A rovat kizárólagos támogatója

Az Energiaklub szerint a sebtében meghozott bővítésnek nincs szakmai alapja: sem a megvalósíthatóságot, sem az esetleges alternatívákat nem vizsgálták meg. Méregdrágán bővítik az oroszok Paksot. Az önteltség ára: a paksi bővítés és a függés. Közmédia: Aki tiltakozik Paks ellen, az buzi.

Állásfoglalást adott ki az Energiaklub Szakpolitikai Intézet a kormány által tervezett paksi atomerőmű-bővítéssel kapcsolatban. A nukleáris energiatermeléshez szkeptikusan viszonyuló szervezet – amely bírósági úton megszerezte és nyilvánosságra hozta a bővítés előkészületeit célzó Lévai projekt dokumentumait – komoly kifogásokat fogalmaz meg a beruházással, illetve annak finanszírozási kockázataival szemben. A szokatlanul kemény hangú nyilatkozat legfontosabb megállapítása, hogy a sebtében meghozott bővítésnek nincs szakmai alapja: sem a megvalósíthatóságot, sem az esetleges alternatívákat nem vizsgálták meg.

A nol.hu idézi az Energiaklubot, mely a napokban már megjelentetett egy összefoglalót a bővítés indokaként emlegetett kormányzati állításokról, és azokban szereplő ellentmondásokról. Ebben többek között azt írják:

Az állítás, miszerint az Országgyűlés már 2009-ben a létesítmény bővítésének előkészítésével bízta meg a kormányt (Lázár János 2013. december 17.), nem igaz, mivel a nevezett határozatnak nincs címzettje. Ezt hiába kifogásoltuk 2009-ben az országgyűlés több bizottsága előtt is (emiatt és más dolgok miatt is neveztük a határozatot biankó csekknek), a megoldás szemmel láthatóan mindenkinek kényelmes volt, mivel tág teret hagy az interpretációknak.

„Négy-öt év múlva Magyarországon lehet a legalacsonyabb a villamos energia ára az Európai Unióban, aminek feltétele az atomenergia-kapacitás bővítése" (Orbán Viktor, 2013. október 18.). Egyfelől a miniszterelnök, szemben Lázár János többszöri kijelentésével, nem kapacitásfenntartásról, hanem kapacitásbővítésről beszélt. Másfelől, 4-5 év alatt nem lehet atomerőművet építeni. A kormány most 2025-26-ot jelölte meg a reaktorok üzembe helyezésének dátumaként.

Az Energiaklub most az alábbi tizenegy érvet hozta fel a bővítésre vonatkozó magyar-orosz megállapodással szemben:

1. Magyarországnak most biztosan nincs szüksége új atomerőműre.
2. A felelőtlenül megkötött paktum „devizahitelessé” teszi a magyar népet.
3. A két új reaktor tovább növeli Magyarország egyoldalú orosz energiafüggőségét.
4. A moszkvai megállapodás nem a magyarok, pusztán egy szűk csoport hatalmi érdekeit szolgálja.
5. A döntésből a nyilvánosságot teljesen kizárták.
6. Az új atomerőműnek nemcsak mi fizetjük meg az árát, hanem gyermekeink, és unokáink is, méghozzá kamatostul.
7. A döntésnek szakmai alapja nincs, az alternatívákat meg sem vizsgálták.
8. Paks2 miatt nem lesz kisebb a rezsi, nem növekszik hazánk versenyképessége.
9. A járulékos beruházások, mint például a villamosenergia-hálózat bővítése, további több ezer milliárd forintba fognak kerülni.
10. Paks2-nek csak alternatívája van. Ez a beruházás elveszi a forrásokat a megújuló energiaforrások és az energiahatékonysági beruházások elől.
11. Ez a döntés megszegi az európai normákat, kiárusítja az országot, feléli a jövőt.

Méregdrágán bővítik az oroszok Paksot

Vietnami, bangladesi recept alapján dolgozta ki ajánlatát a Roszatom Magyarországra. A nol.hu által vizsgált 17 tervezett, épülő vagy nemrég elkészült Roszatom-fejlesztés közül ez alapján Paks II. a legdrágább.  A nol.hu felmérése szerint igencsak vastagon fogott Vlagyimir Putyin ceruzája, amikor megszabhatta a paksi atomerőmű bővítésének díját. Ezt Lázár János államtitkár hazánk részéről az utóbbi 40 év legjobb üzletének nevezte. Az orosz szállító, a Roszatom, illetve a Fidesz képviselőinek beszámolójából leszűrhető, hogy a magyar önrésszel együtt 12 milliárd euróra tehető a Pakson tervezett újabb, kétszer 1200, vagyis összesen 2400 megawattos (MW) fejlesztés ára. Noha a Roszatom most mindenhova a szabványos, 1200 MW-os blokkot szállítja, a világ több telephelyén még az előző, 1000 MW-os típus épül, illetve más méretek is előfordulnak. Az összevethetőség kedvéért a Roszatom adatai alapján egy MW-ra vetített árat képeztünk. Az általunk vizsgált 17 tervezett, épülő vagy nemrég elkészült Roszatom-fejlesztés közül ez alapján Paks II. a legdrágább. Egy MW itt 1,5 milliárd forintba kerülhet.

Ez nagy valószínűséggel többszöröse az indiai Kudankulamban felépült kétszer 1000 MW-os blokk árának, ahol az elérhető adatok alapján MW-onként 310 millió forintos költséget számoltunk. Ez a fejlesztés ugyanakkor külön történet, az eredeti megállapodást még 1988-ban kötötte Mihail Gorbacsov és Radzsiv Gandhi, az átadást eredetileg 2007-re tervezték, a költségek mára megmásfélszereződtek.

A második helyezett a Leningrád II. blokk, ahol egy tudósítás 3,7 milliárd dolláros beruházást irányoz elő. Ez az – első költségbecslést jelentősen meghaladó – szám azóta növekedhetett. Az orosz novovoronyezsi erőműre ugyanakkor maga a Roszatom ad friss költség-előirányzatot. E szerint ott a két 1200 MW-os blokkot 607 millió forintos megawattonkénti egységáron húzhatják fel 2014–16-ig.

Ez az ezzel pontosan megegyező magyar fejlesztés árának kevesebb mint fele. Több – természetesen rendre a Roszatom által tervezett – oroszországi atomblokkra még hozzávetőleges számítást sem találtunk. Ilyen Belojarszk, Nyizsnyij-Novgorod vagy Rosztov. A kínai Tianvan meglévő blokkjai mellé épített kétszer 1000 MW-os fejlesztés ára sem ismert, de az ottani nyilatkozatok szerint a kivitelezés költségeit sikerült igen alacsonyra szorítani. A kalinyingrádi enklávéban tervezett, paksi méretű Balti fejlesztés egységára 850 millióra jön ki.

A beruházás előrehaladásában Fukusima után (amúgy Tianvanhoz hasonlóan) tapasztalhatóak voltak bizonyos döccenők, ám az a legújabb jelentések szerint az eredeti ütemterv szerint mégis halad tovább. Az Oroszországgal kiemelten jó viszonyt ápoló Belorusszia szintén 2400 MW-os fejlesztésének ára MW-onként 920 millióra jön ki; Oroszország a fejlesztéshez kétmilliárd dolláros hitelt nyújt.

A sorrendben következik a Roszatom-tárgyalástechnika ékköve, a török Akkuyu.

Ott az ígéretek szerint négy 1200 MW-os blokkot húznak fel 2019–2022-ig. Az egységár alig magasabb, mint a belorusz. A megállapodás tiszta üzleti alapon áll, ennek megfelelően igen bonyolultra sikeredett. A Roszatom kezdetben 93 százalékos tulajdona 51 százalékra apadhat; a fejlesztő részvényeit török vállalkozók vásárolhatják meg. Az első 15 évben az első két blokk áramának 70, a második két blokk áramának pedig 30 százalékát fix, 27 forintos kilowattóránkénti áron veszi át a török áram-nagykereskedő.

Jordániával pályázat után néhány hónapja szerződött a Roszatom 2 ezer MW-ra, 2019-es átadással. A költségek mellett a helyszín sem biztos; az első, később jellemzően elszálló költségbecslések alapján itt a MW-onkénti ár már 1,1 milliárd forintra jön ki. Számos nemzetközi – így ezen túlmenően a vietnami, bangladesi, illetve örményországi – fejlesztéseik esetén ez az ár jön ki. Ez tekinthető tehát a jelenlegi adatok alapján középarányosnak. A jordániai fejlesztőcégben a helyi állam 51, Oroszország 49 százalékban részes.

Vietnamban Oroszország a 2 ezer MW-os fejlesztést Pakshoz hasonlóan teljes egészében állja. Bangladesben is hasonló a helyzet, de ott a különböző szakaszokra külön hitelszerződéseket kötöttek. Ezektől költségben igencsak elszállva a lista élén, a Paks II.-vel egy szinten áll az oly sokat hivatkozott finn Hanhikivi I. A finn Fennovoima és a Roszatom nemrég eldöntött közös 1200 MW-os fejlesztéséről – amely még végső hozzájárulásra vár – ugyan nem adtak ki hivatalos árbecslést, Lázár János mégis azt jelentette, információi szerint a magyar ár ez alatt húzódik. A megjelent adatok alapján ugyanakkor a finnek tarifája nagyjából Paks II. szintjén áll.

