A rovat kizárólagos támogatója

A riói olimpiával kapcsolatban igen gyakran került elő a vízminőség problémája. A tudósítások rendre megemlékeztek a szemetes tengerpartról és a vízben tenyésző megannyi baktériumról. Rio de Janeiro szemete azonban csak “csepp” a tengerben.

Az óceánok szennyezése világméretű probléma, mely az emberiség egészségét is veszélyezteti. A világtengerekben felgyülemlő szemét előbb-utóbb bekerül az ember szervezetébe is. 1997-ben Charles J. Moore, oceanográfus, vitorláshajójával éppen Hawaii szigetről tartott hazafelé Kaliforniába egy vitorlásversenyről, amikor elképesztő látvány tárult a szeme elé: 

"Ahogy a fedélzetről a vizet néztem, ahol eredetileg egy óceán hullámzott volna azzal szembesültem, hogy ameddig a szem ellát műanyag szemét borított mindent. Hihetetlennek tűnt, de egy szabad foltot sem láttunk. Egész héten, ahogy haladtunk keresztül a szubtrópusi magas nyomású övben a nap bármelyik időpontjában műanyag hulladék, flakonok kupakok, csomagolóanyagok és ezek törmeléke hullámzott körülöttünk." 

Ez csupán a fecsegő felszín volt. Alaszkai kutatók már 1988 óta tudták, hogy a Csendes-óceán északi medencéjének mélyében nincs minden rendben. A Csendes-óceán északi medencéjében kialakult szemétsziget létezésére először 1988-ban az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutató Intézet (National Oceanic and Atmospheric Administration, NOAA) hívta föl a figyelmet. Vízminták vétele során kiderült, hogy az óceán legfelső rétegében megnövekedett az apró, milliméter átmérőjű műanyag részecskék száma. Első ránézésre nem is tűnik olyan soknak a négyzetkilométerenként 5,1 kilogrammos érték, főleg úgy, hogy ezt a mennyiséget 330 ezer különálló darabka adja ki. Csakhogy ez 1999-es adat és már ez is egy nagyságrenddel volt nagyobb, mint amit a ’80-as években mértek. A szemétsziget kiterjedése egyedül az északi Csendes-óceánban becslések szerint 1 és 15 millió négyzetkilométer között változik. Utóbbi érték a teljes óceáni vízfelület 8%-a. A becslések attól függően változhatnak, hogy ki melyik koncentrációs értéket veszi határértéknek. Ez csupán a nagy csendes-óceáni szemétsziget (Great Pacific garbage patch), van ennek egy kisebb párja a déli féltekén Ausztrália és Dél-Amerika között. További két szemétsziget cirkulál az Atlanti- és egy az Indiai-óceánban. Számítások szerint a hatodik legszennyezettebb víztest a Földközi-tenger, itt 2015-ös adat szerint 1000-3000 tonna műanyag hulladék lebeg. 

Ha összevetjük a két alábbi ábrát könnyedén rájöhetünk földrajzi ismeretek nélkül is, hogyan és hol alakulhatnak ki szemétszigetek az óceánokban: 

Van kiút?

Van, de ez rossz hír. A francia Institut de Recherche pour le Développement (IRD) kutatásai szerint a szemétszigetek nem egy örökké magukban örvénylő rendszerek, hanem léteznek olyan tengeráramlatok, amelyek magukkal ragadhatják a részecskéket. De mielőtt rátérnénk a kutatás eredményeire nézzük át hol is gyülekezik a tengeri hulladék.

A Földön összesen öt nagy tengeráramlási cella alakult ki. Kettő az északi, három pedig a déli féltekén. Egy csonka rendszer van, az Indiai-óceánban akkor lehetne két cella, ha Eurázsia helyén is tenger hullámozna. Mind az öt tengeráramlási cella az egyenlítő vonalára tükrözve azonos módon mozog. A kontinensek nyugati partjain hideg, míg a keleti partokon meleg tengeráramlások szállítják az elraktározott hideg és meleg vizet, valamint az összesodort szemetet. A cellák közepén, ahogy az áramlás sebessége lelassul felhalmozódik a szemét, ezt érzékelteti az alábbi ábra: 

patches.PNG Műanyag részecskék koncentrációja a világtengerekben

Az IRD chilei kutatópartnerei megfigyelték, hogy az amerikai partokon is igen jelentős a műanyag hulladék és a lebegő részecskék jelenléte. Maga a kutatás a csendes-óceáni térségre koncentrált, ahol körülbelül egymillió részecskének a mozgását figyelték meg. A pontosabb térbeli felbontás lehetővé tette, hogy akár kilométeres szélességű kisebb áramlásokat is feltérképezzenek, amelyeken a részecskék ki tudnak lépni keleti irányban a fő áramlásokból. Azonban nem csupán horizontálisan léphetnek ki részecskék, létezik egy vertikális irány is.

2009-ben a Kaisei project keretében 1700 mérföldes hosszon mintákat vettek a nagy csendes-óceáni szemétszigetből. Egyaránt keresték a műanyag részecskéket a felszín közeli és a mélyebb rétegekben. És mindenhol megtalálták. Mivel az óceánok,tengerek mélyén a felszíni áramlások alatt (lásd Boszporusz) gyakran léteznek ellentétes irányú mélybeli áramlatok, a hulladék gyakorlatilag a világ bármely pontjára eljuthat. Hogy miért fontos ez? Ha meg akarnánk tisztítani az óceánt jóval nagyobb munkára kell felkészülni, a szennyezés egyre nagyobb területet érint. Hatással van a mindennapi életünkre is: nem csak az öt nagy tengeri hulladékörvényből származó tenger gyümölcsei szennyezettek mérgező műanyaggal, hanem gyakorlatilag mindegyik.

A műanyag részecskék legnagyobb része milliméternél is kisebb átmérőjű, de jelen vannak a konfetti nagyságú részecskék mellett a felismerhető formák, mint például a palackok, tubusok, nejlonszatyrok, bóják, nyugágyak, polifoam darabok, olajos kannák, gyógyszertartók, műanyag vödrök, gyerekjátékok, cipősarkak. Az összegyűjtött "leletekből" kiállítás is nyílt Kaliforniában. Egy 2014-ben publikált tanulmány szerint összesen 270 ezer tonna műanyag hulladék volt akkor a világtengerekben, ami egy viszonylag optimista becslésnek tűnik. 

A cikk folytatása: De honnan kerül ennyi szemét az óceánba?

hirdetés
hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás

Kapcsolódó hírek