A Balaton északi partján fekvő település közelében található homokkőbánya helyi civilek szerint rákkeltő radont bocsát ki. Az orvosok hallgatnak, a radiokémikus és a bánya igazgatója szerint nem ismert ilyen veszély.
A radon
Dr. Somlai János, a Pannon Egyetem Radiokémiai és Radioökológiai Intézetének docense a Greenfo-nak elmondta, hogy „a radon az urán bomlási sorában van, közvetlenül a rádium 226-os izotópból keletkezik. Általában a talajból jut a felszínre, a talaj tömörségétől, nedvességtartalmától és egyéb tényezőktől függően 1-3 méter mélységből. Bizonyos helyeken, ahol repedések vannak, akár mélyebbről is feljuthat. 3,8 nap a felezési ideje, tehát annyi idő alatt a felére csökken az aktivitása. Egy-két hét alatt tudna feljutni a felszínre. Ha mélyebbről indul, már majdnem, hogy elbomlik, mire kijutna a talajból. A szabadban a radon nagyon gyorsan összekeveredik a levegővel. Valamennyi rádiumtartalma minden kőzetnek van, tehát bizonyos mennyiségű radon mindenhol feláramlik a talajból. Ahol nagyobb a rádiumtartalom, ott intenzívebb lehet ez a radon-kiáramlás. Ugyanakkor olyan gyors a keveredés a levegővel, hogy a szabadban nagy dúsulások nem szoktak fellépni. Nagyon speciális esetekben, amikor stagnál a levegő, tehát nincs mozgás, akkor rövid ideig nagyobb koncentrációkat is meg lehetett figyelni. De napi átlagban akkor is jelentősen alatta voltak bármilyen cselekvési szintnek, amit a nemzetközi sugárvédelmi szervek ajánlanak.”
A kutató szerint a radon igazából nem kinn a szabadban veszélyes, hanem akkor, ha azon a területen építünk egy lakást. Akkor ugyanúgy feláramlik a radon a lakásba, ahol feldúsul, mivel ott a zárt térben nem keveredik annyi levegővel – nincsen olyan légcsere, mint a szabadban. A kültéri levegőben nem is szokták a radon szintet komolyabban figyelni, mert sugárvédelmi szempontból nincs jelentősége. A szabadban egész biztos nem éri el a lakóépületekre vonatkozó legszigorúbb cselekvési szintet. Igazából nem is a radon okozza a problémát, hanem a bomlástermékei – ólom, bizmut, polónium izotópok – amelyek már nem gázok, hanem szilárdak. Ezek a szilárd, egyatomos részecskék ráülnek a levegőben lévő apró porszemekre, ha nincs, akkor a falra, bútorzatra. A porszemeket belélegezzük, és a méretüktől függően a tüdő különböző helyein megtapadhatnak, és ott bomlanak tovább. Ez közvetlenül a tüdő hámsejtjeit károsítja.
„Az Oxfordi Egyetem kutatásai szerint a zárt terekben (például lakásokban) felhalmozódó radon felelős a tüdőrákos esetek 9%-áért és az összes rákos megbetegedés 2%-áért, dohányosoknál pedig a radon 25-szörös kockázatot jelent. A veszély rendszeres szellőztetéssel jelentősen csökkenthető. A tüdőrákot okozó tényezők sorában a radon a cigaretta után a második helyen áll” – írja a Wikipedia.
Majdnem minden európai országban korlátozzák a lakóépületekben és a munkahelyeken is a radon cselekvési szintet. Bencsik Márta, a Greenfo környezetvédelmi jogászának tájékoztatása szerint Magyarországon a munkavállalókra vonatkozóan van szabályozás: a 16/2000. (VI.8.) EüM rendelet. Lakóépületekre mindezidáig nem született meg a végrehajtási utasítás.
A 16/2000. (VI. 8.) EüM rendelet az atomenergiáról szóló 1996. évi CXVI. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról 2. számú függeléke szerint
„26. A személyzet egyéni sugárterhelését ellenőrizni kell akkor is, ha a sugárterhelés természetes forrásokból ered. Ilyen munkahelyek, tevékenységek, illetve foglalkozási csoportok a következők:
26.1. gyógyfürdők, barlangterápiás részlegek, turisztikai látványosságot képező barlangok, föld alatti bányaüzemek és egyéb föld alatti munkahelyek;
26.2. olyan felszíni munkahelyek, ahol természetes radioaktív anyagokat tartalmazó kőzetek, ásványok és egyéb anyagok aprítása, őrlése, feldolgozása, dúsítása, szállítása, továbbá az előállított termékek tárolása, csomagolása fokozott sugárterheléshez vezethet”.
A balatonrendesi bánya
Kutatók által végzett fúrások nyomán a Balaton-felvidéken több helyen is találtak uránt még az ötvenes, hatvanas, hetvenes években. Dr. Somlai János elmondása szerint a Balaton-felvidéken néhol lencseszerűen, kis kiterjedésben vannak olyan ércek, amelyeket iparilag fel lehetne használni. De mivel nagyon sok a meddő körülötte, tehát elég ritkán helyezkedik el, nem éri meg kibányászni.
Balatonrendes határában majdnem hatvan éve, 1953 óta működik a vörös homokkövet termelő bánya – mondta a Greenfo-nak Laub Ernő, a bányát jelenleg üzemeltető, uzsai székhelyű, osztrák-német tulajdonú Basalt-Középkő Kőbányák Kft. igazgatója. Eddig mintegy négymillió tonna követ bányásztak ki – ezt a Balaton-felvidéken házak alapozásához, illetve a Balaton partjának és mólóinak kiépítéséhez használják. Az igazgató nem tud róla, hogy a bányászott kő uránt tartalmazna. A radioaktivitási szintet nem mérik, mivel ez nem előírás.
Vörös homokkő a balatonrendesi bányában
Az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Föfelügyelőség 2011 júliusában engedélyt adott a bányászat folytatására, de azt a feltételt szabta, hogy a területen élő védett agárkosborokat át kell telepíteni. A Védegylet Pálkövéért Egyesület – mint azt idén márciusi hírlevelükben írják – újrafelvételi eljárást kezdeményezett a Közép-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőségnél, amely a bánya kőzeteinek urántartalmát is vizsgálni fogja a környezetvédelmi engedélyezési eljárásban.
Nagyobb-e a rákos megbetegedések száma?
A Védegylet Pálkövéért elnöke, Zsigovits Edit a Greenfo-nak kijelentette: a bánya robbantása, kődarabolása, meddője port kavar, és ez a közeli településre veszélyes. Szerinte az urántartalmú terülteket erdősíteni kellene, nem letermelni a meglevő, védendő molyhos tölgyerdőt, mint Balatonrendesen tervezik. Zsigovits Edit állítása szerint a bányából felszabaduló radon szennyezés hatására „Pálkövén szinte kivétel nélkül rákban halnak meg az emberek, Kővágóőrsön is.” A Greenfo megpróbált utánajárni, hogy igaz-e ez az állítás. A környékbeli háziorvosok nem vállalták, hogy nyilatkozzanak az ügyben. A jelenlegi formájában 1998 óta működő Nemzeti Rákregiszter gyűjti a teljes magyar lakosság daganatos megbetegedéseinek statisztikáit. Ebben elvileg irányítószám alapján vissza lehet keresni, hogy egy adott környéken mennyi a rákos megbetegedés. Több olyan orvossal is beszéltem, akik részt vesznek a Nemzeti Rákregiszter üzemeltetésében, és próbáltam információkat szerezni tőlük Balatonrendes és Pálköve területére – természetesen személyes adatokat nem kértem, csupán összesítő, névtelen statisztikát. Sajnos az orvosok nem adták ki az adatokat, úgyhogy a nyilvánosság számára továbbra is titok, hogy nagyobb-e az országos átlagnál a daganatos megbetegedések száma Pálköve környékén.
Dr. Somlai János szerint a radon külső szabadtéri koncentrációját sehol a világon nem korlátozzák, mivel sehol sem tudtak mérni olyan koncentrációt, mint egy lakásban a cselekvési szint. „Ezért a szabadtéri bányászattól én nem félnék” – mondta a kutató a Greenfo-nak. Az Országos „Frédéric Joliot-Curie” Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutató Intézet vezetője, Dr. Sáfrány Géza Zsigovits Editnek címzett levelében azt írta, hogy „intézetünk véleménye szerint a permi vörös homokkő radon tartalma nem jár egészségügyi kockázattal.” Laub Ernő bányaigazgató szerint a Védegylet Pálkövéért Egyesület radonnal kapcsolatos kifogásainak nincsen semmi alapja.
Elindultak a vizsgálatok
Megkeresésünk nyomán négy balatonrendesi, illetve pálkövei házban a Pannon Egyetem által biztosított mérőeszközöket helyeztek el. A mérések nyomán ki fog derülni, hogy valóban magas-e a radon-koncentráció a településen. Sok minden befolyásolja a radon-koncentrációt az épületeken belül: a nyomás, a hőmérséklet, a napszak, a holdállás. Emiatt nemzetközileg elfogadott vélemény, hogy a vizsgálatoknak legalább 3 hónaposaknak kell lenniük. A most induló méréseket egy évig fogják végezni, hogy a tényleges éves átlagos radon koncentrációt pontosan meghatározzák.
Dr. Paller Judit, az ÁNTSZ országos tiszti főorvosa Zsigovits Editnek küldött decemberi levelében mérések elvégzését ígérte „a vöröshomokkő radioaktív tartalmára és aktivitáskoncentrációjára, a környék radon szintjére és vizeinek radioaktivitás tartalmára vonatkozóan”. Ezt levélben Dr. Sáfrány Géza is megerősítette, ugyanakkor hozzátette, hogy „a vizsgálatokhoz sajnos jelenleg az anyagi források nem állnak rendelkezésünkre.”
A cikk megírását a Gőbölyös József Soma Alapítvány támogatása tette lehetővé.