Hazánkkal ellentétben, ahol a Roszatom egy az egyben hitelezi a kivitelezést, a finneknél a szintén igen bonyolult megállapodás megint csak üzleti alapú megközelítést tükröz. E szerint a Roszatom 34 százalékot szerezne a 67 finn cég tulajdonában álló Fennovoimában, az erőmű viszont 15 forintos, önköltségi áron adná az áramot tulajdonosainak. A paksi atomerőmű tehát ez idő tájt a Roszatom legdrágább beruházásának tetszik, „versenyben” a finnekkel. A Roszatom-árakra ennél pontosabb becslések jelenleg nehezen adhatók: a paksi atomerőmű esetében például még tisztázatlan a költségeket akár 50 százalékkal is megfejelő, szükséges kiegészítő beruházások anyagi háttere is.

Az üggyel kapcsolatos megkeresésünkre szakértők az adatsor véleményezését szintén a nehezen becsülhető költségek miatt hárították el. Egyikük ugyanakkor valószínűsítette, hogy – noha a Roszatom minden fejlesztése teljesen biztonságos – mégiscsak az „extrákban” lehet a különbség. (Megjegyzendő, egyik fél sem hivatkozott arra, hogy milyen különleges beruházásokat igényel a paksi bővítés a világ más tájaihoz képest.) Forrásunk szintén rögzítette, hogy az orosz fél a fejlesztés 80 százalékára adandó 10 milliárd eurós hitelt csak felső határként jelölte meg. Vagyis végül akár ennél alacsonyabb számról születhet döntés. (Tisztázatlan ugyanakkor, hogy ha valami miatt elszaladnának a költségek, annak fedezésére Magyarországnak újabb hitelt kell-e felvennie.)

Ennek nyomán arra hívták fel a figyelmet, hogy a tárgyalások jelenlegi fázisában nem költség-összehasonlításokat kell végezni, hanem arról kell elmélkedni, hogy Magyarországnak szüksége van-e egy 2400 MW-os atomerőmű-fejlesztésre. E szakember szerint az új blokkok feltétlenül biztosítják a jövőben a magyar vállalkozások versenyképességét. A kérdés valóban parázs vitákat szül: környezetvédők és egyes más gazdasági szakemberek szerint ugyanis üzletileg sem éri meg Magyarországnak a beruházás.

Az önteltség ára: a paksi bővítés és a függés

„Nem politikai offenzíva. Gazdasági offenzíva” – mármint az oroszok részéről a paksi bővítés Lázár János szerint. Persze, az orosz kormány pragmatizmusában nincsen okunk kételkedni. Csak e pragmatizmus a politikában nem kevésbé domináns, mint a gazdaságban, alapvetése pedig a kettő elválaszthatatlansága. Korai még megkongatni a vészharangot és Orbánt idézve, cinikusan „puccsot” kiáltani. Az ilyesmi három dolgon alapulhat: a politikai haszonszerzés szándékán, az oroszoktól való történeti-kulturális viszolygáson, illetve azon a feltételezésen, hogy aki velük üzletel, azt átverik, tehát a háttérben a balek Orbán által nem látott vagy nem értékelt (geo)politikai megfontolásaik állnak. Az igazság az, hogy a megállapodás fő feltétele – az oroszok részéről – biztosan a prognosztizált busás profit volt. Atomerőművet építeni, ráadásul egy számukra nyilván nem előnytelen, a magyar állam vagy annak valamelyik cége (talán az MVM) által garantált hitelből finanszírozva – jó üzlet. De tény: a járulékos haszon sem megvetendő.
Részletek >>>

Közmédia: Aki tiltakozik Paks ellen, az buzi

Nézi az ember azt, amit hírszerkesztés néven művel a közmédia, és nem hisz a szemének. Itt van most az Együtt-PM látványosnak szánt, de meglehetősen gyerekes akciója a Fidesz-székháznál, aminek során fogták magukat és öten (ez még fontos lesz) bemásztak a medve barlangjába, aztán fel egy kívülről kiválóan fotózható erkélyre, ahová kitettek két vörös kartonpapírt, rajta sárga sarlóval és kalapáccsal. Sugallva, hogy Fidesz = szovjetek. Ennél egy fokkal bonyolultabb szimbolizmust néztünk ki az Együtt-PM-ből, de ez most nem lényeges, nézzük, hogy erről az eseményről hogyan számolt be a közmédia.

Blöffök és hazugságok a paksi bővítésről
Blöffök és hazugságok sorozatával igyekeznek Orbánék védeni a paksi bővítésről kötött megállapodást. A pénzügyi és szalmai kérdőjeleken túl a legnagyobb veszély az, hogy a világ energiapiacának várható, jelentős átalakulását teljesen figyelmen kívül hagyják, aminek súlyos következményei lehetnek a következő nemzedékekre.  Ez az elmúlt 40 év legnagyobb átverése

hirdetés
hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás

Kapcsolódó hírek