A Körös-Maros Nemzeti Park tájain idén egyszerre tapasztalható a mezei pockok és a hörcsögök számának robbanásszerű megemelkedése, az ún. gradáció. A ragadozó madarak azonban segítik a gazdálkodókat abban, hogy megszabaduljanak e kártevő rágcsálóktól.
A Dél-Tiszántúlon általában négy-ötévente fordul elő pocokgradáció. Legutóbb 2014-ben volt erre példa. Az idei esztendő időjárása (az őszi meleg és az aszály) ismét kedvezett a mezei pockoknak. Az eső nem öntötte el lakóüregeiket, s táplálékuk is akadt bőven, így állományuk felszaporodott. A hörcsögöknél általában 8-10 évente figyelhető meg gradáció, de most ezek a rágcsálók is a szokásosnál jóval nagyobb számban mozogtak. Mostanra már téli álomba szenderültek, így nem találkozhatunk velük.
A mezei pockok és a hörcsögök kitűnő táplálékul szolgálnak a szárnyas és a szőrmés ragadozók számára. Főként a ragadozó madarak ritkítják őket rendszeresen. Az egerészölyvek és a vörös vércsék mellett a gatyás ölyvek is kezdenek már beáramlani északról, s az enyhe idő miatt még sok barna rétihéja is itt maradt.
Napközben jól megfigyelhető, ahogy a kékes rétihéják, parlagi és rétisasok rájárnak a mezei pockokkal (és korábban hörcsögökkel) fertőzött szántókra. Ezzel nagy szolgálatot tesznek a gazdálkodóknak: ingyen megszabadítják őket a rágcsálóktól.
Mivel a ragadozók egy része vártamadár, azaz szívesen vadászik magas kiülőhelyekről, például fák csúcsáról, ezért azokon a táblákon, ahol nincsenek más kiülőhelyek, célszerű T-fákat kihelyezni. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a vörös vércsék és a gatyásölyvek szívesen elfogadják és használják a T-fákat, sőt akár a sasok is kiülnek rájuk. Ha egy pockokkal fertőzött lucernaföldre 50-100 méterenként T-fákat helyezünk, akkor vegyszer használata nélkül gondoskodhatunk a terület rágcsálómentesítéséről. A ragadozó madarak általában ragaszkodnak azokhoz a földekhez, amelyeken találnak maguknak megfelelő kiülőhelyet és táplálékot.
