Sok fajt sodor(t) veszélybe vagy végveszélybe az üzletté torzult csodálat: az állatok, növények s a belőlük készült használati tárgyak nemzetközi kereskedelmének forgalma éves szinten eléri a 159 milliárd dollárt.
Az ember utazásai, pihenése során szívesen keresi a természet közelségét. Tobozokat, magvakat, virágokat gyűjt, mert szeretne bevinni a csodából egy darabot a saját, mesterségessé vált életterébe. Előfordul, hogy hazavisz valamilyen kisebb állatot is. Vagy, ha éppen a trópusokon jár, vásárol magának valamilyen (befogott, begyűjtött) példányt- esetleg egy, az állatból készült tárgyat, hisz az is olyan szép…
Birtoklási lázában meg se fordul a fejében, hogy könnyen válhat elefánttá a porcelánboltban. Sok fajt sodor(t) veszélybe vagy végveszélybe az üzletté torzult csodálat: az állatok, növények s a belőlük készült használati tárgyak nemzetközi kereskedelmének forgalma éves szinten eléri a 159 milliárd dollárt. Élve főleg majmok, madarak, ízeltlábúak, halak és orchideák kerülnek „kereskedelmi forgalomba”, s a szállítás vagy karanténozás procedúrái alatt olykor 90 %-uk is elpusztul. Kevesebbet szenvednek, de nem járnak jobban a medvék, nagymacskák, elefántok, tengeri teknősök sem, melyeket „ipari” célokra pusztítanak el: belőlük lesz az „igényes” bunda, szőnyeg a kandalló előtt, vagy drága szemüvegkeret.
CITES.gif
A Washingtoni Egyezmény vagy CITES 1973-ban azért jött létre, hogy ellenőrzése alá vonja; tiltsa vagy szabályozza a veszélyeztetett állatok kereskedelmét. A CITES I. kategóriába sorolt fajokkal (mint például az elefántok, gorillák, jácint ararák) tilos a kereskedés, a II.-es kategóriába sorolt, kevésbé súlyos helyzetben lévő fajokkal korlátozott mértékben kereskedhetnek, engedéllyel tarthatók. A kevésbé súlyos helyzet azonban nem biztos, hogy nem romolhat- sőt! Mindenképpen jót teszünk azokkal az élőlényekkel, ha nem vásároljuk őket sem élve, főleg nem holtan!
Kedvenc példám a császárskorpió. Ez az afrikai Thogo és Ghana területén élő, élőhelye pusztulása miatt veszélyeztetett faj. Marása veszélytelen, nagy termetű, páncélja csillogó fekete- mint sok más szép állattársa, hamar „ő” is hobbiállattá vált. Azért őt –latin nevén a Pandinus imperatort- választottam példának, mert az európai s hazai kereskedelemben eléggé elterjedt CITES II. listás faj, mely meglehetősen jól szaporodik fogságban (ebben nem egyedülálló, sok egzotikus állat tenyészthető, például egy másik népszerű CITES II-es faj, a sztyeppi varánusz (Varanus exanthematicus) is). Ezen állatok fogságban szaporítása jó példa arra, hogyan (lenne) védhető a faj a kereskedelem segítségével: felejtsük el a vadon befogott példányokat, ha mindenáron CITES II állatra fáj a fogunk, vegyünk Magyarországon született „apróságot”! A tenyésztés másik előnye, hogy növeli a hozzáértést a faj tartásához. Sokszor ugyanis még a kereskedők is meglepően tájékozatlanok- láttam már (sajnos!) császárskorpiót „sivatagi terráriumban”, más esetben a faj latin nevének csak az első részét tudták (ami súlyos tévedésekhez vezethet a tartást illetően, továbbá, lévén szó ízeltlábúakról, halált is okozhat).
farkas bunda CITES
Ésszel kell „szeretni” a természetet, különben egyre kevesebb marad belőle, amit szerethetünk.
Ne vásároljunk vadon befogott állatot, hazai fajokat se próbáljunk hazavinni (hiszen minden hüllőnk, rengeteg madarunk és a legszebb virágaink mind védettek)! Zárszóként nem árt megemlíteni, hogy amennyiben valakit CITES I. kategóriába tartozó állat vagy állati termék birtoklásán kapnak, súlyos pénzbírságtól akár három évig terjedő börtönbüntetéssel is sújthatják.