A rovat kizárólagos támogatója

Oroszországban 22 500 farkast “tartottak számon” 1990-ben. A következő évben elrendelt vadászati tilalom nyomán az állomány mára csaknem 50 000-re emelkedett. S ezek a puskát vagy az ember részéről fenyegető más veszélyt már nem ismerő ragadozók gátlástalanul garázdálkodnak Szibériában, a Volga mentén, valamint az ország más vidékein. Pusztítják a vadállományt, betörnek a falvakba, és tömegesen veszélyeztetik a haszonállatokat is.

A statisztikák nem szólnak a farkasok által megtámadott emberekről, de meglepő volna, ha ilyesmi nem fordulna elő. Néhány évtizeddel ezelőtt az Ogonyok című népszerű orosz hetilap szerzője azt állította, hogy a farkas sohasem támad rá az emberre. Alig egy hét leforgása alatt a szerkesztőség több mint száz levelet kapott olyan emberektől, akiknek ismerőse, barátja, hozzátartozója farkasok martaléka lett…

Az orosz sajtóban mostanában napvilágot látó beszámolókban elsősorban a farkasok által okozott anyagi károkról esik szó. Jellemző példa a nyugat-szibériai Altáj megye, ahol tavaly 70 maralt, 120 kecskét és juhot, 100 tehenet, jakot és lovat marcangoltak szét az ordasok. Az így okozott anyagi veszteség- magyar pénzben számolva – meghaladja a 100 millió forintot, a vadgazdaságban okozott kár értéke pedig ennek legalább a másfélszerese. Az alapvetően rénszarvas-tenyésztéssel foglalkozó észak-szibériai kis nép fiainak, az evenkeknek közvetlenül a megélhetését fenyegetik az állataikat el-elragadó farkasok.

Még a helyi viszonyokhoz képest is kegyetlen, a szó szoros értelmében farkasordító hideg uralkodott 2000/2001 telén Oroszországban. Nem egyszer mértek mínusz 50 fok alatti fagyot, szokatlanul vastag volt a hótakaró. Mindez arra késztette a ragadozókat, hogy ott keressenek maguknak élelmet, ahol egyáltalán hozzájuthatnak. Nem egyszer ásták keresztül magukat a hófalon, hogy megközelíthessék a sertésólakat, a tetőn át jutottak be a szarvasmarha-istállókba. Az utóbbi időben a farkasok nyáridőben is felbukkannak a nagyvárosok peremén, a falusi utcákon. Ahol azelőtt csak egyesével, legfeljebb kettesével-hármasával jártak, ma 10-15 egyedből álló falkákban kóborolnak.

A lakosság, a helyi hatóságok igyekeznek felvenni a harcot a már-már nem is ökológiai, hanem szociális fenyegetést jelentő állatokkal, de ez nem általános. Burjátiában a legalább 15 farkast elpusztító vadászbrigádoknak 2000 rubel (kb. 20 000 forint) üti a markát. Másutt azonban még az ilyen csekély jutalmazásra sem futja. Van, ahol méreggel akarják ritkítani a farkasállományt, ez azonban több mint kockázatos, mivel a tetemből más állatok is lakmározhatnak, amelyek aztán maguk is elpusztulnak. A legeredményesebbnek a szakemberek azt tartanák, ha helikopterről vadászhatnának az ordasokra, erre azonban már végképp nem adnak pénzt a közigazgatási szervek. Az effajta rövidlátó szűkmarkúságért, gyakorlatilag a veszély semmibe vételéért különösen sok bírálat érte a nemrégiben helikopterbaleset áldozatává lett krasznoiarszki kormányzót, Alekszandr Lebegyet.

Most majd az utódjának kell fellépnie az ellen, amit egy orosz szakértő így fogalmazott meg: “Mind fenyegetőbb veszély, hogy erdeink élővilágának alapját a farkasok és a dögevő madarak fogják képezni.”
2002.06.20.

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás