Az éti csiga gyűjtésével, szállításával, tárolásával kapcsolatban szeretnék néhány, számomra elfogadhatatlan gyakorlatról tájékoztatni önöket.
Az esős idő beköszöntével elkezdődik az éticsiga gyűjtés Nógrád megyében is. Aki él és mozog, az csigát gyűjt. jelenleg 60 Ft/kg egységáron veszik át a felvásárlók az ép csigát. Ez a könnyű jövedelemszerzés mozgósítja a lakosságot, és reggeltől estig gyűjtik a csigát, mindenféle tárolóeszközbe. Legkedveltebb a zsák és a reklámszatyor. Természetesen teleszedve, és amelyik csiga alulra kerül, az nem bírja soká, és a héja összetörik. Majd a tele zsákot a kerékpár vázára teszik, így középen kettéválasztják a zsákot és folyik a zöld nedv a zsák két végén. Az átvevőhöz érve következik a rostálás, hogy a 30 mm alatti csigák kihulljanak. Ez megfigyelésem szerint 15- 20%. Ezután következik a válogatás – a sérült, kocsonyás állagú, elpusztult egyedek kiválogatása. Nem ritka a 30-50%-os sérülés, pusztulás. Ezen egyedek, valamint a méreten aluli csigák együtt a szeméttelepen, árokszélen végzik. Szörnyű végignézni ezt az állatkínzást és szerintem nincsen az a pénz, ami felmentést adhat ezen emberi kapzsiság, barbárság véghezviteléhez.
Érdekes dolog, hogy ugyanazok az arcok a felvásárlók, akik a törvényt semmibevevő mennyiségű gombát, gyógynövényt átveszik. A 2009. évi Erdőtörvény véleményezése során, látván, hogy hogyan bánnak a gyűjtögetők a természet adta javakkal, javasoltam az erdei haszonvétek sorában a csiga gyűjtését az erdőben korlátozni. Sajnos elutasították. Ezen másfél hónap alatt, míg a csiga gyűjtése tart az erdő állatvilága gyakorlatilag kiszorul az erdőből.
Erre az időszakra esik az őzek ellése és az elfektetett, gyámoltalan őzgida a gyakorlott csigázó zsákmánya. Mondván, hogy az anyja otthagyta és ő csak segíteni akart, hogy ne szenvedjen, azért hozta el. Amennyiben nem ölik meg, elterjed a hír, hogy kik találtat őzgidát. Próbáltam már többször visszavinni az anyjához a gidát, de nem kívánom senkinek, hogy azt a szenvedést végig nézze, ahogyan a kis állat szeretne anyjához menni és az anyja érezve az emberszagot félelmében menekül a gidájától. Ritkán sikerül a visszafogadtatás. De ugyanígy járnak az erdő más vadjai és madarai.
A csigaszezont május végétől követi a gombaszezon és késő őszig az erdő élete felbolydul. Mint erdész, már közel 40 éve próbálom őrizni, védeni a természet ezen csodálatos közösségét, de maholnap már nem lesz erőm, hogy képes legyek végignézni, hogy egyes, főleg településekhez közelebb eső erdőkből eltűnnek az állatok és növények, ebbe természetesen az állományalkotó fafajok is beletartoznak. Nem ritka, hogy évente 10 ha-nagyságú területek válnak bozóttal benőtt szemétteleppé.
Azt hiszem, a csigától messzire kalandoztam, de a természetet nem lehet, csak együtt csodálni, szeretni és védeni. Tehát a javaslatom, hogy ha már mindenáron engedni kell ennek a pénzéhes lobbinak, és nem lehet megvédeni a természetet a fenti károsítástól, legalább szabályozni kellene, hogy ki gyűjthet pl. milyen képesítéssel, ki vásárolhatja fel, és ki ellenőrizze a gyűjtést, átvételt, tárolást, és szállítást. Az engedélyezett 2000 tonna gyűjthető csigából le kellene vonni a sérült, elpusztult mennyiséget.
