A rovat kizárólagos támogatója
Forrás: STOP/MTI

Helyi fafajok elegyével ültettek be marhalegelőket Costa Ricában 1993-ban, ötven évvel azután, hogy a közép-amerikai ország esőerdeinek zömét kiirtották. Tíz évvel később a Cornell Egyetem végzőse, Jackeline Salazar helyszínenként több mint száz fajt számolt össze az újonnan ültetett erdőkben.

“Az erdők helyreállításával nem csak bővítjük az erdőterületeket, hanem az eróziót is meggátoljuk és javítjuk a helyi emberek életminőségét” – magyarázta Carl Leopold, a Cornell Egyetem Növénytani Intézetének nyugalmazott kutatója. Hangsúlyozta, hogy az ivóvíz jobban elérhető lesz, ha sok az erdő – a fák gyökerei ugyanis szivacsként a területen tartják a csapadékvizet, és az nem folyik el.

Egy esőerdő teljes helyreállítása akár évszázadokba is telhet, de Leopold, aki Salazarral együtt az Ecological Restoration című szaklapban publikálta eredményeiket, bizakodik. Azon a talajon, amelyet ötven éven keresztül megszámlálhatatlan pata tiport, és amelyből kimosódtak a tápanyagok, évente átlagosan két métert nőnek ma a fák. Leopold szerint ez meghökkentő eredmény, és valószínűleg a gombák és fák szimbiózisának köszönhető. Úgy tűnik, a gombák megmaradtak a talajban – régebbi kutatások ugyanis bizonyítják, hogy nélkülük sok növény csak sínylődik.

A projekt ígéretes eredményei szerint az elegyes ültetésekkel meg lehet alapozni egy komplex esőerdőt. Ha helyi gazdálkodók is alkalmazzák a módszert, csökkentik az eróziót, és létrehoznak egy olyan erdőt, amelyet fenntartható módon, egyszerre csak egy-két fát kivágva hasznosíthatnak is – vélik a kutatók.

hirdetés
hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás