Augusztus 19-20-án rendezték meg az első Dr. Csizmadia György Országos természetfilm-fesztivált. Szubjektív beszámoló a pusztaszeri filmmustráról.
Csabai Ferenc, a Szeged Fimművészetért Egyesület elnöke, és Máté Bence, a nagybecsben tartott, helybéli természetfotós, közösen szervezték meg idén, első alkalommal ezt az országosan meghirdetett, háromnapos fesztivált. Én magam csak remélni tudom, hogy Pusztaszer Község Önkormányzata és a Dr. Csizmazia György Alapítvány közreműködésével ez az élve született ötlet sikeres és hagyományteremtő lesz Pusztaszeren.
Dr. Csizmazia György, a fesztivál névadója mindössze 58 évet élt köztünk. Tanított és írt, „hogy az Olvasó (…) megértse a Természet és az emberi élet szoros ölelkezését”. Kutatási területe a madártan volt, aktívan részt vett a természet védelmében, megindította a múzeumpedagógia, és a biológia tanításának módszertanát is. A helyiek azt mondják: „Madárlelke volt”.
A szervezés nehéz feladatának egyike a zsűri összeállítása volt. A felkért személyek között ugyanis akadt olyan, aki inkább nevező mivoltában szeretett volna részt venni a rendezvényen. Sáfrány József, a magyar természetfilm lelkes rendező-operatőre, a televízió Natura szerkesztőségének meghatározó egyénisége, aki bebarangolva a világot maga is számtalan természetfilmet készített, elvállalta a zsűri elnökségét. Az ő munkáját segítette Tajti László, a Kiskunsági Nemzeti Park őrszolgálat-vezetője, valamint Vadász Sándor, Magyarország egyik legnevesebb természetfotósa. Helyet kapott a zsűriben Nagy Emese, önkormányzati képviselő, aki mondhatni; „mint laikus néző” pontozta a filmeket, csak úgy, mint Bedő Tamás, Csongrád város polgármestere.
Csabai Ferenc elmondta, nem is számítottak arra, hogy a nevezési határidőre a vélt 8-10 pályamunka többszöröse fog érkezni. A 47 beküldött filmen túl 6 rendező filmjét vetítették a versenyen kívüli információs blokkban, míg a zsűri nyilvános, interaktív diskurzusban értékelte az aznapi munkákat. Első éjjel Pusztaszertől nem messze, Büdös-széken, egy mindentől távoleső tanyán találtunk kedvesemmel szállást. Hatan ültünk ki a verandára; hat teli pohárral, két szál gyertyával a telihold alá. Orromban még ott volt a délutáni vetítések helyszínének jellegzetes illata; a néhai bikaistálló, későbbi fűszercsarnok széna-kapor varázsa. Halántékomban zsongtak a levetített filmek, derekamban a pokróccal terített szalmabálák igazi kényelme. Itt, a verandán ért mindet a pirkadat. Még soha nem gondoltam bele abba, hogyan élheti meg egy hiteles (és nem megélhetési) ornitológus a madárinfluenza settenkedő közeledtét, de ezen az estén beleláthattam a természetvédelmi őrök mellkasába. Csalogány-dalra járt a muzsikás. Úgy sejtettem, hogy ezek az emberek, akiket beszélni hallhattam a szelíd kislilik madárfaj legutolsó vergődéseiről, egytől-egyig úgy születtek, hogy „kígyót markolt” minkét kezük. Ércfejű bálványokkal harcolnak eszelős csatát úgy, hogy közben megerősödik bennük a hevület. Bár nem tudhatom, sarkigazság-e az, amit Sáfrány József mondott nekem egyszer, hogy “a Föld megérett a pusztulásra. A természetről szóló filmekkel ezt a folyamatot az ember már csak lassítani tudja, visszafordítani már aligha.” Mert akkor valóban úgy éreztem: a kislilik utolsó példánya nagy valószínűséggel úgy fog elpusztulni (még ha képletesen is), mint akár Mata Hari, a hozzátartozó nélküli halálraítélt bűnös, kinek testét, kivégzése után – mert nem volt, aki elföldelje –, átadták az orvostudomány újdonsült nagyreménységeinek; gyakorló boncolásra. Jobbik esetben…
A fődíjat Méry Zsuzsa: „A pocsolya” című 16 perces kisfilmje kapta. Már maga a film ötlete is nagy sikert aratott: vegyünk egy hétköznapi pocsolyát valamely fővárosi bérház udvarán és nézzük meg, ki lakik benne.
A három kategóriadíj közül a Kárpát-medence tájai-nak nyertese Bubryák István: „A csend hangjai”a Szeged melletti Fehér tó gyönyörűségeivel foglalkozott..
Moldoványi Judit: „Nyolclábú buckalakók” című munkája a Növények és állatok, Szabados Tamás: „Tekeres-kút, Bakony” című filmje pedig a Négy őselem kategóriában jeleskedett.
A zsűri a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium szakmai különdíjával tüntette ki Sibalin György és Gadó György „Farkasok a láthatáron” című alkotását.
Az amatőr rendező, Hencz Alajos két filmje, a „Törvény”, és a „Virágzik a Tisza”, általános és osztatlan sikert aratott, méltán vihette haza a Szeged Filmművészetért Egyesület díját. Szabó D. Zoltán és Juhász Ágota vajdasági filmesek alkotása, a „Partifecske – a folyók madara” a Zichy Galéria kitüntetésével távozhatott. Tóth Zsolt Marcell: „Egy nap pompa – tiszavirág” filmjét a Csizmazia György Alapítvány méltatta operatőri különdíjával.
A 2006-ra tervezett Dr. Csizmazia György Természetfilm-fesztivál szervezése már megkezdődött.
Kapcsolódó anyagok:
