A Városligeti tóról/Műjégpályáról megújítás címén leeresztették a vizet. Elkezdték a hínárt és betontörmeléket kitakarítani az aljából. Végre. A bűz csábítja a látogatót, bugyborékol a szegélyekben megmaradt víz az erjedő szerves anyagoktól, fuldokló ebihalak, stb. És hova viszik a betontörmelékes trutyit? Naná, hogy marad a zöldterületen, a városligeti fák alatt.
A tavat ki kell tisztítani, a beton aljzatot kijavítani, a vízcserét, szellőzést megoldani. Nem ártana a Műjégpályát is meggyógyítani, hogy ne uszoda legyen szilveszterkor. Örül tehát az ember lelke minden jobbító tevékenységnek. De a hozzám hasonló gyanakvó lelkekben felmerül a kérdés: nem inkább az eljövendő nagy rendezvények résztvevőinek szól a nagytakarítás? Hiszen már állnak a sátrak, a színpadok, készülődnek a vendéglátósok, Hatalmas lámpaoszlopok, reflektorok biztosítják a nappali fényt az éjszakai szórakozáshoz. Erősítők és hangszórók gondoskodnak arról, hogy a résztvevők egymás szavát sem értsék, a kedves lakosság ne tudjon aludni se, nagy ívben kerülje a Ligetet eme népünnepélyek alkalmával. Készül tehát a szokásos vásári (alpári) hangulat. Mindez a tó területén.
Megszoktuk évek óta így megy ez, hogy a nyár végi takarítás egyúttal a rendezvényeknek nyit utat, majd annak mocskát akkor takarítják el, amikor a Műjégpályát kell megnyitni.
Tudjátok, hogy én vagyok a gyanakvó lakosság. Rohanok hát a Főkert kedvenc hulladék lerakó helyére, hogy csak nem oda hordják ezt a rengeteg iszapot, bűzlő hínárt, betont? DE! Odahordják.
A kis piros autók számos fordulóval töltik a Petőfi Csarnok előtti ( a nagy réten túli nyárfás) mocsarába.
Betonostól, rothadásostúl, ahogyan mindig! EMBER! Ez itt a Városligeti patak! EMBER! Ez talajvíz és környezetszennyezés! Érkezik a kis piros autó a következő szállítmánnyal.
Kit érdekel! Fő, hogy nem látszik. Ide a nyárfás, szilfás bozótba ugyse megy senki. Anyukák itt kapják el a száguldó fiúcskákat: Oda ne kisfiam!
Részletek, és alapos képriport Garay Klára Városligeti Hírmondójában >>>