Válság! Váltás! Most! A Magyar Természetvédők Szövetsége nyílt levélben javaslatot intézett a miniszterelnökhöz, illetve a gazdasági csúcs résztvevőihez a jelenlegi gazdasági és környezeti válságok együttes kezelésére.
A természetvédők szerint a héten tervezett gazdasági csúcs alkalmából lehetőség van arra, hogy Magyarország a felmerülő válságokat úgy kezelje, hogy mind rövid, mind hosszú távon sikereket érjen el. Az elmúlt években felmerült éghajlati, élelmiszer, energiaár, pénzügyi válságok és a várható gazdasági visszaesés megoldásához az okok alapos és őszinte feltárására van szükség.
Gyulai Iván, az MTVSZ klímavédelmi munkacsoportjának vezetője szerint a társadalom helytelen értékválasztását, a romló erkölcsöt, a társadalmi igazságtalanságot, a szegénységet, ugyan úgy, ahogyan a környezeti problémákat is, a rosszul meghatározott intézményes keretek termelik bővítetten újra, és amíg ezeken a kereteken nem változtatunk, remény sincs a gondok felszámolására.
A Magyar Természetvédők Szövetsége az egymással összefüggő válságok megoldása érdekében három konkrét javaslatot tett:
1) A gazdasági recessziót a megújuló energia és energiahatékonysági beruházások növelésével csökkentsék
Az európai uniós és hazai források átcsoportosításával létre kell hozni egy “visszatérülő alapot”. Az alap a beruházások 100%-ig visszatérítendő támogatást nyújtana mindazoknak, akik az alternatív energiaforrások fejlesztésébe, az energiahatékonyságba, a takarékosságba kívánnak beruházni.
2) Az Országgyűlés fogadjon el egy klímatörvényt, amely a kikényszeríti a takarékossági és megújuló energia beruházásokat.
A javasolt klíma törvény egyik lényeges pontja, hogy éves ütemezés szerint csökkenteni kell hazánkban a fosszilis tüzelőanyagok felhasználását. Az intézkedésre nemcsak azért van szükség, mert csökkenteni kellene az üvegházgázok kibocsátását, hanem azért is, mert hazánk nagymértékben függ a külföldről beszerzett olajtól és gáztól.
3) A törvény hatékony eszközökkel szabályozza a fosszilis energia felhasználást
A csökkentési célokat egy un. erőforrás-kvóta rendszer valósítja meg legjobban. Ez azt jelenti, hogy az évente megállapított csökkentési céloknak megfelelő mennyiségű fosszilis energiahordozó használati jogot osztanának szét a termelők és fogyasztók között.
Farkas István, az MTVSZ ügyvezetője szerint a jelenlegi gazdasági válság magyarországi hatásait súlyosbítja, hogy a magyar fejlesztéspolitika az előző évtizedekben szűklátókörűen úgy próbálta fejleszteni a kis- és középvállalkozásokat, hogy támogatta, hogy azok a multinacionális vállalatok beszállítóivá váljanak. A javasolt intézkedések egy önálló, a “nagyoktól” független profilt biztosítanának a hazai kis és középvállalatoknak, csökkentenék a beszállítókra jellemző függőséget.
A természetvédők szerint szükséges és lehetséges a környezeti és gazdasági válságok együttes kezelése. Mindez csak politikai akarat kérdése, amelyet elvárnak a döntéshozóktól.
Nyílt levél Gyurcsány Ferenc miniszterelnök részére
Tárgy: Javaslat a gazdasági csúcs elé a gazdasági és környezeti válság együttes kezelésére
Tisztelt Miniszterelnök Úr!
A héten tervezett gazdasági csúcs alkalmából lehetőség van, hogy Magyarország a felmerülő válságokat úgy kezelje, hogy mind rövid, mind hosszú távon sikereket érjen el. Ezzel kapcsolatban küldjük meg Önnek Szövetségünk javaslatait.
Az elmúlt alig két évben hangsúlyosan megjelenő éghajlati, élelmiszer, energiaár, pénzügyi válságok és várható gazdasági visszaesés megoldásához az okok alapos és őszinte feltárására van szükség. A társadalom helytelen értékválasztását, a romló erkölcsöt, a társadalmi igazságtalanságot, a szegénységet, ugyanúgy, ahogyan a környezeti problémákat is, a rosszul meghatározott intézményes keretek termelik bővítetten újra, és amíg ezeken a kereteken nem változtatunk, remény sincs a gondok felszámolására.
A jelenlegi gazdasági válság magyarországi hatásait súlyosbítja, hogy a magyar fejlesztéspolitika az előző évtizedekben szűklátókörűen úgy próbálta fejleszteni a kis- és középvállalkozásokat, hogy támogatta, hogy azok a multinacionális vállalatok beszállítóivá váljanak. Ezért is érinti ilyen mélyen a KKV szektort a jelenlegi helyzet.
Az egymással összefüggő válságok megoldása érdekében a következő konkrét javaslatokat tesszük:
1) A gazdasági recessziót a megújuló energia és energiahatékonysági beruházások növelésével csökkentsék
Az európai uniós és hazai források átcsoportosításával létre kell hozni egy “visszatérülő alapot”, amely egy non profit hitelintézmény. Az alap a beruházások 100%-áig visszatérítendő támogatást nyújtana mindazoknak, akik az alternatív energiaforrások fejlesztésébe, az energiahatékonyságba, a takarékosságba kívánnak beruházni. A kölcsönök lejáratát a megtakarítási lehetőségek szabnák meg, a kölcsönöket a megtérülésből kellene visszafizetni.
Az intézkedés logikája, hogy nemcsak kínálati oldalon, de keresleti oldalon is igényeket támaszt. Az intézkedés egy önálló, a “nagyoktól”
független profilt biztosítana a hazai kis és középvállalatoknak, csökkentené a beszállítókra jellemző függőséget. A várható gazdasági visszaesésben teremtene keresletet és kínálatot, egyben úgy mozgatná meg a piaci szereplőket, hogy azok a fogyasztásukkal nem környezeti károkat, hanem hasznokat hoznának a társadalomnak.
2) Az Országgyűlés fogadjon el egy klímatörvényt, amely a kikényszeríti a takarékossági és megújuló energia beruházásokat
A javasolt klíma törvény egyik lényeges pontja, hogy éves ütemezés szerint csökkenteni kell hazánkban a fosszilis tüzelőanyagok felhasználását. Az intézkedésre nemcsak azért van szükség, mert csökkenteni kellene az üvegházgázok kibocsátását, hanem azért is, mert hazánk nagymértékben függ a külföldről beszerzett olajtól és gáztól. Magyarország a földgáz 82%-át, az olaj 86%-át, a szén 40%-át külföldről hozza be. A helyzet biztonsági szempontból is elfogadhatatlan, a hazai fogyasztó teljesen védtelen az energiaár emelkedéstől.
Emellett évente ütemezett módon helyettesíteni kell a fosszilis energiahordozókat megújuló erőforrásokkal (nap-, szél- és geotermikus energia), illetve növelni kell az energiafelhasználás hatékonyságát.
3) A törvény hatékony eszközökkel szabályozza a fosszilis energia felhasználást
A fosszilis tüzelőanyagok felhasználásának korlátozása olyan átfogó eszközre van szükség, amely a termelés és fogyasztás egész rendszerében képes elérni a fosszilis tüzelőanyagok felhasználásának csökkenését, és szolgálja a társadalmi igazságosság és a környezet minőség javulását. A csökkentési célokat egy un. erőforrás-kvóta rendszerrel látjuk legjobban megvalósíthatónak. Ez azt jelentené, hogy az évente megállapított csökkentési céloknak megfelelő mennyiségű fosszilis energiahordozó használati jogot osztanának szét a termelők és fogyasztók között.
