Kis hazánk emberre veszélyt jelentő élőlények tekintetében nincs elkényeztetve, mindössze néhány olyan amely megfelel az előbbi kitételnek. Ahogy összességében, úgy igaz ez nyolclábú honfitársainkra is. Viszont volna néhány faj amiről illene szólni, hisz ha halálesetet nem is, kellemetlen perceket, órákat okozhatnak.
Kezdjük nagysági sorrendben a legnagyobbal: Ő a szongáriai cselőpók (Lycosa singoriensis)
Elterjedési területe Európa középső részétől az orosz sztyeppéken át egészen Kínáig terjed. A faj főleg száraz, füves élőhelyeken érzi jól magát, ahol földbe vájt lakócsövéből les áldozatára szürkületkor. Küllemre hasonlít a madárpókokra: szőrös, robusztus test, labidognath csáprágók, méretre viszont kisebb náluk. Csípése már csáprágói méretéből adódóan sem lehet kellemes (bár e sorok szerzőjének még nem volt „szerencséje” tapasztalni ezt), több beszámoló lódarázséhoz hasonlatosnak mondta.
Olvashatunk beszámolókat arról, hogy csípés után nem sokkal émelygés, heves szívdobogás jelentkezett a megcsípettnél. Ezeknek az „élményeknek” az alapját az adhatja, hogy a fentebb a pókméregnél említett kiegészítő anyagok között a faj mérgében cardioton, azaz szívműködést befolyásoló vegyületeket találunk. Liu és munkatársai (2009) közleménye alapján azonban ennek tényleges hatását még egyelőre csak varangyokon vizsgálták, így ez a tünet és a méreg hatásának összefüggése csupán feltételezés a szerző részéről.
Kistestvéréről a pokoli cselőpókról, és társairól részletek itt >>>
