A rovat kizárólagos támogatója

Az első, 1976-os környezetvédelmi törvényünk – végrehajtási rendeletek híján – nem sok vizet zavart. Nos, többpárti rendszerben is ki lehet üresíteni a környezetvédelem jog- és intézményrendszerét. Ez is hungarikum, de valahogy nem vagyok rá büszke.

Lefogadom, a karcagi birkát a vasi bivaly követi a pörköltök hungarikumlistáján. Az erről döntő bizottságot a volt karcagi polgármester, Fazekas Sándor agrárminiszter vezeti, de most helyzetbe került Vas erős embere, V. Németh Zsolt egyéni országgyűlési képviselő is hungarikum-, agrárfejlesztés- és környezetügyi államtitkárként. E három szakterület unortodox összevonása másutt meghökkentő volna, idehaza teljesen logikus. Mi jelezhetné a szimbolikus politizálásban oly erős állami szándékokat ennél pontosabban? Tudjuk, a környezet védelme jövőnk kulcskérdése, de a nemzeti ügyek kormánya nem hanyagolhatja el a jól fűszerezett magyar pacalt sem! Az államtitkár például az alsóújlaki Őshonos Állatparkban főzőversenyen mutatta be a természetvédelem és a hungarikum – a finom magyar bivaly – egységét. Helyben feldolgozzák, nincs környezetszennyező hússzállítás.

Nemcsak a szervezetfejlesztési, hanem a személyi döntés is telitalálat: az összetett posztra csakis földmérő üzemmérnök, az építőiparban másfél évtizedet lehúzó politikus alkalmas. A vidékfejlesztés nem V. Némethé, az Lázár Jánoshoz került, viszont a kirúgott Illés Zoltán fele királysága (a környezetvédelemnek már csak a víz- és a klímaügyek nélküli része) lett érte a kárpótlás. Bölcs döntés. Hiszen Illés immár nincs a kormányfő hasznára, feladatát bevégezte. Elaltatta a kurta zöldmozgalmi múltjára rejtélyes okból máig emlékező civil környezetvédőket, akiket mostanra már kivéreztetett ugyan a kormány, de Illés 2010-es megbízásakor még képesek lettek volna tüntetésekkel, performance-okkal megzavarni a fülkeforradalmat. Ám elaludtak. Azóta a kétharmad bedarálta az önálló zöldtárcát, és most már nemigen lehet fasorokkal szegélyezni az „Európa termelési központjához” vezető rögös utat.

Bár a külföldi beruházók inkább ki-, mint bevonulnak, aligha a környezetvédelmi előírások riasztják el őket. A szavakban multiellenes kormány előzékenyen segítette például az Audi győri gyárbővítését, az európai jelentőségű védett területi státust uniós engedéllyel megszüntette. Ez szóra sem érdemes, de kiderült: a belügyi szervek a német céggel összejátszva hónapokon át lehallgatták a telefonbeszélgetéseket az autógyáriak és a természeti károkért kompenzációs beruházásokat kérő zöldszervezeti vezető között. Majd megvárták, amíg az Audi megállapodik a kompenzációban, és az aláírás után vágták négy hónapra a sittre vesztegetés vádjával a civil természetvédőt. Államilag jóváhagyott természetkárosítás mindig is volt, de az új, hogy az ilyesmi ellen fellépő zöldszervezeti vezetőt dutyiba zárják. Igaz, most már szabadlábon védekezhet.

A zöldszervezetektől a norvég alap pénzeit is einstandolni óhajtó kormány nemcsak a civil kurázsinak akar egyszer s mindenkorra véget vetni, hanem kiszolgáltatottá vált a szavakban támogatott vállalati szféra is. Nem bízhat abban, hogy kiszámítható jogszabályok alapján, a normákat teljesítve, határidőre hozzájut a kért környezetvédelmi engedélyekhez. Egyes egyenlőbbek gyorsan megkapják, a tűztől távolabbiak ne is reménykedjenek. A hatósági vezetőket fejbólintó Jánosokra cserélték. E szervek azóta perek sokaságát vesztették el jogsértő határozataik miatt, de még az országos zöldhatóság vezetőjének sem ezért kellett távoznia, hanem egy banális hiányosságáért: nem mondott igazat a diplomáját és a doktoriját illetően.

Az Orbán Viktor szándékait végrehajtó Illés hiába tett számtalan hűségnyilatkozatot, még így is sok volt a főnökének, aki a „folytatjuk” jelszóval az állami környezetvédelem maradékát is eltüntetné. Természetvédelemről már nem is igen eshet szó: az őshonos növényzetet fenyegető akácot nagy hirtelen hungarikummá nyilváníttatta Fazekas, a nemzeti parkok kezelésében lévő földeket megismerhetetlen szempontok alapján szűk körnek osztogatják, a beruházások környezetvédelmi engedélyeit szinte vezényszóra kell kiadni. Úgyhogy Paks II-re máris biztos az összes hatósági papír, mint ahogy a Kossuth téri fák kivágását is egyetlen éjszaka alatt jóváhagyták.

Nehéz mindezt Unicum nélkül végiggondolni. A bódulat visszarepít a régi egypártrendszerbe. Első, 1976-os környezetvédelmi törvényünk – végrehajtási rendeletek híján – nem sok vizet zavart. Nos, többpárti rendszerben is ki lehet üresíteni a környezetvédelem jog- és intézményrendszerét. Ez is hungarikum, de valahogy nem vagyok rá büszke.

Szabó Gábor újságíró cikke a  HVG mai (2014/26) számában jelent meg.

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás