Meggyengített nemzeti parkok, sorozatos leépítések, szétzilált minisztérium – Persányi Miklós, a kedélyes médiaminiszter a távozásával romokat hagy maga után. Fodor Gábor érez magában annyi erőt, hogy a liberálisokat a közvélemény előtt összekösse a környezetvédelemmel.
“Pr-Sanyi” – vezetéknevére utalva így emlegetik a környezetvédelmi tárca éléről távozó Persányi Miklóst, a miniszter médiaérzékenységét jelezve. A budapesti állatkert volt vezetője 2003-ban szinte véletlenül került a bársonyszékbe, miután az SZDSZ első jelöltje, Kóródi Mária látványosan megbukott a tárca élén. Persányiról sokszor megírták, hogy csak látszólag SZDSZ-es miniszter, valójában a szocialisták delegáltja. A liberálisoknak nem volt emberük a 2002-ben ráadásként megkapott környezetvédelemre, így – átmeneti megoldásként – elfogadták a szocialisták által felkínált Persányit. Az átmeneti idő hosszúra nyúlt, hiszen a politikus végül majd négy évet töltött a tárca élén. Az utolsó fél évben szinte minden héten felvetődött a távozásának lehetősége, és sokan már azon is meglepődtek, hogy a tavaly nyári kormányalakításkor ismét ő kapta meg a tisztséget.
JOVIÁLIS ÚR
Persányi joviális egyénisége és sikeres állatkert-igazgatói tevékenysége miatt a zöldek nagy reményeket fűztek a személyéhez. Pedig lehettek volna fenntartásaik, hiszen a politikus a rendszerváltás előtt Maróthy László környezetvédelmi miniszter sajtófőnökeként a bős-nagymarosi erőművet népszerűsítette a Duna körös rendszerváltókkal szemben. Miniszterként aztán ügyesen sasszézott a kényesebb kérdésekben: éppúgy megúszta a Zengő-botrányt, mint Verespatakot vagy a szentgotthárdi szemétégető ügyét. A nagy médiaérdeklődést kiváltó ügyekben Persányi mindig a közvélemény szája íze szerint nyilatkozott, és komolyabb konfliktusokat nem vállalt – így kevesen vették észre, hogy közben csendben szétverte a természetvédelem intézményrendszerét.
Kinevezése után nem sokkal Persányi támadást indított a természetvédelem fellegvárai, a nemzeti parkok ellen: 2005 januárjától a nemzeti parki igazgatóságoktól megvonták a hatósági jogköröket, s az ügyfélbarát környezetvédelem jelszavára hivatkozva egységes zöldhatóságok jöttek létre. Az átszervezés előtt a nemzeti parkok példátlanul erős jogosítványokkal rendelkeztek, s a magyar modellt – hatósági és szakmai munka egy helyen – uniós szinten is példamutatónak tartották. Az átalakítás lényege éppen az volt, hogy megszüntessék a gazdasági érdekeket erősen korlátozó, “túl zöld” rendszert. A parkok ezután legfeljebb szakmai tanácsokat adhattak, a döntések a felügyelőségek irodáiban születnek meg, a tereptől biztos távolságban.
Az átszervezést leépítéssel kötötték össze: az állomány 8,7 százalékát (147 fő) elbocsátották, a zöld hatóságoknak viszont csak 22 szakember felvételét engedélyezték. Sejthető volt, hogy a környezetvédelmi és vízügyekkel egyébként is túlterhelt felügyelőségek pecsétgyárként fognak működni, ahol a beadványok többségét legfeljebb formáljogi szempontból tudják ellenőrizni. Életszerűtlen elképzelésnek bizonyult, hogy a hatóság mindig kikérje a nemzeti parki szakemberek véleményét. Az új rendszer gyatrán működik, hibáit a tárca egy 2007-re tervezett nemzeti parki törvénnyel szeretné korrigálni, amire viszont nincs szükség, hiszen nem a jogszabályi háttérrel van baj – egyszerűen vissza kellene vonni az elhibázott döntést.
LEGFELJEBB KORZIKA 
A nemzeti parkok meggyengítése elsősorban a Természetvédelmi Hivatalt vezető szakállamtitkár, Haraszthy László felelőssége. Persányi mögött mindvégig Haraszthy volt az erős ember, kapcsolatuk még a rendszerváltás előtti időből datálódik, amikor Haraszthy főosztályvezető volt Maróthy László alatt. A szakállamtitkár öntörvényű vezetőnek bizonyult: a Természetvédelmi Hivatal személyi állománya szinte kicserélődött, és több nemzeti park élére is saját embereit állította. Haraszthy vaskézzel vezényelte le a 2006-os megszorítási hullámot, mely a nemzeti parkokat sújtotta leginkább. A természetvédelmi őrök száma például 250-ről 200 alá csökkent. Az őrszolgálat helyzete ma túlzás nélkül drámai: 200 járőr legfeljebb Litvánia vagy Korzika területét tudná ellenőrizni, nem Magyarország 93 ezer négyzetkilométerét. Mértéktartó becslések szerint csak az alapfeladatok ellátásához 600 őrre lenne szükség.
KÁDERTEMETŐ
Szintén tavaly szüntették meg a bajai és a gyulai környezetvédelmi felügyelőséget. A kiskunsági tanyákon lerakott 4600 tonna illegális német szemetet így a pécsi felügyelőség embereinek kellett volna észrevenniük – nem csoda, hogy nem tették. A minisztérium nem tanult az esetből, mivel a hírek szerint küszöbön áll a szombathelyi felügyelőség felszámolása is. A 2007-es költségvetés számaiból kiolvasható, hogy a hatósági és területi szerveknél idén újabb 400 fő elbocsátása várható, vagyis a zöld hatóságok a széthullás peremére érkeztek. Haraszthy a nagy megszorítások árnyékában 2007 februárjában megszüntette a fideszes fészeknek kikiáltott Őrségi Nemzeti Park Igazgatóságot. Magyarországon korábban soha nem történt hasonló eset, a szakállamtitkár azonban nem bukott bele az ügybe, ahogy abba sem, hogy törvényt kellett módosítani a kedvéért, mivel nem volt meg a kinevezéshez szükséges iskolai végzettsége.
Persányi minisztersége idején zárult le az úgynevezett Natura 2000 területek kijelölése. Az évekig tartó előkészületek eredményeként 2004 júniusában megjelent a védett területek listája: az Európai Unió elvárásainak megfelelően az ország területének 21 százaléka, 1,95 millió hektár védett lett. Három év alatt nem sikerült kitalálni, milyen tartalommal töltsék fel az új védelmi formát, hiszen a Natura 2000 hálózat több mint fele kívül esik a hagyományos nemzeti parkokon és tájvédelmi körzeteken. A lepusztított őrszolgálat és a túlterhelt zöld hatóságok nyilvánvalóan képtelenek ellátni a hatalmas terület ellenőrzését.
A kormányalakítás után a minisztérium az SZDSZ bukott potentátjainak menedékhelye lett. Államtitkárként megérkezett az informatikai közbeszerzések korábbi nagymestere, Kovács Kálmán, környezetgazdasági szakállamtitkárnak pedig Veszprém menesztett liberális polgármesterét, Dióssy Lászlót nevezték ki. Fodor Gábor a minisztérium csúcsvezetésében az ellentmondásos megítélésű Haraszthyn kívül egyetlen olyan embert sem talál, akinek a környezetvédelem a hivatása.
Minisztersége utolsó évében Persányi mintha kommunikációs érzékét is elveszítette volna. Tavaly márciusban botrányt okozott a zöld szervezetek XVI. országos találkozóján, amikor beszédében a haladás kerékkötőinek nevezte a nagyberuházásokat akadályozó zöld csoportokat. Persányi közölte: “A zöld báránybőr alól kikandikál a (párt)politikai farkas lompos farka”, vagyis azzal vádolta a civileket, hogy az ellenzék mozgatja őket. Az ülés résztvevői kikérték maguknak a vádakat, és néhány hónappal később 16 civilszervezet nyílt levélben tiltakozott Persányi újabb miniszteri kinevezése ellen.
Politikai támogatás híján Persányi a saját maga által fontosnak tartott ügyekben is alig jutott előre. Az elmúlt években költségvetési forrásból egyetlen fillér sem jutott arra, hogy a nemzeti parkok földet vásároljanak a területükön, pedig Haraszthy Lászlónak vesszőparipája a saját vagyonkezelésű terület arányának növelése. Kudarcot vallott az állami erdészetek megszerzésére tett kísérlet is a tavalyi kormányalakításkor – a fakitermelő részvénytársaságok végül az agrártárca felügyelete alatt maradtak. Kormánydöntés született viszont 32 ezer hektár – zömmel alföldi, mozaikos – erdő átadásáról a nemzeti parkoknak, bár a részletekről még megállapodásokat kell kötni az erdészetekkel. Talán ez a leginkább pozitív örökség, amit Persányi maga után hagy, valamint a március 30-án létrehozott Mura Menti Tájvédelmi Körzet és öt kisebb természetvédelmi terület.
Nem fogták be a számat!
Érez magában erőt, hogy a liberálisokat a közvélemény előtt összekösse a környezetvédelem ügyével – fogalmaz lapunknak Fodor Gábor, a Gyurcsány-kormány új minisztere. Szavaiból az is kitetszik: 2009-ben újra megmérkőzne Kóka Jánossal.
– Néhány hete még az SZDSZ megújulását tűzte zászlajára, most meg kormánytag. Nem zavarja a látszat: akiket eddig ostorozott, megvették a tisztséggel, hogy befogják a száját?
– Szó sincs róla, hogy bárki befogta volna a számat. Pontosan azért vállaltam a miniszterséget – egyébként nem kis vívódás után -, mert így tehetek a legtöbbet azért, hogy megvalósuljon mindaz, amiért az elnöki kampányban harcoltam. A hitelesség, a felelősség kérdése, s hogy olyan politikát folytassunk, melyben párbeszédre törekszünk az ellenzékkel is: mindez a környezetvédelemben valósítható meg a legeredményesebben. Ez olyan ügy, ami mellé oda lehet állítani az ellenzéki pártokat is, amely lehetőséget ad, hogy ne csak bódultan álljunk a sikerpropagandával szemben. Kifejezi, hogy ebben az országban azokra az emberekre is szükség van, akik úgy érzik: nem feltétlenül az élet napos oldalán állnak – és hogy nekem ők is számítanak, azt már a kampányban kifejtettem.
– Azt is: nem jó, ha a SZDSZ-elnök kormánytag, így a szocialistákat vezető Gyurcsány Ferenc beosztottja. Miniszterségével mindkét SZDSZ-szárny vezetője az lett. Pártja nem most vált véglegesen az MSZP kisfiává?
– Egyáltalán nem vált azzá. Egyébként ha én nyerem el az SZDSZ elnöki székét, föl sem vetődik bennem a gondolat, hogy kormánytisztséget vállaljak. Továbbra is fenntartom tehát a véleményemet, hogy nem helyes, ha az SZDSZ elnöke kormánytag. Csakhogy nem én kerültem ki győztesen a pártelnökségért folytatott küzdelemből – igaz, csak hajszál híja volt. De ha már így alakult, be kell látni, hogy más a szerepem. Mégpedig az, hogy amit hosszú ideje képviselek, az erővel legyen jelen a szabad demokraták politikájában és a kormány munkájában.
– Miért jár azért kormánytisztség, mert egy kis párt elnöki csörtéjében szép eredménnyel maradt alul?
– Nem arról van szó, hogy járt volna a miniszterség.
– A hatalmi átrendeződésen kívül akkor mégis mi volt a gond Persányi Miklóssal?
– Persányi Miklós szakember, végezte a dolgát, de a környezetvédelmi tárca mégsem tudott olyan karaktert ölteni, hogy világos lehetett volna a közönség számára: van szándék, elgondolás a jövővel kapcsolatban. Noha a tárca tisztességgel elvégezte a feladatait, mégis egyre szürkébb lett a közvélemény szemében. Nekünk, liberálisoknak pedig az a dolgunk, hogy megpróbáljunk utat mutatni a jövő felé. A környezetvédelem ügye a jövő legnagyobb kihívása, én pedig érzek magamban erőt, hogy a liberálisokat összekössem ezzel a területtel.
– Előbb saját magát sem ártana. A Környezetvédelem címszavakban című kisokossal szaladgált az utóbbi hetekben?
– Ha nem is ez a címe, de igen, valahogy így áll a dolog.
– Azt hittük, most majd sorolni kezdi, hogy mindig is környezetvédelmi szakpolitikus volt, csak nem vettük észre.
– Kétségtelen, hogy nem vagyok régi motoros a területen. A szükséges szakértelemmel azonban úgy érzem, rendelkezem.
– Azért kínos volt, amikor a parlamentben, bizottsági meghallgatásán Katona Kálmán elnöknek kellett helyesbítenie az ön által mondottakat, és leszögezni: a Balaton vízminősége kiváló.
– Amikor egy bizottsági tag azt mondja, hogy szaporodásnak indultak a kék algák, majd megkérdezi, mit tennék ez ellen, miért feltételezzem, hogy nem mond igazat? Nem hiszem, hogy ilyen részletekig kellene ismernem ezeket az ügyeket. Egyelőre annyit tudok ígérni: meg fogunk vizsgálni minden problémás kérdést. Persze érteni kell a területhez, épp ezért, ha kell, még három kisokost el fogok olvasni, ugyanakkor eszem ágában sincs tizenhatodrangú szakemberré fölküzdeni magam. Én politikus vagyok. Az a dolgom, hogy politikai értelemben irányítsam a tárcát, s közben képviseljek egy nézetrendszert.
– És mint pártpolitikus, végre pénzügyi hátországot is kapott.
– Őszintén mondhatom, hogy engem nem a pénz érdekel, hanem azok a politikai eszmék, amelyeket képviselek, és amelyek mellett nagy támogatottságot érzek. A küldöttek fele rám voksolt az elnökválasztáson, és ha a szavazóinkat kérdeznénk, ott – a közvélemény-kutatások szerint is – többségben vannak, akik az általam képviselt politikát támogatják. Egyes híradásokkal ellentétben az ügyvivői testületben is erősek vagyunk.
– Ha jól végzi a dolgát, érdekellentétbe kerül majd a gazdasági tárcát vezető Kóka Jánossal. Úgy érzi, a párt ön mögött állna, ha kenyértörésre kerül a sor?
– Azt szeretném, ha Jánossal előzetesen meg tudnánk állapodni, és nem a pártnak kellene döntenie ilyen ügyekben.
– Lehetséges ütközőpont az energiapolitika. Noha eddig ez a gazdasági tárcához tartozott, ön máris bele-beleszól.
– A környezetvédelem csak akkor lehet hatékony, ha folyamatos az egyeztetés a tárcák között. Különösen igaz ez az energiapolitikára. Márpedig Magyarország jelenlegi energiafüggése biztonságpolitikai kockázatokat is rejt. Ennek csökkentése, a megújuló energia, a bioenergia szerepének növelése ezért mindenkinek az érdeke.
– A gáz- és olajlobbi, a különféle üzleti körök ezt nyilván másképp látják.
– Más körök pedig rá fognak jönni, hogy a bioenergia is lehet jó üzlet.
– Ha elődje idején például az üdítőgyártó-lobbi azt is ki tudta járni, hogy ne kelljen környezetbarát visszaváltható palackokkal bajlódnia, ön miből gondolja, hogy lesz elég ereje ilyen nagy ügyekben?
– A szabad demokraták nélkül nincs koalíció, nincs Gyurcsány-kormány. Nélkülünk pedig nincs SZDSZ: a párt küldötteinek fele mögöttem áll. Ebből gondolom. Ráadásul a környezetvédelmi bizottságban ellenzéki képviselőktől is kaptam két igen szavazatot, mások pedig tartózkodtak, pedig az ritkaságszámba megy, hogy az ellenzék nem automatikusan nemmel szavaz egy miniszterjelöltre.
– Mit kezd ezzel a támogatással?
– Először is meghálálom, és az ellenzékkel folyamatos párbeszédben alakítjuk ki a politikánkat. A jövő nemzedékek ombudsmanjának ötletét máris ötpárti egyetértés övezi, s ennek nagyon örülök. Ez volt az egyik kezdeményezés, amelyet feltételül szabtam, amikor elvállaltam a miniszterséget. A klímaváltozás ügye a másik stratégiai kérdés, a harmadik fontos pont a tudatformálás, negyedik pedig a szakhatóságok megerősítése.
– Nem tervezi, hogy ezekben az ügyekben összefog Sólyom László államfővel?
– De. Kifejezetten szoros viszonyt szeretnék kialakítani a köztársasági elnökkel, és számítok a támogatására.
– És az önére ki számíthat? A színfalak mögött már különféle minisztériumi pozícióknak örülnek a “fodoristák”?
– A minisztériumnak van vezetése. Rájuk számítok. Még csak meg sem súgtam senkinek, milyen tisztségnek örülhet, mert egyelőre nem is gondolkodom ezen a témán. Elsőként át kell világítanunk a tárcát, s az eredmény majd megmutatja, mely posztokon van szükség cserére. Nem rohanunk, semmi szükség kapkodásra.
– Tán a tárca éléről tervez nyugdíjba vonulni?
– Egyelőre három évre tervezek.
– És pártjában mit tervez? Kizárja például, hogy 2009-ben újra elindul az SZDSZ elnöki székéért?
– Egyáltalán nem zárom ki.
