Sajnálattal értesítjük Önöket, hogy a az utóbbi hónapban történt sorozatos rongálások, csonkítások, tolvajlások következtében a Viktória levelei, és a rovarfogó gyűjtemény oly mértékben károsodott, hogy a gyűjtemény érdekében be kell zárnunk a házat.
Múlt héten a fenti szöveg jelent meg a budapesti Füvészkert honlapján, és bár nem követte tömeges felháborodás, aki olvasta, annak egészen biztosan beindult a fantáziája. Mégis, milyen bomlott elme és szétrohadt lélek csonkít meg egy rovarfogót? Hogy lehet ellopni egy komplett amazóniai tündérrózsát? A bűnös Budapest züllésének ez vajon már az utolsó stációja, vagy jön még az a bugyor, amelyben apák saját leánygyermekeiket árulják az Oktogonon? A botanikai bűntény nem maradhatott kinyomozhatatlanul.
Kiszel Péter, a Füvészkert fiatal főkertésze az a férfi, aki Magyarországon a legtöbbet tud egzotikus növények abuzálásáról. Amit ember fotoszintetizáló élőlénnyel megtenni képes, azt már sajnos neki mind végig kellett néznie a VIII. kerület szívében. A mindennapi szembesülés a fajok közötti erőszakkal azonban nem törte meg: humorral és az emberi hülyeségnek méltán járó tisztelettel mesélte el, hogy pontosan mi történt.
A Füvészkertbe én nemcsak bűntényt feltárni érkeztem, hanem szerettem volna végre megtudni, hogy mi igaz a kilencvenes évek Budapestjének egyik városi legendájából. Kiszel kérdésemre elmondta, hogy igen, tényleg jártak az egzotikus növényűjteményt megdézsmálni a hallucinogén kalandokra vágyó városlakók. Vitték a peyotlt, a San Pedrót és a többi pszichoaktív hatóanyagot tartalmazó kaktuszt, és megkopasztották a marihuánára csak kinézetre hasonlító kenderbokrokat is. A kokacserjét hagyták csak békén, szerintem azért, mert eléggé műveltek voltak, és tudták, hogy abból bonyolult vegyészkedés után lehetett volna nagyon kevés kokainhoz vagy crackhez jutni.
