Bár legszívesebben már nem foglalkoznék vele, nem hagyhatom szó nélkül az Orbán kormány legújabb gazdasági ámokfutását. Mert magyarként tudom, hogy „vétkesek közt cinkos aki néma”.
Magyarország demokrácia-pontszámai hat éve folyamatosan romlanak, és közel került ahhoz, hogy kiessen a konszolidált demokráciák csoportjából – állapította meg nemrég a Freedom House. Az Európai Unió 28 tagországa közül csak Románia, Bulgária és Horvátország kapott rosszabb minősítést. Az unió statisztikai hivatala, az Eurostat által múlt héten ismertetett adatok szerint a vásárlóerő paritáson számolt egy főre eső nemzeti össztermék Magyarországon az EU átlag 67 százaléka, három éve változatlan. Csak három tagország gazdasági fejlettsége alacsonyabb: igen, megint Románia, Bulgária és Horvátország. Hiába, köztudott, hogy Magyarország jobban teljesít. A Balkánnál. Még.
Pontosan az következett be, amire korábban oly sokszor és sokan figyelmeztettünk: a második Orbán-kormány politikája konzerválja Magyarország gazdasági leszakadását már nemcsak Nyugat-Európához, de az unióhoz 2004-ban csatlakozott új tagországokhoz – a tényleges versenytársakhoz képest is. Az ilyen figyelmeztetések rendre durva reakciókat szoktak kiváltani: az ember egyből áruló lesz, nemzetellenes, nem is magyar, rosszat akar Magyarországnak, stb. Az Orbánt szinte vallási fanatikusként követő tömeg végtelenül leegyszerűsített világában csak két kategória maradt. Az egyikbe tartoznak a hívők, a vezér követői, akik számára az, amit Orbán (legutoljára) mondott egyenlő a szent és megkérdőjelezhetetlen igazsággal. Ha valaki nem ért egyet, egyből a másik csoportban landol, komcsi, hazaáruló, valakinek a bérence, ellenség lesz belőle, még a magyarságát is megkérdőjelezik.
Elég sajátos logika: az áruló nem az, aki az országot vakvágányra vezeti, eladósítja, nemzetközi megítélését aláássa, hanem az, aki erre figyelmeztetni merészel. Ennek ellenére mégis szólnom kell, ha folytatódik a magyar demokrácia és a piacgazdaság ellehetetlenítése. Ezért árulóként megjegyezném, hogy ez most párosul az ország stratégiai érdekeivel szembemenő és szuverenitását veszélyeztető döntéssel. Igen, a paksi bővítésről, meg az oroszoktól felvett, a magyar országgyűlésben két napja megszavazott 10 milliárd eurós deviza gigahitelről van szó. Az ország számára előnytelen, hatalmas pénzügyi terhet jelentő és még nagyobb kockázatokat rejtő ügylet egyszerűen hajmeresztő. Se gazdasági hatástanulmányok, se társadalmi vita, a vezér egyszerűen eldöntötte és kész. Ráadásul mindezt az Ukrajna elleni orosz agresszió idején zavarják le. Akkor most ki itt az áruló?
Gál Zsolt a Comenius Egyetem Politológia Tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója.
Kapcsolódó anyagok:
