Magyarországra lassan visszatelepülnek a farkasok, sőt hazatérnek a hiúzok is, itt tartózkodnak anélkül, hogy a környéken élők és a turisták észlelnék jelenlétüket – közölte Szemethy László, a gödöllői Szent István Egyetem adjunktusa, azt követően, hogy néhányan ismét látni véltek ordasokat, vagy ahhoz hasonlókat az aggteleki karszt környékén.
Néhány évszázada a hiúz és a farkas egész Európában általánosan elterjedt volt, ám az erdők feldarabolásával, kitartó üldözésük hatására, illetve az országhatár kényszerű megváltozása miatt a XX. század közepére Magyarországról szinte teljesen eltűntek. Szlovákiában mindkét faj fennmaradt, sőt lassan terjeszkedni kezdett. Az 1980-as évektől folyamatosan átlépik határainkat, egyre több hírt lehet hallani a hiúzok és a farkasok magyarországi felbukkanásáról. Az érintett terület az Északi-középhegység, ezen belül is az Aggteleki-karszt, a Zempléni-hegység és a Bükk.
Mindkét ragadozó védett faj. Soha nem támadnak emberre, sőt kerülik a találkozást. Jelenlétük ugyanakkor rendkívül fontos, hiszen az emberrel ellentétben “bölcsen” vadásznak. Mindig csak szükségleteiknek megfelelően zsákmányolnak és szelektálják áldozataikat. Csak a gyenge és beteg állat válik zsákmánnyá, így a vadállomány fokozatosan egészségesebb lesz.
A szakemberek az állandóan itt tartózkodó egyedek számát mintegy tucatnyira becsülik, de a nyomok alapján elmondható, hogy időről-időre egész falkák kóborolnak át, aztán vissza is térnek lakhelyükre. Közülük azonban egy-egy példány ittragad, ezzel is színesíti az itt lévő génállományt. Talán nincs is olyan messze az az idő, amikor holdfényes éjszakákon újra felhangzik a végtelenbe úszó üvöltés és kialakul a felmérhető, egyenletes populáció.
2004. január 16.
