Az amerikai állami és szövetségi hivatalok 1996 és 2006 között több mint 93 millió dollárt költöttek a Mojave-sivatagban élő sivatagi teknős megmentésére. Ez az összeg több mint amennyit például a grizzly medve, a szürke farkas vagy a kopasz sas fennmaradására fordítottak.
Ez a sivataglakó idejének nagy részét földalatti lyukakban tölti Utah, Kalifornia, Arizona és Nevada államok egyes részein. A sivatagi teknős kritikus élőhelye 24.860 négyzetkilométer nagyságú, amely négy amerikai szövetségi állam területén húzódik, magában foglal hét katonai létesítményt, négy nemzeti parkot és számos szövetségi, állami és megyei hivatalt. A fenyegetések listája hosszú a sztrádáktól kezdve az urbanizációig, a tüzekig és a betegségekig, az útról letérő járművekig és az éghajlatváltozásig.
Nincsenek jó biztonsági feltételeink a teknős számára – állapította meg Roy Averill-Murray, aki a nevadai Reno városában az amerikai Hal- és Vadvédelmi Szolgálat sivatagi teknős mentési koordinátora. Az amerikai kongresszus által 1988-ban elfogadott törvény a veszélyeztetett fajokról évente fajonkénti kiadási jelentést követel meg. Ezt megelőzően senki sem tudta, hogy mennyit költenek a listán szereplő növények és állatok megmentésére – hangsúlyozta Valerie Fellows, a Hal- és Vadvédelmi Szolgálat szóvivőnője.
Mennyibe kerül egy veszélyeztett állatfaj megmentése?
Messze a legtöbbet a lazacra valamint az oroszlánfókára áldoztak. Több százmillió dollárt költöttek ezekre a fajokra azóta, hogy 1996-ban a jelentések kiadása megkezdődött. A Hal- és Vadvédelmi Szolgálat 2006. évi jelentése úgy becsüli, hogy 884 millió dollárt fordítottak a listán lévő több mint 1.100 fajra. A sivatagi teknősre 10,5 millió dollárt költöttek. Egy évvel később ez a ráfordítás több mint 11 millió dollár volt.
Utah délnyugati részén a teknősöket 1980-ban nyilvánították fenyegetetté. A minősítést 1990-ben kiterjesztették a Mojave-sivatag teknőseire. Azóta milliókat költöttek a nyomon követésükre, kerítésekre, hogy ne jussanak ki a sztrádákra, továbbá tanulmányokra egy légzési betegséggel kapcsolatban és egy halom hosszú távú tervre az állat életkörülményeinek biztosítása érdekében. Averill-Murray becslése szerint 111-187 ezer felnőtt sivatagi teknős van a kritikus élőhelyüknek minősített térségekben.
Az egyik legambiciózusabb terv az volt, hogy 770 állatot áttelepítsenek egy másik területére így biztosítva Fort Irwin, egy országos katonai kiképző központ kibővítését a kaliforniai Barstow város közelében. Az akció márciusban kezdődött, októberben azonban leállították, miután mintegy 90 teknős elpusztult, legtöbbjüket prérifarkasok ölték meg és ették meg.
