A rovat kizárólagos támogatója

Egyik oldalon hangzatosan új generációs üzemanyagokról beszélünk, a másikon pedig beengedjük – mert be kell – a tengeren túli pálmaolajat. Hogy várhatja el így Brüsszel, hogy a termelők komolyan vegyék a fenntartható termelés követelményeit, vagy a megújuló energiaforrásokra vonatkozó, éppen formálódó új irányelvet?

A pálmaolaj jóval olcsóbban előállítható, mint az európai repceolaj, vagy éppen a hulladékokból nyert, újgenerációs zöld üzemanyag. Csakhogy míg a táplálkozásban a pálmaolajból készült termékeket bojkottálhatja az uniós fogyasztó, addig a bioüzemanyagban nem képes elkülöníteni a fenntarthatatlan termelésből származó alkotórészt. Márpedig az EU-ba érkező pálmaolaj fele dízelmotorokban ég el.

Európa képtelen a szükségleteinek megfelelő mennyiségben előállítani a zöld hajtóanyagot, ezért bármennyire is elítéli az erdőirtást, mégiscsak támogatja azt a pálmaolaj megvásárlásával – de eddig legalább dömpingvámokkal sújthatta a tengeren túlról érkező nyersanyagot. Most azonban a WTO rákényszerítette, hogy az Argentínával és Indonéziával szemben 2013 óta alkalmazott magas vámtételeket törölje el a közösség (22-25% helyett 4-8%).

Az eredmény ez lett: egyetlen év alatt nulláról 738 ezer litrerre nőtt a dél-amerikai országból az unióba érkező biodízel mennyisége, idén pedig várhatóan eléri a 2012-es szintet, azaz a másfél millió tonnát.

Argentínával egyébként is nehéz dolga lett volna Brüsszelnek, mivel Mercosur-ország lévén vele is és Brazíliával is javában zajlanak a szabadkereskedelmi tárgyalások, amelynek szerves része a bioüzemanyag szabad belépése a közösség piacára.

Mindeközben a végéhez közeledik a Megújuló Energia Irányelv (RED) szövegezése. Ebben a 2020 utáni zöldenergia-politikából száműzték volna a pálmaolajat. Az egymásnak ellentmondó intézkedések egy teljesen hatástalan rendszert eredményeznek. Az Euractív oldalain megjelent írás egyenesen azt állítja, hogy az unió zöldenergia-politikája megbukott: sem környezetvédelmi, sem energia-biztonsági oldalról nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ellenkezőleg: teljesen kiszolgáltatta az uniós ipart az importnak, és minden jel szerint kereskedelmi oldalról is védhetetlen. A cikk szerzője, Kristina Wittkopp azt a tanulságot vonja le az esetből, hogy  elrontott gazdaságpolitikai döntéseket nem lehet vámpolitikával ellensúlyozni – legfeljebb időlegesen.

A szerző szerint megoldás lehet, ha nem egyes növényfajokat száműzünk a biodízeliparból, hanem valamennyi első generációs alapanyagot. Egy ilyen döntést már nehéz lenne megtámadnia az indonéz vagy a maláj kormánynak. Megjegyezzük: nehéz lenne ezt elfogadtatni az európai biodízelipar szereplőivel és beszállítóival is. Egyik pillantról a másikra biztosan nem lehet kihúzni a talajt az érintett befektetők lába alól- írta az Agrárszektor.

Egy boltlánc végre betiltotta a pálmaolajat

Egy boltlánc végre betiltotta a pálmaolajat

Erre senki sem számított: kivágják miatta az esőerdőket, ezért az Iceland többé nem engedélyezi a forgalmazását – írtuk egy hónapja.

A BBC cikke szerint a tiltás kizárólag a nagy-britanniai Iceland saját márkás termékeit érinti, ugyanakkor ez a teljes árukészlet több mint felét érinti. A pálmaolajnak ugyanis rendkívül széles felhasználása van, a süteményektől kezdve a szappanig mindent készítenek belőle. A probléma csupán annyi, hogy a pálmafák telepítéséért rengeteg őserdőt vágnak ki, amely rengeteg állatfaj tömeges pusztulásához vezet – például az orángutánokéhoz.

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás