Igazi bűvészmutatványra készül a kormány a szemétdíjakkal. Újabb rezsicsökkentést ígér, miközben a hulladékok veszteséges elszállítására sokszor csak állami kényszer nyomán hajlandók a vállalkozások. Bár a kormány addig trükközött, hogy már teljesen összezavarta a publikumot, a megoldás kezd felsejleni.
A döglött macska. Az tehet mindenről. Jön be a fuvar a szemetesek telepére. Kiborítják az elméletileg szelektíven gyűjtött hulladékot a futószalagra. Jönnek a szorgos kezek, hogy kiválogassák, ami mégsem odavaló. Erre mit szednek ki? Egy döglött macskát. Na jó, rakjátok vissza, mert ez annyira szennyezett! – hangzik a főnöki utasítás, és már kattog is a pénztárgép a góré fejében: hát, ezért se söpörjük be a suskát, pedig most egekben van a papír ára…
Persze túlzott leegyszerűsítés lenne azt mondani, hogy a döglött macskák miatt dobják be sorra a törülközőt a főként vidéki hulladékos cégek, de a „koszos” szelektív hulladék mindenképpen hozzájárul ahhoz, hogy a kisebb településeken még kompenzálni sem lehet a szemétszállításon keletkező veszteségeket. Igaz, július 1-jétől már törvény mondja ki, hogy nem lehet profitjuk a szemétszállítóknak, legalábbis a tulajdonosok nem vehetik ki a hasznot a maguk gazdagodására. Ám ha a tevékenység eddig sem volt nyereséges, akkor édesmindegy, hogy a profittal mit lehet kezdeni. Márpedig hiába került egy évvel ezelőtt minden hulladékos cég többségi állami vagy önkormányzati tulajdonba, hiába vették ki az ármegállapítás jogát az önkormányzatok kezéből, hiába fagyasztották be a rezsicsökkentett tarifákat, és hiába kényszerítették nonprofit cégformába a hulladékkezeléssel foglalkozó vállalkozásokat, a rendszer omladozik.
Nehéz lenne másképp megfogalmazni azt, hogy jelenleg az ország több mint 300 településén csak akkor szállítják el a szemetet, ha arra a törvény erejével köteleznek valakit. A számuk pedig egyelőre nem fogy, hanem gyarapszik. Legutóbb például Kunmadarason kellett kijelölni egy szolgáltatót, mert a helyi önkormányzat cége júliustól már nem volt hajlandó bevállalni a veszteségeket.
A tiszafüredi hulladékos cég, az NHSZ Tisza Nonprofit Kft. június 30-án, délután fél 5-kor kapott egy e-mailt a katasztrófavédelemtől, hogy másnap reggeltől ők a felelősek a kunmadarasiak szemetének az elszállításáért. „Reménykedtem, hogy nem minket jelölnek ki” – mondta a VS.hu-nak a Tisza ügyvezetője, Berencsi Zoltánné, mert azért voltak persze előzetes puhatolózások –, „de önként senki sem vállalta a feladatot”. Kunmadarason a tarifa (negyedévente 2343 forint) nem éri el a tiszafüredi ürítési díj felét, pedig ott is éppen csak annyi nyereség maradt a tavalyi éven, hogy – látva a befagyasztott árakat – tartalékoljanak az idei esztendőre. Fejlesztésre már nem is gondoltak, hiszen tavaly óta két új közterhet is fizetniük kell, a lerakási járulékot és (hulladékgazdálkodóként!) az energiaszolgáltatók különadóját. Az állam ez utóbbiból ellentételezi a rezsicsökkentést a távhőszolgáltató cégek számára. Csak azért, hogy egyszerű és könnyen átlátható legyen a gazdálkodás.
Pénzhiány
De hát akkor mit tehet egy cég, ha előre látja, hogy veszteséges a gazdálkodása, mégis kötelezik, hogy növelje a hiányokat? A kétségbeesés után – hangzik Berencsiné válasza – pénz után néz. A Közmű-szabályozási Hivatal például hirdeti, hogy az indokolt többletköltségekre támogatást lehet igényelni. A tiszafürediek utánajártak. Még senki sem kapott a támogatásból, mert egy olyan táblázatot kell kitölteni, ami eddig mindenkinek a képességeit meghaladta.
Tavaly decemberben a Földművelésügyi Minisztérium egy másik pályázatot is kiírt az önkormányzatoknak a hulladékgazdálkodási feladatok ellátásához, de a másfél milliárdos keretre 14,5 milliárdos igény érkezett, úgyhogy azóta sem hirdettek eredményt. Bár a minisztérium a VS.hu érdeklődésére azt válaszolta, hogy a közeljövőben ez már megtörténik, a forrás még itt sem látszik.
Pedig annyi jó szemétbiznisz van! Fémkereskedelem, hulladékégetés, papírgyűjtés… Miért nem próbálnak abból megélni? – tette fel a VS.hu az újabb kérdést. Az új üzletág kifejlesztéséhez is pénz kellene, ami viszont nincs – érkezett a válasz a tiszafüredi cég vezetőjétől. Ráadásul vidéken a szelektív gyűjtési kultúra sem alakult ki. Az NHSZ Tisza Nonprofit Kft. 42 településen szolgáltat, négy megye aprófalvaiban, a 16 ezer lelkes Mezőkövesd a legnagyobb település. A lakók többsége idős özvegyasszony. Így egyrészt nem lehet összegyűjteni érdemi mennyiséget a jó pénzért eladható papírból vagy műanyagból, másrészt pedig döglött macska is kerül a szelektív hulladékba.
Hulladék a tőzegtó partjánPénzbőség
Sebaj, a Fidesz a választási kampányban beígérte, hogy ősztől, az önkormányzati választások előtt újabb rezsicsökkentések lesznek, a szemétdíjak például akár újabb 10 százalékkal is mérséklődhetnek. De akkor miből lesz pénz? Miből tankolják meg például a kukásautókat? Hát az egységesítésből, amit utóbb akár a piac újraelosztása is követhet. Az állam először is maga alá gyűrte a közszolgáltatásban részt vevő hulladékos cégeket, amelyekben kisebbségi tulajdonosként ugyan maradhattak volna magánvállalkozások, de a rezsicsökkentés után a döntő többségük megfutamodott a veszteségek elől. Majd megkezdődött a magánérdekek kiszorítása a profitot hozó szemétbizniszekből is.
A fémkereskedelem tavaly novemberi újraszabályozásával az államosítás ugyan elmaradt, de a 200 milliárdos piacra már csak a nagyobb szereplők léphetnek be, ami mostanság jószerével csak állami vagy önkormányzati érdekeltségeket jelent. Jövő januártól pedig már a papírt sem gyűjtheti akárki. Kizárólag közszolgáltató húzhat belőle hasznot, amivel befellegzett azoknak a magáncégeknek, amelyek eddig például abból éltek, hogy felvásárolták azt a papírt, amely az óvodák, iskolák által meghirdetett akciókban halmozódott fel, és – persze haszonnal – továbbadták azt a feldolgozóknak.
Azt azonban láttuk, hogy ezekből a zsíros üzletekből nem mindenki tud részesülni, miközben a jelenlegi tarifák az esetek nagy részében nem fedezik a hulladékkezelés költségeit. Ha feltételezzük is azt, hogy a fém- vagy papírbiznisz áldásaiból mindenkit részesíteni akarnak, ahhoz a tarifákat is egységesíteni kell, vagyis megállapítani egy középértéket, és a szolidaritási elv alapján kiegészíteni a befolyt díjat ott, ahol szükséges, illetve elvenni onnan, ahol az adottságok (például laksűrűség vagy elterjedtebb szelektív gyűjtés) miatt eleve van profit a tevékenységen. Ebbe átlagosan még akár rezsicsökkentés is bekalkulálható. Az Energia- és Közmű-szabályozási Hivatal most dolgozik ennek a tarifarendszernek a kidolgozásán.
Szerencselovagok
Ezek után, ha elsirattuk azt, hogy egy újabb szabad piac esett áldozatául annak, hogy elfeledtük, mi volt a rendszerváltás előtt, és megint úgy látjuk, hogy az állam bölcsebb szereplő, még akár működőképes is lehet a szisztéma. Az aggodalmat ebben az esetben már csak az okozhatja, hogy az elmúlt évek hasonló állami szerepvállalása végül mindig a piac újraosztásával járt. Ez történt a tarfikokkal, a takarékszövetkezetekkel, a mobilparkolással, az állami földbérlettel. És ez a szemetesek esetében akár észrevétlenül is történhet. Az állami és önkormányzati hulladékszolgáltatóknak lehetnek például alvállalkozói, akiknek a kifizetése a nonprofit közszolgáltató szempontjából költségként számolható el. Így a közcégből finanszírozott cégnél profit ugyan nem jelentkezik, de az alválalkozó felé megállapított díj jócskán tartalmazhat hasznot- írta a vs.hu.
Kapcsolódó anyagok:
Bedőlhetnek a rezsicsökkentéssel megbénított közműcégek
Hulladékgazdálkodás helyett szemétszállítás. Mikor robban a hulladékbomba?
Tovább hízik az állami hulladékos szektor
