A rovat kizárólagos támogatója

A növekedésre és a jövedelemre koncentráló gazdasági statisztikák gyakran elfedik, hogyan tékozoljuk el a vagyonunkat és a természeti erőforrásainkat. Egyre több közgazdász és klímakutató szeretne valamilyen leltárat, amiben követhetjük a természeti erőforrásaink alakulását. Ez azonban nem olyan egyszerű.

A kétezres évek elején Nigéria volt a közgazdászok egyik bezzegországa, a kőolajárrobbanás miatt ugyanis soha nem látott gyorsasággal kezdett emelkedni az ország GDP-je, a 2004-es csúcson a Világbank 33,7 százalékos növekedést mért a bruttó hazai össztermékben. Az egészen 2014-ig stabilan 5 százalék fölötti növekedésről szóló újsághírek a nigériaiak többségével és az érdeklődő külföldiekkel is elhitették, hogy Nigéria – ha szükség is van apróbb korrekciókra, de – a jó úton halad a gazdagodás és a fejlődés útján. Ma viszont Nigériára már csak azok a közgazdászok tekintenek példaként, akik a GDP és a gazdasági növekedés istenítése ellen érvelnek, mivel az afrikai állam éppen azt bizonyította be, hogyan lehet csillagászati mértékű gazdasági növekedés mellett eltékozolni egy nemzet vagyonát és erőforrásait. Ha létezne nemzetközileg elismert statisztika, ami nem az adott év gazdasági teljesítményét méri, hanem átfogó képet ad egy nemzet szellemi, fizikai és természeti vagyonáról, akkor talán a nigériai politikusok és az állampolgárok is jobban figyeltek volna, elvégre 2010-ben annál, hogy

A gazdasági válság ellenére is 7,8 százalékkal nő a nigériai GDP
sokkal borúsabb (de ugyanúgy igaz) szalagcím lett volna, hogy
Hatodik éve csökken folyamatosan a nigériai nemzeti vagyon.

Ilyen vagyonfelméréseket persze nagyon nehéz lenne bevezetni, egy nemzet erőforrásainak összeírása ugyanis egyrészt hatalmas munka, másrészt pedig létezik többféle erőforrás, aminek lehetetlen pontosan meghatározni az értékét.
Mennyit ér például egy ezüstfenyő?
Mennyit ér az Adriai-tenger horvát partszakasza?
Vagy egy jól működő egészségügyi rendszer?
A jó oktatás?
Hogy egy ország minden lakosa tud írni és olvasni?
Mennyit ér a kihalás szélén álló északi szélesszájú orrszarvú, amiből már csak két példány él az egész bolygón?

Rengeteg közgazdász és klímakutató ír arról, mennyire abszurd, hogy a a világon szinte mindenhol évtizedekig mindenki adottságnak tekintette a tiszta levegőt, a fákat, a vizeinket és a növényeket is. Fel sem merült, hogy ezeket be kellene vagy egyáltalán be lehetne árazni, hiszen azt hittük, a természet valami kimeríthetetlen kút. Most, amikor a világon egyre több nagyvárosban rendszeresen gyűlik össze akkora szmog, hogy szinte lehetetlen lélegezni, amikor egész régiók maradnak tiszta víz nélkül, és amikor egyre gyorsabb ütemben pusztulnak ki vagy kerülnek a kipusztulás szélére a földi ökoszisztémában nélkülözhetetlen állatok és növények, már csak remélni tudjuk, hogy nincs még késő észhez térni.

Vajon jobban vigyáznánk a környezetünkre, a GDP helyett pl.  meglévő kincseinket összeíró statisztikákat vennénk alapul?

Részletes gondolkodtató a 444.hu-n >>>

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás