Egy Oslo közelében lévő sertéshizlaldát látogattam meg, ahol megnéztem, hogyan fogják felhasználni az oslói élelmiszerhulladékot és megkóstoltam a hagyományos norvég svele lepényt.
Húszpercnyi autóútra a norvég fővárostól lekanyarodunk a főútról, és megállunk egy festői környezetben lévő gazdaság udvarán. Olav Morten Haug, a sertéshizlalda tulajdonosa már vár minket. Először egy négy kupolaszerű fedelű tartályból álló komplexumot mutat meg. A berendezést nemsokára üzembe fogják helyezni, és biogázt fognak tárolni benne. A gazdaságban ugyanis össze fogják gyűjteni az oslói éttermekben, kórházakban és iskolákban képződő élelmiszerhulladékot. Norvégiában sajnos a megtermelt élelmiszer felét kidobják, de ma már itt is tilos a disznókat élelmiszerhulladékkal etetni. Ezen hizlaldában viszont mégis hasznosulni fog a maradék: metánt fognak gyártani belőle. Morten megmutatja azt a kombinált berendezést is, amivel hőt és áramot fognak fejleszteni a gázból. Az energiát nagyrészt a sertéshizlalda fűtésére és áramellátására fogják használni. A biogáz-üzem építésére a norvég gazdaságot fejlesztő Innovation Norway szervezet adta az ötletet és pénzt. Ez egy mintaprojekt, ha sikeres lesz, más gazdálkodók is tanulhatnak a példából.
Megnézzük magát a hizlaldát is. Egy nagy csarnokban majdnem 900 disznót tartanak, elég zsúfolt körülmények között. Néhány év múlva az állatállomány valószínűleg eléri majd a háromezret. A gazdálkodó 40 kilósan vásárolja a disznókat, és 140 kilósan adja el őket; 14 hét alatt 100 kilót híznak az állatok. Morten célja, hogy klímabarát módon termeljen a gazdaságában, ezért vágott bele a biogáz-projektbe.
A disznók megtekintése után az irodahelységbe invitál minket a gazda, ahol felesége uzsonnára terített asztallal vár minket. Megkóstoljuk a tejföllel és lekvárral ízesített svelét, Norvégia hagyományos édes lepényét. Csak elismeréssel tudok adózni a norvég hagyományoknak és a hölgy főzési tudományának: a lepények fantasztikusra sikerültek. Közben a környékbeli gazdaságok életéről beszélgetünk. Mortenék tanyáján összesen hárman dolgoznak. A fiatalok errefelé se szívesen maradnak vidéken, de Mortenéknek szerencsére van egy fiuk, aki talán továbbviszi majd a gazdaságot.
