A rovat kizárólagos támogatója

Hegyi réteken végzett élőhely-védelmi, élőhely-helyreállítási beavatkozások farkaspókokra gyakorolt hatását vizsgáltuk a Mátra–hegységben A hagyományos hegyvidéki legelőgazdálkodást helyettesítő kezelések lehetővé teszik a hegyi rét, mint élőhely fenntartását és helyreállítását. (Fotó: http://www.edderkopper.net.)

Kutatásunk célja a Mátra-hegység területén zajló természetvédelmi kezelések hatásának vizsgálata a pókfauna összetételére. A Mátra területén fellelhető füves területek antropogén hatásokra alakultak ki. 200-250 évvel ezelőtt a mátrai falvakban az üveghuták működéséhez szükséges faanyagot az erdő biztosította. Az erdőirtás eredményeként alakultak ki a fátlan társulások, melyeket később a kaszálás és a legeltetés tartott életben. A hagyományos hegyvidéki rét-és legelőgazdálkodás napjainkra teljesen eltűnt, ezzel együtt a rétek fajösszetételében is változások állnak be. Csökken a ritka, védett fajok száma, illetve néhány esetben fennáll a veszélye annak, hogy egyes fajok teljesen eltűnnek. A Mátra mesterséges hegyi rétjein olyan értékes fajok élnek, mint a szibériai nőszirom (Iris sibirica), szártalan bábakalács (Carlina acaulis), osztrák tárnics (Gentiana austriaca) vagy a kornistárnics (Gentiana pneumonanthe). A hegyi réteken végzett élőhely-védelmi, élőhely-helyreállítási beavatkozásokkal a terület fajgazdagsága megőrizhető. A Mátra Tájvédelmi Körzet területén 2000 óta folynak gyepkezelési eljárások, melyek feladata a hegyi rét, mint élőhely rekonstruálása, illetve jelenlegi állapotának fenntartása. A kezelési eljárások során, olyan tevékenység folyik, mely a szukcessziós folyamatok (cserjésedés, beerdősülés) visszaszorítására korlátozódik. E folyamat bozótirtás, szárzúzás, kaszálás, hatására jelentősen csökkenhet. A terület kezelési terve meghatározza, hogy a faj gazdag értékes hegyi rétek kizárólag kaszálással kezelhetők. Legeltetést csak természetvédelmi szempontból kevésbé értékes, degradált sztyepréteken alkalmazhatnak.

Az egyedszám alakulásaAz egyedszám alakulása

2007 és 2012 között végeztünk gyűjtéseket Fallóskúton, Bátonyterenyén és a Sár-hegyen, összesen 12 réten. Élőhely-fenntartó kezeléseket jelenleg is alkalmaznak 9 réten, a további 3 rét referencia területként működött a vizsgálatunk során. Duplaedényes talajcsapdával végeztük a mintavételezést. A területen előforduló egyéb védett fajokra való tekintettel, csak élvefogó csapdákat helyeztünk ki, illetve a csapdákból csak a pókokat gyűjtöttük be. A pohárcsapdás gyűjtések mellett alkalmaztunk fűhálózást (100 hálócsapás/minta) is. Az pókok konzerválásához 75%-os etil-alkoholt használtunk. Az egyedek azonosítását sztereomikroszkóp segítségével, Loksa I. (1969, 1972), illetve Nentwig et al. (Version 8.12.2003) határozói alapján végeztük. A feldolgozott pókfajok tudományos neveinél Norman I. Platnick (2009) katalógusát vettük alapul. Az egyedek az Eszterházy Károly Főiskola Állattani Tanszék gyűjteményében lettek elhelyezve.
Összesen 19 Lyosidae faj 2174 egyedét sikerült begyűjteni. A kezelt mintavételi területeken minden gyűjtés alkalmával nagyobb volt az egyed- és fajszám, mint a referencia területeken. Legnagyobb, 570 egyedszámban az Alopecosa cuneata (Clerck, 1757) került elő, mely a kezelt területeken nagyobb gyakorisággal fordult elő. Gyűjtéseink során a palearktikus elterjedésű, ritka Pardosa riparia (C.L. Koch, 1833) szintén nagy számban jelent meg. Összesen 202 egyedét sikerült begyűjteni. Legnagyobb egyedszámát a kezelt Lengyendi-Galya réten igazoltuk, mely az ország egyik leggazdagabb rétje volt egykor. A kezeletlen területeken 8 faj jelent meg, a kezelt réteken, pedig 16. Egy védett Lycosidae fajt tudtunk begyűjteni. Hazánk második legnagyobb termetű cselőpók faja a pokoli cselőpók (Geolycosa vultuosa C.L. Koch, 1838) az egyik kezelt réten került begyűjtésre 3 egyedszámban.

A fajszám alakulásaA fajszám alakulása

A természetvédelmi kezelések feladata az eredeti fajösszetétel fenntartása és helyreállítása. Azonban a beavatkozások és azokból eredő tényezők (gyepmagasság, mikroklíma, prédakínálat) meghatározzák a terület pók-együtteseinek összetételét. Eredményeink azt mutatják, hogy a kezelések kedvező hatással vannak a farkaspókok egyed-és fajszámára, ezért a fajok megóvásának egyik módja az élőhelyek fenntartása és helyreállítása. A Sár-hegy Természetvédelmi Terület számos ritka és védett fajjal gazdagítja hazánk állatvilágát. A természetvédelmi kezelések megfelelő ütemezésének érdekében elengedhetetlen a terült további kutatása, mely a fajok környezetei igényeit és életmódját tárja fel.

A cikk a 9. Magyar Ökológus Kongresszuson bemutatott előadás alapján készült.
 

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás