A rovat kizárólagos támogatója

Sok fajt sodor(t) veszélybe vagy végveszélybe az üzletté torzult csodálat: az állatok, növények s a belőlük készült használati tárgyak nemzetközi kereskedelmének forgalma éves szinten eléri a 159 milliárd dollárt.

Az ember utazásai, pihenése során szívesen keresi a természet közelségét. Tobozokat, magvakat, virágokat gyűjt, mert szeretne bevinni a csodából egy darabot a saját, mesterségessé vált életterébe. Előfordul, hogy hazavisz valamilyen kisebb állatot is. Vagy, ha éppen a trópusokon jár, vásárol magának valamilyen (befogott, begyűjtött) példányt- esetleg egy, az állatból készült tárgyat, hisz az is olyan szép…
Birtoklási lázában meg se fordul a fejében, hogy könnyen válhat elefánttá a porcelánboltban. Sok fajt sodor(t) veszélybe vagy végveszélybe az üzletté torzult csodálat: az állatok, növények s a belőlük készült használati tárgyak nemzetközi kereskedelmének forgalma éves szinten eléri a 159 milliárd dollárt. Élve főleg majmok, madarak, ízeltlábúak, halak és orchideák kerülnek „kereskedelmi forgalomba”, s a szállítás vagy karanténozás procedúrái alatt olykor 90 %-uk is elpusztul. Kevesebbet szenvednek, de nem járnak jobban a medvék, nagymacskák, elefántok, tengeri teknősök sem, melyeket „ipari” célokra pusztítanak el: belőlük lesz az „igényes” bunda, szőnyeg a kandalló előtt, vagy drága szemüvegkeret.



CITES.gif
CITES.gif


A Washingtoni Egyezmény vagy CITES 1973-ban azért jött létre, hogy ellenőrzése alá vonja; tiltsa vagy szabályozza a veszélyeztetett állatok kereskedelmét. A CITES I. kategóriába sorolt fajokkal (mint például az elefántok, gorillák, jácint ararák) tilos a kereskedés, a II.-es kategóriába sorolt, kevésbé súlyos helyzetben lévő fajokkal korlátozott mértékben kereskedhetnek, engedéllyel tarthatók. A kevésbé súlyos helyzet azonban nem biztos, hogy nem romolhat- sőt! Mindenképpen jót teszünk azokkal az élőlényekkel, ha nem vásároljuk őket sem élve, főleg nem holtan!
Kedvenc példám a császárskorpió. Ez az afrikai Thogo és Ghana területén élő, élőhelye pusztulása miatt veszélyeztetett faj. Marása veszélytelen, nagy termetű, páncélja csillogó fekete- mint sok más szép állattársa, hamar „ő” is hobbiállattá vált. Azért őt –latin nevén a Pandinus imperatort- választottam példának, mert az európai s hazai kereskedelemben eléggé elterjedt CITES II. listás faj, mely meglehetősen jól szaporodik fogságban (ebben nem egyedülálló, sok egzotikus állat tenyészthető, például egy másik népszerű CITES II-es faj, a sztyeppi varánusz (Varanus exanthematicus) is). Ezen állatok fogságban szaporítása jó példa arra, hogyan (lenne) védhető a faj a kereskedelem segítségével: felejtsük el a vadon befogott példányokat, ha mindenáron CITES II állatra fáj a fogunk, vegyünk Magyarországon született „apróságot”! A tenyésztés másik előnye, hogy növeli a hozzáértést a faj tartásához. Sokszor ugyanis még a kereskedők is meglepően tájékozatlanok- láttam már (sajnos!) császárskorpiót „sivatagi terráriumban”, más esetben a faj latin nevének csak az első részét tudták (ami súlyos tévedésekhez vezethet a tartást illetően, továbbá, lévén szó ízeltlábúakról, halált is okozhat).



farkas bunda CITES
farkas bunda CITES



Ésszel kell „szeretni” a természetet, különben egyre kevesebb marad belőle, amit szerethetünk.
Ne vásároljunk vadon befogott állatot, hazai fajokat se próbáljunk hazavinni (hiszen minden hüllőnk, rengeteg madarunk és a legszebb virágaink mind védettek)! Zárszóként nem árt megemlíteni, hogy amennyiben valakit CITES I. kategóriába tartozó állat vagy állati termék birtoklásán kapnak, súlyos pénzbírságtól akár három évig terjedő börtönbüntetéssel is sújthatják.

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás