor mérnek, mint más EU országokban.)
Nem az autósokkal akarunk hadakozni (egy fenntartható, élhető városban az autónak is megvan a helye) de elegünk van abból, hogy a lábon közlekedőket másodrangú állampolgárokként kezelik!
A RAdikális GYAlogos az az ember, aki szeretne Normális Gyalogos lenni, de nem hagyják!
Lépjünk együtt egy élhető városért!
Budapesten naponta 60 kocsival több közlekedik az utcákon, tehát évente 20 000-rel nő az autók száma, ez évente újabb 80 km-es álló kocsisort jelent.
Az elmúlt 25 évben a tüdőrákos betegek száma a háromszorosára, az asztmásoké a kilencszeresére nőtt. Egy, az Európai Bizottság felkérésére készített felmérés szerint a budapestiek átlagosan három évet veszítenek az életükből a nagyrészt gépkocsik által okozott részecskeszennyezés következtében.
Noha az Európai Uniónak a 10 mikrométernél kisebb légszennyező részecskékre (PM10) vonatkozó irányelve (és az ennek megfelelő magyar jogszabályok) 2005. január 1. óta legfeljebb 35 olyan napot engednek meg évente, amikor légszennyezés határérték felett lehet, 2005-ben Budapesten a határérték feletti napok száma 163 volt, 2006-ban pedig már február 17-én túl voltunk a 35. ilyen napon!
Míg Nyugat-Európa országaiban az állami hatóságok a legkülönbözőbb intézkedésekkel próbálják a légszennyezést megfékezni (pl. belvárosi forgalomkorlátozás, részecskeszűrővel rendelkező dízelautók fogyasztási adójának csökkentése, stb.), a Fővárosi Önkormányzat a folyamatosan nagyon magas, gyakran az egészségügyi határérték négyszeresét-ötszörösét elérő részecskekoncentráció ellenére gyakorlatilag nem tesz semmit a szennyezés csökkentése érdekében:
Látni kell, emberbarát helyett autóbaráttá vált a közlekedéstervezés. A zebrák, buszmegállók elhelyezésétől, a jelzőlámpák beállításáig és a járdaszegélyívekig, minden annak jegyében történik, hogy az autók forgalma szent és sérthetetlen. Európai nagyvárosokban az autóval megtett utazások fele 3 km-nél rövidebb és minden ötödik autózás 1 km-nél rövidebb. Minden nyolcadik autóút még az 500 métert sem éri el, miközben 500 méter gyaloglás 8 percet vesz csak igénybe (ez kb. annyi, amennyit az átlag autós eltölt a parkolóhely-kereséssel). Ahhoz, hogy ez megváltozzon:
Elengedhetetlen, hogy a gyűjtőutak és a tömegközlekedési útvonalak között összefüggő csillapított forgalmú zónák jöjjenek létre sűrűn beépített belvárosainkban. Megfontolandónak tartjuk akár az egész budapesti belváros autómentes övezetté nyilvánítását.
Miközben magasabb parkolási díjakat lenne célszerű kivetni a nem helyben lakó autósokra (és az útdíj bevezetése is átgondolandó), javítani kellene a környezetbarát közlekedésmódok (tömegközlekedés, kerékpározás, gyaloglás) feltételein.
A maximálisan harminc km/órás sebességet előíró zónás szabályozás azonnal világossá tenné, hogy a lakóutca nem száguldásra való. Csak az fog autóval mozogni benne, akinek ez valóban szükséges. A sebességkorlátozás ráadásul azonnal egyenrangú résztvevővé avatná a forgalomban a kerékpárost, és véget vetne annak az áldatlan helyzetnek, hogy a kerekpárosok a gyalogosok rovására kényszerülnek utat törni maguknak.
Fogyasztási adócsökkentéssel kellene támogatni a környezetkímélő gépkocsi-tulajdonosokat (pl. az elektromos, hibrid, vagy részecskeszűrővel ellátott dízelautó-tulajdonosokat), és magasabb adóval sújtani a nagy fogyasztású és környezetszennyező járműveket.
Noha egyértelmű, hogy a hatóságok sok mindent tehetnek egy élhetőbb város megteremtése érdekében, a szükséges intézkedéseket csak akkor fogják meghozni, ha erre “késztetést éreznek”. A gyaloglás tekintélye jelentős mértékben maguknak, a gyalogosoknak a viselkedésén múlik. Annak tudatában kell gyalogosként léteznünk a városban, hogy a köztér alapvetően a mienk.
Nem kell ügetnünk, ha szabályosan kelünk át egy úton.
Nem kell várnunk, nem kell kitérnünk a zebrán, ha agresszív módon próbál elénk kanyarodni egy autós.
Egyáltalán nem kell meglapulnunk, ha az úttestre kényszerülünk, mert a járdán nem férünk el a fal mellett parkoló autóktól.
Nem várhatunk arra, hogy mások megteremtsék számunkra a lakhatóbb városi életmód feltételeit. Mindenkinek fel kell ismernie: nem az ember van a forgalomért, hanem a forgalom az emberért!
Az esemény sajtómeghívója itt olvasható.