Javaslataink indoklását felhívásunkban mellékeltük. Amennyiben javaslatunkat részletesebben meg kívánják ismerni, örömmel vennénk egy személyes találkozót a témában kijelölt felelősökkel, szakértőkkel.
Üdvözlettel
Farkas István
Ügyvezető elnök
Budapest, 2008. november 10.
Válság! Váltás! Most!
A Magyar Természetvédők Szövetségének válságkezelő javaslata
Az elmúlt alig két évben a világ új válságokkal ismerkedett meg. A már egy ideje megkérdőjelezhetetlen éghajlatváltozás fenyegetése mellett átmeneti élelmiszer, energiaár krízis rázta meg a világ társadalmait, majd megismerkedtünk a pénzügyi válsággal, amelynek következményeként gazdasági visszaesés következhet. A Magyar Természetvédők Szövetsége aggodalommal figyeli a közelmúlt eseményeit, és az azokra adott globális, vagy nemzeti válaszokat. Hiányoljuk a problémák eddigiektől merőben eltérő szemléletű megközelítését, annak a felismerését, hogy a környezet és a társadalom helyzetét nem lehet egymástól elválasztani, és az e téren adódó problémákat külön kezelni.
A Magyar Természetvédők Szövetségének meggyőződése, hogy a különböző válságok közös tőről fakadnak, és erkölcsi jellegűek. Az anyagi boldogulás elsőbbsége más egyetemes társadalmi értékekkel szemben, egyenlőtlenséget, békétlenséget, viszályokat szít az egyes társadalmak, társadalmi rétegek és az emberek között. Az indokolatlan igények, és a közel hétmilliárdos emberi népesség tényleges szükségleteinek kielégítése már egy ideje meghaladja bolygónk természeti rendszereinek ökológiai kapacitásait, és azok megújuló képességét. Nyomában a környezet pusztulása, életfeltételeink romlása jár! Bár ez már ismert döntéshozóink előtt is, a válságmenedzsment mégis a jelenlegi “rend”
fenntartásában véli a megoldást.
A kialakult válságok megoldásához az okok alapos és őszinte feltárására van szükség! A pénzügyi és az ökológiai válság közös vonása, hogy a világtársadalom ötöde a jövő terhére elégíti ki eltúlzott fogyasztási igényeit, míg sokak számára az alapvető szükségletekre sem futja. A társadalom helytelen értékválasztását, a romló erkölcsöt, a társadalmi igazságtalanságot, a szegénységet, ugyan úgy, ahogyan a környezeti problémákat is, a rosszul meghatározott intézményes keretek termelik bővítetten újra, és amíg ezeken a kereteken nem változtatunk, remény sincs a gondok felszámolására.
A jelenlegi gazdasági válság magyarországi hatásait súlyosbítja, hogy a magyar fejlesztéspolitika az előző évtizedekben szűklátókörűen úgy próbálta fejleszteni a kis- és középvállalkozásokat, hogy támogatta, hogy azok a multinacionális vállalatok beszállítóivá váljanak. Éppen ezért érinti ilyen mélyen a KKV szektort a jelenlegi helyzet.
A válsághoz vezető intézményes keretek megváltoztatása nem lehet egy nemzet feladata a globalizált világban. Nemzetek közti egyezségre van szükség! Ám ilyen egyezség hiányában is szükséges nemzeti szintű válaszokat találni a kihívásokra. Ezeknek a válaszoknak összehangoltnak kell lenni! Az intézkedéseknek egyszerre kell enyhíteni a kialakult társadalmi különbségeket, javítani a társadalmi erkölcsöt, mozgósítani az emberekben rejlő lehetőségeket és helyreállítani megromlott környezeti viszonyainkat.
A Magyar Természetvédők Szövetségének /Éghajlat Riadó/ kampánya egy ilyen összehangolt megoldás alternatíváját kínálja a társadalom minden szereplőjének!
Gondolkodásunk kiinduló pontja, hogy azért pocsékolunk el meggondolatlanul túl sok természeti erőforrást, mert azokat hosszú idő óta korlátlanul rendelkezésre állónak, kimeríthetetlennek véljük. Mára ennek ellenkezője bizonyosodott be! Természeti erőforrásaink végesek, és az őket kitermelő, fenntartó természeti rendszerek sérülékenyek.
Mindezek okán mindennapi termelésünk és fogyasztásunk során ezeket az erőforrásokat ritkának, korlátozottan rendelkezésre állónak kell tekinteni.
Mint ahogyan a valóságban is, hiszen Magyarország a földgáz 82%-át, az olaj 86%-át, a szén 40%-át külföldről hozza be. A helyzet biztonsági szempontból is elfogadhatatlan, a hazai fogyasztó teljesen védtelen az energiaár emelkedéstől. A veszélyt csak fokozza az a tény, hogy hazai készleteink gáz esetében kilenc, olaj esetében három év fogyasztását lennének képesek fedezni. Ám, ha végtelen mennyiségben is állnának ezek az erőforrások a rendelkezésünkre, felhasználásukat akkor is korlátozni kellene a környezeti problémák, többek között az éghajlatváltozás fenyegetése miatt.
Nem kell attól tartani, hogyha a fosszilis energiahordozók használatát korlátozzuk, akkor energia nélkül maradunk. A földi élet végső soron a napenergiából állította elő energiaszükségletét, és ezt raktározta el a fosszilis energiahordozók anyagában is. A fosszilis energiahordozók felhasználásának korlátozása ezért csak egy eszköz arra, hogy visszatérjünk a természet normális rendjéhez, hogy megszabaduljunk környezeti problémáinktól, és ami a legfontosabb: kiszolgáltatottságunktól.
A “fosszilis tüzelőanyagok felhasználásának korlátozása” a szabályozás oldaláról sokféle módon elképzelhető. Hangsúlyozni szeretnénk azonban azt az igényt, hogy a megoldásnak párhuzamosan kell szolgálni a társadalmi igazságosság és a környezet minőség javulását. Olyan átfogó eszközre van szükség, amely a termelés és fogyasztás egész rendszerében képes elérni a fosszilis tüzelőanyagok felhasználásának csökkenését. A csökkentési célokat egy un. erőforrás-kvóta rendszerrel látjuk legjobban megvalósíthatónak. Ez azt jelentené, hogy az évente megállapított csökkentési céloknak megfelelő mennyiségű fosszilis energiahordozó használati jogot osztanának szét a termelők és fogyasztók között.
Vajon hogyan hatna egy ilyen intézkedés?
Mivel a fosszilis energiahordozók felhasználását korlátoznánk a szükséges energiaigényt jobb hatékonysággal és megújuló erőforrásokból elégítenénk ki. A megújuló energiaforrások helyben is elérhetők, így fokozatosan megszabadulhatnánk a külső piacoktól való függéstől. Az intézkedés nyomán lendületet venne a megújuló energiaforrások és a hatékonysággal kapcsolatos kutatás-fejlesztés. Az új megoldások elterjesztése és alkalmazása fellendítené a gazdaságot, mivel a szabályozás kikényszerítené a piaci keresletet az alternatív megoldásokért.
Javulna a társadalom értékválasztása, környezeti tudatossága, erkölcse, megváltoznának ismeretei, szemlélete. Az emberek látnák, hogy mivel a nem megújuló természeti erőforrások korlátosak, ezért a piac felértékeli azokat. Az eddig ingyenesnek hitt környezet éppen anyagias szemléletünk miatt válna értékessé számunkra. Megtanulnánk a természetet értékelni, az bekerülne anyagi értékeink tárházába, megszűnne az értékek egyensúlytalansága. A természetre nem, mint tőlünk idegenre, hanem mint az éltető anyára tekintenénk, és ez változást hozna erkölcseinkben is.
A rendszer alkalmat ad a szociális igazságosság javítására, fontos lépéseket tehet a szegénység felszámolása felé. Azok, akik hajlandók és képesek lennének megtakarításokra, azok az aktuális fogyasztásuk feletti fogyasztási jogot eladhatnák azoknak, akik képtelenek a takarékoskodásra, vagy éppen növelni kívánják fogyasztásukat. Miközben az évenként megszabott összes fogyasztási keret így is biztosíthatja az összes felhasználás folyamatos csökkenését, az egy főre jutó fogyasztási normák kialakításával biztosítható, hogy a szükségleteik határát nem túllépő fogyasztók a rájuk jutó fogyasztási jogok egy részét értékesítsék, és ezzel javítsák szociális helyzetüket.
Az intézkedés valódi választ adna környezeti problémáinkra is. A jelenlegi környezetpolitika úgy kívánja megoldani az éghajlatváltozás kérdését, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátását korlátozza a legnagyobb kibocsátók vonatkozásában. A környezet elszennyezése azonban, többek között az üvegházhatású gázok kibocsátása is, a természeti erőforrások felhasználásához kötődik. Ezért az a logikus, ha azoknak az erőforrásoknak a felhasználását korlátozzuk, amelyekből a nem kívánt szennyeződések származnak. Ebben az esetben nemcsak az üvegházhatású gázok kibocsátása fog csökkenni, hanem más környezetünket veszélyeztető anyagoké is. Ráadásul bezárulnak azok a kiskapuk, amelyeken keresztül a környezeti terhek átválthatók más területekre, környezeti elemekre, vagy szennyező anyagokra.
Vajon mi köze a javaslatnak a jelenlegi pénzügyi válsághoz, a bontakozó gazdasági visszaeséshez?
A javaslat másik lényegi eleme az un. *visszatérülő alap* létrehozása, amely egy non profit hitelintézmény. Az alap a beruházások 100%-ig visszatérítendő támogatást nyújtana mindazoknak, akik az alternatív energiaforrások fejlesztésébe, kiépítésébe, az energiahatékonyságba, a takarékosságba kívánnak beruházni, de ehhez nem rendelkeznek forrásokkal. A kölcsönök lejáratát a megtakarítási lehetőségek szabnák meg, a kölcsönöket a megtérülésből kellene visszafizetni. Ez arányosan és igazságosan helyzetbe hozná a társadalom minden szereplőjét, végre azok is képesek lennének takarékossági intézkedéseket hozni, akik nem rendelkeznek induló tőkével, önrésszel.
Az intézkedés logikája, hogy nemcsak a kis és középvállalkozásoknak adja meg a fejlesztés lehetőségét, azaz nemcsak kínálati oldalon, de keresleti oldalon is igényeket támaszt. A lakosság, maga a fogyasztók tömege, eddig jóformán kimaradt az ilyen lehetőségekből, és ezért a piacon nem keletkezet elegendő kereslet. A megoldás biztosítja, hogy a piac kínálati és keresleti oldala megfeleljen egymásnak.
A terv egy önálló, a “nagyoktól” független profilt biztosítana a hazai kis és középvállalatoknak, csökkentené a beszállítókra jellemző függőséget. A várható gazdasági visszaesésben teremtene keresletet és kínálatot, egyben úgy mozgatná meg a piaci szereplőket, hogy azok a fogyasztásukkal nem környezeti károkat, hanem hasznokat hoznának a társadalomnak.
Napjainkban sok szó esik a közösségi fejlesztési források átcsoportosításáról. Igaz gazdasági és társadalmi kényszer szülte szükségmegoldás, ám éppen ideje, hogy a közösségi pénzek ne a különböző érdekcsoportok, hanem a társadalom egészének közvetlen és közvetett érdekeit szolgálják!
Készítette: dr. Gyulai Iván, a Magyar Természetvédők Szövetsége klímavédelmi munkacsoportjának vezetője, az Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlődésért Alapítvány igazgatója.
