A rovat kizárólagos támogatója

Több környezetvédő civil szervezet rövid értékelést készített a kormány elmúlt négy évi tevékenységéről – környezetvédelmi szempontból. Megállapították, hogy a korábbi időszakokhoz hasonlóan, összességében tovább romlott a környezet állapota.

A Kormány 2002–2006. évi környezetvédelmi tevékenységének értékelése

Az éghajlatváltozás egyre erőteljesebben érzékelhető hatásai azt példázzák, hogy drága árat fizetünk a környezettel szembeni felelőtlen magatartásunkért. A lisszaboni stratégia felülvizsgálata után, a múlt év elejétől, újra a rövid távú gazdasági növekedés és a szűken értelmezett versenyképesség javítása kapott elsőbbséget. Egyes – elsősorban a súlyosan szennyező ágazatokat képviselő – érdekcsoportok nyomására a környezetvédelmi szabályozást kezdték a gazdasági növekedés akadályozó tényezőjeként emlegetni annak ellenére, hogy az eddigi elméleti munkák és gyakorlati bizonyítékok ezt cáfolják. (Például a németországi környezetvédelmi adóreform 250 000 új munkahelyet hozott létre, miközben számottevően csökkent a széndioxid-kibocsátás.) Ennek hatására több területen elkezdődött a környezetvédelem jogszabályi hátterének és intézményrendszerének a gyengítése. Gazdasági téren a környezetvédelem gyakorlatilag leszűkült az ún. környezeti iparra. Mindez akkor történt, amikor a közvélemény-kutatások kimutatták, hogy az Európai Unió lakossága kiemelten fontosnak tartja a környezetvédelmet.

1.) A környezet állapota
Az adatok túlnyomó része azt mutatja, hogy hazánkban is egyre gyorsuló ütemben szennyeződik a környezet és pusztulnak természeti értékeink (növekszik a szén-dioxidkibocsátás, rohamosan csökkennek a biológiailag aktív területek, folytatódik a termőföld megsemmisítése, egyre nagyobb a keletkező hulladék mennyisége, a városokban rendszeresen határérték feletti a légszennyezés, növekszik a zajártalomnak kitett egyének száma stb.). Ezzel szorosan összefügg, hogy emelkedik a környezeti ártalmakkal összefüggő egyes megbetegedések (allergia, asztma, tüdőrák stb.) száma.
Rohamosan növekszik a közúti gépjármű-forgalom és ezen belül különösen a nehéz tehergépkocsik forgalma. A kormányzat kiemelt támogatásban részesíti a gyorsforgalmi utak és regionális repülőterek fejlesztését, miközben egész Európában bírálják közúti és légi forgalom túlzott növekedését (és különösen károsnak tartják a kistávolságú repülések ösztönzését). Ugyanakkor folytatódik a tömegközlekedés, illetve a vasút leromlása. Gyorsul a városi terjeszkedés (egyre újabb lakóparkok, városszéli bevásárlóközpontok megjelenése). Az önkormányzatok továbbra is rablógazdálkodást folytatnak a zöldterületeikkel, a nem védett természeti és természetközeli területek egyre gyorsuló ütemben tűnnek el. A természetközeli állapot visszaállításáról, a természeti területek növeléséről, a települések kompaktságának biztosításáról nincs szó, noha az előrejelzések szerint a térségünkben nem fog a jövőben sem számottevően növekedni a népesség. A rozsdaövezetek újjáélesztése csigalassúsággal halad,
illetve, ahol történik előrelépés, ott ezzel egyidejűleg komoly értékek is eltűnnek az ingatlanokkal való rablógazdálkodás következtében.

A környezeti szempontból káros állami támogatások mértéke csökkenés helyett növekszik. (Ehhez nagymértékben hozzájárultak a 2005 második felében elfogadott adótörvények és költségvetési törvény.) Előremutató ugyanakkor, hogy a kormányzat legalább megbízást adott ezeknek a támogatásoknak a felmérésére, és az első ilyen – úttörő jellegű – munka elkészült. Ennek alapján kijelenthető, hogy az állam évente több ezer milliárd forint támogatásban
részesíti a súlyosan környezetszennyező és egészségkárosító tevékenységeket, ráadásul oly módon, hogy az ellentmond a piacgazdaság elveinek. Ezek a támogatások okozzák az államháztartás hatalmas hiányát.

2.) A környezetpolitika, környezetvédelem, természetvédelem érdekérvényesítő képessége a kormányon belül

A környezetvédelmi tárca az elmúlt 4 évben arra összpontosított, hogy miként lehetne az Európai Unió forrásaiból a lehető legtöbbet fogadni és az ún. nagy környezetvédelmi projektekre elkölteni. Eközben figyelmen kívül hagyta, hogy az Európai Unió környezetpolitikájának fő célkitűzése a fenntartható fejlődés megvalósítása, aminek előfeltétele a környezeti szempontok integrálása a különböző szakpolitikákba. Ezen a terén viszont alig volt érdemi előrehaladás, sőt összességében visszalépés jellemezte a kormány tevékenységét. A kormányzati költségvetési megszorítások a fűnyíró elven alapultak, a tényleges hatások kimutatására semmiféle érdemi elemzés nem történt. Ennek következtében a környezetvédelmi tárcánál folyamatossá vált a stratégiai és környezetpolitikai szakterületek folyamatos leépítése, 2006. január 1-jével pedig a szakmapolitikát segítő háttérintézményt is megszüntetették. Mindez oda vezetett, hogy a tárca nem tudja a szükséges színvonalon ellátni az alapvető környezetpolitikai feladatait, sőt már veszélyben forog a környezetvédelmi minisztérium működőképessége, és egyre inkább ellehetetlenülnek a területi szervek is.
Részben a megszorítások következményeként az elmúlt 4 évben a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumot folyamatosan átszervezték. (A korábbi kormányzati ciklusokban az átszervezések az első két évben lezajlottak, így legalább a másik két évben a minisztériumi apparátus tudott dolgozni és nem a saját egzisztenciális problémáival kellett foglalkoznia.) A tárcának nemcsak a működésre, hanem a hazai fejlesztésekre fordítható költségvetési forrásai is folyamatosan csökkentek. Ennek következtében egy sor pályázati lehetőséget szüntetett meg, ami lehetetlen helyzetbe hozta az iskolai, önkormányzati, vállalkozási kisléptékű programokat.

A környezetvédelmi tárca a fenntartható fejlődés ügyét átadta a Nemzeti Fejlesztési Hivatalnak. A vonatkozó kormányhatározat szerint már 2005 októberére el kellett volna készülnie a Nemzeti Fenntartható Fejlődésért Stratégiának, de az jelentős késésben van. E stratégia kellett volna, hogy keretül szolgáljon az Országos Fejlesztéspolitikai Koncepciónak, az Országos Területfejlesztési Koncepciónak és nem utolsó sorban a 2007–2013-as időszakra szóló Nemzeti Stratégiai Referencia Keretnek is. Véleményünk szerint nincs megfelelő helyen a kormányzaton belül a Nemzeti Fenntartható Fejlődésért Stratégia elkészítéséért való felelősség. A Nemzeti Fejlesztési Hivatal elsődleges feladata az EU pénzek fogadása, amely esetenként ellentmond a fenntartható fejlődés érdekeinek. Ebben az érdekösszeütközésben előfordulhat, hogy a fenntartható fejlődés ügye húzza a rövidebbet.

3.) A környezetvédelem, természetvédelem jogi háttere

A környezetvédelmi jog területén egyrészt jogalkotási, másrészt jogalkalmazási problémákat látunk. A magyar környezetvédelmi jogban jelenleg számos fölösleges rendelkezés létezik. Az újabb jogalkotás, különösen az EU-jog gyors ütemű átvétele során a jogalkotó nincs megfelelően figyelemmel a már meglévő környezetvédelmi és egyéb jogszabályokra. Ezzel a környezetjog hatékonysága csökken, amit súlyosbít az, hogy hiányoznak a jogszabályok megfelelő végrehajtásának szervezeti és eljárásjogi garanciái is. Elmaradt a magyar környezetjog átfedő, ismétlődő jogszabályelemeinek elhagyása, továbbá egyértelmű intézményi és eljárási szabályok megalkotása. (Az egyes ilyen szabályok az ágazati jogszabályokban már megtalálhatók, összevonásuk, egységesítésük könnyen megoldható lenne.)

A jelenlegi környezetvédelmi hatósági rendszer nem képes a meglévő nagy mennyiségű környezetvédelmi jogszabály megfelelő végrehajtására – ezt a jogalanyok sajnos nagyon is jól tudják, és magatartásukat ehhez igazítják. Ezzel egyidejűleg fokozódik az érintett lakosság, a tágabb nyilvánosság, sőt az azonos szakmában működő többi gazdálkodó elégedetlensége afelett, hogy a környezetvédelmi hatóságok a környezetszennyező tevékenységekkel szemben nem kellő szigorral és nem kellő következetességgel lépnek fel. Elmaradt a hatóságok munkaterhének csökkentése, amit a fentebb leírt jogszabály- egyszerűsítésekkel el lehetett volna érni. Emiatt (és a forráselvonások miatt) nem lehetett megkövetelni a feladatok maradéktalan végrehajtását sem. Szükség lett volna arra is, hogy az egységes joggyakorlatot a hatósági munka erőteljesebb szakmai irányításával, valamint környezetvédelmi ügyekre specializálódott környezetvédelmi bírák kinevezésével valósítsák meg, amire szintén nem került sor.

Nem sikerült lényeges javulást elérni a közösségi részvétel ösztönzésében, ami pedig lényegesen javítaná a környezetvédelmi hatósági munka átláthatóságát, mint a hatékonyság egyik alapfeltételét. Sőt, ezen a téren jelentős visszalépések is történtek, ami miatt az Aarhusi Egyezmény végrehajtását felügyelő ENSZ-Bizottság rosszallását is fejezte ki Magyarország felé (az autópálya-törvény és az azzal összefüggő egyéb jogszabályok kapcsán).

4.) Az Európai Unió pénzeinek a fogadása
Az Európai Unió pénzeinek környezetvédelmi célú fogadásával és felhasználásával kapcsolatban egyik legnagyobb gond, hogy a jelenlegi tervek szerint jobbára csak nagy környezetvédelmi beruházásokra (szennyvíztisztítók, regionális hulladéklerakók stb.) lehet uniós forrásokhoz jutni, amely elvonja a korábban a kisebb környezetvédelmi, természetvédelmi problémák megoldására rendelkezésre álló hazai forrásokat is, lévén, hogy ezeket hazai önerőként át kell csoportosítani. Így az egyenként önmagában kisebb, de összességében jelentős problémák csak szaporodnak.
A másik problémát gyakran maguk a nagyberuházások jelentik. Ezeknek jelentős környezeti vonatkozásaik vannak (a táji-természeti értékekre, közlekedési forgalom alakulására stb.), a működtetésükhöz pedig folyamatos és jelentős mértékű energiabefektetések szükségesek. Kérdés az is, hogy a működtetéshez lesz-e elegendő forrás, vagy kihasználatlanul maradnak egyes nagyberuházások. A nem kifejezetten környezetvédelmi célokra szánt EU-pénzek tekintetében pedig számos olyan beruházási terv van kialakulóban, amelyeket már most el kell vetni környezeti szempontból. Ilyenek a jelentős környezeti károkkal járó, nemzetgazdasági szempontból sem hatékony közlekedési és vízügyi beruházások tervei, mint például egyes gyorsforgalmi utak, a Duna-Tisza csatorna vagy a csongrádi tiszai duzzasztómű.

5.) Javaslatok

5.1. A Környezet- és Természetvédő Társadalmi Szervezetek XV. Országos Találkozója (OT), által 2005. áprilisában elfogadott „Civil szervezetek elvárásai a Magyar Köztársaság Kormányától2006 és 2010 között a fenntartható fejlődés érdekében” című állásfoglalás ajánlásai továbbra is érvényesek, így szorgalmazzuk azok mielőbbi megvalósítását. Ezt javasoljuk kiegészíteni az alábbi pontokkal:
5.2. A környezetvédelmi minisztérium őrizze meg az önállóságát. A tárca vezetése kellő politikai súllyal rendelkezzen. A tárcához új, erőforrás-gazdálkodási területeket kell csatolni: az ásványvagyon-gazdálkodást, az átfogó talajvédelmet, erdővagyongazdálkodást.

Célszerűnek tűnik a tárcához átcsoportosítani a területfejlesztés (nemzeti fejlesztési ügynökség) és vidékfejlesztés irányítását, hogy a fenntarthatóság és az erőforrás-gazdálkodás a 2007-2015 közötti, EU forrásokból történő látványos fejlesztések során ténylegesen megvalósuljon.

5.3. EU pénzek fogadásánál kiemelt figyelmet kell szentelni a nagyberuházások környezetvédelmi, természetvédelmi hatásaira, még az ún. környezetvédelmi beruházások esetén is. A pártoknak egyértelműen el kell határolódniuk a nagy környezeti károkkal járó vízügyi presztizsberuházásoktól, mint a Duna-Tisza csatorna és a csongrádi duzzasztómű. Olyan intézkedéseknek kell nagyobb szerepet szánni, amelyek a környezeti, társadalmi problémák megelőzését szolgálják a következmények kezelése helyett. Ezért jelentős támogatást kell nyújtani a környezeti tudatformálásra és nevelésre, az egészségmegőrzésre, a termelési és fogyasztási struktúrák átalakítására, az oktatásra, a közösségfejlesztésre és a civil társadalom fejlesztésére. Kiemelten kell támogatni az agrár-környezetvédelmet és a Natura 2000 területek kezelésével és fejlesztésével kapcsolatos tevékenységeket.

5.4.
Felül kell vizsgálni a fenntartható fejlődés ügyeiért való felelősséget. A feladatot olyan kormányzati szervezetre kell bízni, amelyik képes a fenntartható fejlődés érdekeit első helyen képviselni és megfelelő szakmai tudást és kapacitást tud maga mögött. A Nemzeti Fenntartható Fejlődésért Stratégia elkészítésére a kormány az eddigieknél nagyobb figyelmet szenteljen.

Budapest, 2006. március 9.
Összeállították:
Farkas István (MTVSZ)
Fülöp Sándor (EMLA)
Lukács András (Levegő Munkacsoport)
Márkus Ferenc (WWF)
Schmuck Erzsébet (MTVSZ)

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás