Tegnap délután a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium hivatalosan is elindította www.vadonleso.hu honlapját, amelyre – ha sikeres lesz – egy európai szinten is egyedülálló természet-megfigyelő rendszer és mozgalom épülhet.
A Vadonleső Központ munkatársai hosszú munkával alaposan átgondolt rendszert indítottak útjára, amely úgy gyűjt tudományos adatokat a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer részére, hogy eközben izgalmas elfoglaltságot biztosít akár általános iskolás korú természetbúvárok számára is. Kérdéseinkre Bakó Botond, a KvVM Természetmegőrzési Főosztályának munkatársa, a Vadonleső Központ vezetője válaszolt.
Kezdjük az elején! Milyen fajokról szeretnének adatokat gyűjteni?
Csupa közismert, sőt talán mondhatom, hogy közszeretetnek örvendő fajról, összesen kilencről. A legnépszerűbb talán a mókus, de a másik 3 kisemlős felismerése sem okoz senkinek gondot. Ezek a vakond, az ürge és sün. Aztán következik két kétéltű faj. Ezek kevésbé gyakoriak, de nagyon látványosak, és semmi mással össze nem téveszthetőek. A foltos szalamandráról és zöld levelibékáról van szó. És hogy az ízeltlábúak se maradjanak ki, listánkon szerepel a szarvasbogár, amely talán a legismertebb hazai bogárfajunk, végül két érdekes mintázatú, színes nappali lepkefaj zárja a sort, a csíkos medvelepke és a farkasalma lepke.
Kihez fordulnak, kinek a segítségét várják?
Kortól függetlenül minden olyan emberhez, aki nyitott szemmel jár a természetben, és ha a felsorolt állatfajok egy-egy példányát meglátja, akkor azt nemcsak megjegyzi, de néhány percet arra is hajlandó szánni, hogy megfigyelését a vadonleso.hu honlapon rögzítse. Ezek az adatok beérkeznek a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium természetvédelmi adatbázisába, és így nemzeti közkinccsé válnak.
Tényleg nincs elegendő adatuk ezekről az állatfajokról, vagy inkább arról van szó, hogy a környezeti nevelésre koncentrálnak?
Mind a két szempont nagyon fontos. Az a furcsa helyzet alakult ki a hazai zoológiában – és azt hiszem, hogy ez más országokban is így van – hogy a legáltalánosabban előforduló, legközismertebb fajokról van a legkevesebb adatunk. Ez indította el a gondolatot, hogy kérdezzük meg a gyerekeket és az érdeklődő felnőtteket. Természetesen nemcsak várjuk az adatokat, de honlapunkon keresztül nagyon hasznos információkhoz juthatnak a vadonlesők. Titokban abban reménykedünk, hogy a vadonlesők egy idő után tőlünk függetlenül is kapcsolatba lépnek egymással, akár osztályok közötti versengés is elindulhat, hogy mondjuk ki tud több mókust megfigyelni, vagy ki látott több levelibékát a faluszéli mocsár környékén.
Ezek a fajok annyira könnyen felismerhetőek, hogy azt feltételezik, hogy mindenki könnyen megbirkózik a feladattal, vagy a vadonlesők kapnak segítséget?
Természetesen pontos fajleírások és fényképek segítik a felismerést, hiszen egy ilyen akciónál nagyon oda kell figyelni arra, hogy a bejövő adatok megbízhatóak legyenek. A fajok kiválasztásánál is fontos szempont volt, hogy ezek rokon fajokkal ne legyenek összetéveszthetőek.
Nézzük meg pontosan, hogy mi a feladata annak az iskolásnak vagy akár szülőnek, felnőttnek, aki elhatározza, hogy bekapcsolódik az akcióba. Mit kell tennie?
Először is hagyja a számítógépet, és menjen ki a természetbe! Mikor a lakóhelye környékén vagy egy kiránduláson a szeme elé került mondjuk egy mókus vagy látott egy vakondtúrást, akkor üljön le a számítógép elé, keresse fel a vadonleso.hu honlapot, ott már könnyen ráklikkelhet a keresett fajra, és elolvashatja a részletes leírását. Ha megbizonyosodott róla, hogy minden stimmel, akkor a lap alsó harmadában talál egy űrfelvétel alapján készült térképet. Ezen a térképen az egér segítségével szinte fa vagy bokor pontossággal be tudja jelölni, hogy hol figyelte meg az adott egyedet. Ezután egy egész rövid adatlap következik az állatról és a megfigyelőről. Az adatszolgáltató címét azért kérjük el, mert ha nagyon érdekes vagy nagyon kétséges az adata, akkor szeretnénk vele felvenni a kapcsolatot. Ha ezzel a vadonleső kész van, akkor elégedetten hátradőlhet a székében, de reméljük, hogy ahhoz még lesz kedve, hogy összevesse saját megfigyelését a többi vadonleső adatával, és átérezze, hogy adatgyűjtésével ő is segítette, hogy a faj Magyarországon hosszú távon fennmaradhasson.
Nemcsak különálló gyerekek és családok részvételére számítanak, de arra is, hogy iskolák bekapcsolódnak a közös munkába.
Természetesen egy-egy iskolai környezeti nevelési program vagy esetleg szakkör programjába is illeszkednek nemcsak a kérdések, de az egész honlap szellemisége és tematikája is. Ezért aztán nagyon bízunk benne, hogy a pedagógus kollegák is hasznát veszik ennek a kezdeményezésnek.
A Magyar Rádió Zöldövezet című műsorában elhangzott interjú alapján készítette:
Gadó György Pál, greenfo
Kapcsolódó anyagok:
