A rovat kizárólagos támogatója

Nagy sárszalonkát láttak a Körös-Maros Nemzeti Park munkatársai a Kopáncs-pusztán. Az északi tajgák költőmadara nálunk ritka vendég, legfeljebb a tavaszi és őszi vonuláskor figyelhetünk meg egy-egy magányos példányt.

A szalonkafélék családjába tartozó nagy sárszalonkák világméretű állománya az utóbbi évtizedekben sajnos folyamatosan csökken. Ennek több oka is van. Egyik az, hogy igen hosszú a vonulási útvonala (Skandináviában, valamint Oroszországnak az Uraltól nyugatra fekvő területein költ és Afrikában telel), s útközben sok madár elpusztulhat. A másik ok a költőhelyek megsemmisülése, azaz a mocsarak lecsapolása. Az állomány csökkenéséhez a vadászat is hozzájárul.

Magyarországon a vonulási időszakokban lehet megfigyelni néhány példányt a vizes, mocsaras területeken. Csőrükkel a sárban túrkálva táplálékot, azaz apró férgeket, csigákat, lárvákat, gilisztákat keresnek maguknak.  A nagy sárszalonka nagyon óvatos jószág, nehéz észrevenni, így valószínűleg jóval több madár fordul meg a mocsarak környékén, mint ahányat sikerül meglátnunk. A rejtőzködésben barnás, sávozott, foltos tollazata is segíti. Legbiztosabban a farok szélső tollainak fehér színéről lehet felismerni, amikor felrepül a földről.

nagy sárszalonkanagy sárszalonka

A Körös-Maros Nemzeti Park munkatársai is egy ilyen felröppenő példányt figyeltek meg a Kopáncs-pusztai legelőterületek bejárásakor egy ecsetpázsitos, fehér tippanos részen. A júliusi esőzéseknek köszönhetően most a Kopáncs-pusztán is vannak vizes, mocsaras területek, ennek köszönhető, hogy ez az Afrika felé tartó nagy sárszalonka is megállt itt táplálékot keresni.

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás