Lejárt az első, legnagyobb nyereséggel kecsegtető időszak a németországi szolár-befektetésekben. Az állam már feleannyi pénzt sem ad a napenergia betárolásáért, mint néhány évvel ezelőtt. Igaz, a németországi vállalkozók és magánemberek időközben nagyon belelkesedtek. Mi meg Paksban mutyizunk.

Ideje volt kicserélni a családi ház régi fűtésrendszerét – így jött az ötlet, hogy ha már új, akkor lehetne egy környezetkímélő és korszerű megoldást választani. Torsten Rose Nyugat-Berlin kertvárosi részében az öt évvel ezelőtti házfelújításkor szereltetett napkollektorokat a tetőre, melyek azóta a négyfős család egész éves melegvízfogyasztását biztosítják. 

„Jó ötletnek tűnt, hogy a saját háztetőmön termelődik a hő, ami felmelegíti a vizet, de azt már túl rizikósnak tartottam, hogy a lakás teljes fűtése ilymódon legyen megoldva” – magyarázza Rose. Szerinte ez utóbbi akkor érte volna meg, ha újonnan épülő házba tervezik a megújuló forrásokat, mert egy felújításnál mindez egyelőre jóval költségesebb. A napkollektoros melegvízrendszer, viszont, amellett, hogy környezetkímélő, nyáron, amikor nem kell a lakást melegíteni, megspórolja a teljes fűtésszámlát. 

Azt, hogy valójában mennyi pénzt takarít meg a rendszer, még nem számolta ki, de már annak is örül, ha a kb 3500 eurós berendezés a következő tizenöt évben megtérül és nem kell ezidő alatt karbantartásra, javításra költeni. Mivel megújuló forrásnak számít, járt volna rá valamennyi állami támogatás is, de az ő esetében a viszonylag alacsony befektetés miatt csak 150 euró körül kapott volna vissza az árából. „Végül nem kértem az állami támogatást, mert ilyen kicsi összegnél nem éri meg a papírmunka számomra.”

Kétmillió háztartás napozik

A magánháztartások számára az egyik legelérhetőbb megújuló energiaforrás az ilyen napkollektor, mára mintegy kétmillió német háztartás használja ezt a technológiát melegvízellátásra. Egy hasonló, naphővel működő melegvíztartályt szerelt fel 2008-ban Marco Allstaedt is a Berlin szomszédságában levő Oranienburgban. A kétgyerekes családapa már szüleitől ismerte ezt a megoldást. Allstaedtnek a teljes befektetés kétharmadát kellett saját zsebből kifizetni, a többit a gazdasági minisztérium támogatta. „Számításaim szerint öt éven belül megtérül a befektetett összeg, hiszen nyáron például semmit nem fizetek a fűtésre: a napkollektorokkal mindig van melegvíz, fűteni pedig csak télen kell,” mondja az oranienburgi férfi a hvg.hu-nak, akit nemcsak az anyagi megfontolás, hanem a közös hálózattól való függetlenedés is érdekelt.

„Bár egyelőre nem engedhetek meg magamnak még egy ilyen kiadást, érdekel, hogyan válhat az ember az egyre fejlődő megújulók forrásokkal önellátóvá” – magyarázta.

A beruházási igény, de a támogatás is csökken

A napkollektorokhoz hasonló karriert fut be az áramtermelő napcella is Németországban; 2013 végén már 1,4 millió napelem működött az országban, amelyek összesen 30 TWh áramot termeltek. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi német áramfogyasztás 5,7 százaléka napenergiából származik. A Szövetségi Szoláripari Egyesület adatai szerint, napszaktól függően a pillanatnyi energiamixben akár 35-50 százalékra is felmehet a napenergia aránya az összfogyasztásból. 

A napból származó energiának a tőzsdén elsőbbsége van, az állam pedig minden napenergia-termelőnek (a napelemek beüzemelési idejétől függően) fix betárolási tarifát biztosít. Vagyis: aki a fotovoltaikus elemeivel nyert áramot nem(csak) saját használatra termeli, hanem a közös hálózatba is betáplálja, a tőzsdei ártól függetlenül kap minden kilowattóráért egy húsz évre rögzített betárolási tarifát.

A fotovoltaikus elemekre biztosított tarifa évről-évre csökken, hiszen a politika ezzel akarja ösztönözni a megújuló energiaforrások elterjedését. Ezzel párhuzamosan az energiatermeléshez szükséges technológia ára is ötödére csökkent, így a napenergiatermelés továbbra is jó befektetés marad. Aki pedig saját áramhasználatát fedezi napcellákkal, annak nem kell a többi fogyasztóhoz hasonlóan kifizetni minden elfogyasztott kilówattra a megújulóknak szánt járulékot.

Mondhatnánk, hogy hiába tetszik az ötlet, ha nincs pénz a megvalósítására. Nos, a németeknek erre is született megoldása: erre találták ki a szövetkezeteket. Olyan szervezeteket, amilyen például a gubeni Solargenossenschaft Lausitz eG (SoGeLa). Alapítóját, Matthias Bärmannt, öt évvel ezelőtt nem is első sorban a zöld szemlélet, sokkal inkább a közeli erőművet tápláló barnaszénfejtés visszafordíthatatlan következményei motiválták.

„A kotrógépek fenyegetően közeledtek a településünk irányába, a szomszéd falvakat már tönkre is tették” – meséli Bärmann, akinék ez volt az utolsó csepp a pohárban. Eldöntötte, nem várja meg, amíg az állam tesz valamit a kűlszíni fejtés ellen, hanem tizedmagával alapít egy szövetkezetet. A SoGeLa szolárpaneleket kezdett el felszerelni, részben saját tőkéből, részben a fejlesztési banki hitelekből, olyan házak tetejére, ahol a tulajdonosoknak nincs pénze rá.

A ma már 160 tagúra gyarapodott szövetkezetet a környezettudatos gondolkodás mellett a biztos befektetési lehetőség is vonzotta. Személyenként 250 euróra csökkentették a részesedést, amivel be lehet szállni a SoGeLa-ba, hogy az akár diákok vagy nyugdíjasok számára is elérhető legyen. A részesedések számától függetlenül mindenki egy szavazattal rendelkezik, ha közös döntésekről van szó.
A szövetkezet szerződést köt a ház- vagy telektulajdonossal, akinél felállítja a szolárpaneleket. A tulajdonos húsz éven át hozzáférést biztosít a panelekhez, ennek fejében, amolyan bérleti díjként övé a nyereség három százaléka. A szövetkezet az így termelt áramot betáplálja a villamos energia hálózatba és megkapja érte az állam által húsz évre rögzített tarifát.

Napenergiáért azonban egyre kevesebbet fizet az állam, mert az elv az, hogy minél többen termelnek ilyen módon áramot, annál inkább csökken az állam által garantált átvételi ár. Ez új kihívások elé állítja a szövetkezetet is. „Erdetileg nem arra készültünk, hogy áramszolgáltatók leszünk, de miután változott a támogatási struktúra, át kell alakulnunk és el kell kezdenünk áramszállítóként is működni” – magyarázza  Bärmann, hozzátéve: a lausitzi szolárszövetkezet a csökkenő hozamot azzal igyekszik pótolni, hogy 25-30 százalékkal olcsóbban kínálja az áramot a szolárpaneleknek otthont adó háztulajdonosoknak.

Aki napelemeknek biztosít helyet a a háztetőn, az csökkentheti számláit. A szövetkezet tagjainak, pedig, jobban megéri a jelenlegi alacsony banki kamatok mellett szolárpanelekbe fektetni, hiszen a német állam az energiaátállás jegyében kötelezi magát, hogy a napelem felszerelését követően húsz évig ugyanannyit fizet az így megtermelt áramért. Bärmann elmondása szerint ez részesedésenként évente 4-6 százalékos nyereséget jelent: „Hol adnak még manapság 4 százalékos kamatot garantáltan húsz éven át a befektetett pénzemre?” Bärmann a környezettudatosság mellett arra is kitér, hogy a napelemek szerelése és karbantartására kizárólag helyi szakembereket foglalkoztatnak, hogy támogassák a regionális gazdaságát.

A svéd tulajdonú Vattenfall konszern még mindig nem állt el a külszíni fejtéstől, Bärmann azonban máris eredményesnek tartja kezdeményezésüket, hiszen úgy érzi, a sokasodó napelemeknek köszönhetően is érzékelhető, hogy a társadalomban megváltozott a hozzáállás a barnaszén-fejtést illetően.

Napüzem

Azt, hogy jó üzleti befektetés a napelem, Erik Kirschbaum saját házán tapasztalta meg, amikor 2007-ben otthonába szereltetett napkollektorokat. Ekkor még jóval többet, kilowattóránként 49 centet állapított meg az átvételi árban, miközben a saját (zöld) energiafogyasztásáért Kirschabum kilowattonként 25 centet fizet. A lehetőség és a zöld energia irányába való elköteleződés annyira belelkesítette, hogy két partnerével együtt azóta 12 nyilvános épület tetejére szereltek fel szolárpaneleket. 

"Először a településünk polgármesterét kérdeztem meg, hogy kibérelhetnénk-e az óvoda épületének tetejét. A polgármester beleegyezett, mi meg felvettünk egy kölcsönt és felszereltük az épületre a kollektorokat, amiért az óvoda a szerződésbe foglalt húsz éven át havonta 100 euró bérleti díjat kap” – magyarázza az AEA Solar GmbH alapítója. Számításai szerint a 70.000 eurós befektetésük 12 év alatt térül meg.

Második lépésben a helyi iskola következett, majd egy szomszédos faluban egy gazdasághoz tartozó épület, utóbbinál azonban nem bérleti díjat fizetnek, hanem például megjavították az épület tetőzetét – amire a tulajdonosnak nem lett volna pénze. Cserébe befogadta a háztetőn a napelemeket.  Korábban, amikor elkezdték, a nyereség nagyobb volt, hiszen az állam több pénzt garantált a megtermelt áram hálózatba való táplálásáért. A kezdetben felállított kollektorok továbbra is ezeket az összegeket termelik.

Mára azonban már nem csak a napeneriga átvételi díja csökkent, hanem a napelemeké. Ez az, amiért még mindig érdemes ezzel üzleti alapon is foglalkozni. Igaz, ma már több saját tőkére van szükség hozzá. Kirschbaum továbbra is lelkesen foglalkozik a napenergia nyújtotta üzleti lehetőségekkel, mert az is jó érzéssel tölti el, hogy a gazdasági elgondolást környezettudatos hozzáállás is vezérli.

„Kevesen tudják, hogy a Nap egy óra megtermeli mindazt az energiát, amit az egész bolygó egy év alatt elhasznál. Nekünk nincs más dolgunk, minthogy ezt a napenergiát begyűjtsük. A Nap soha nem fog számlát benyújtani” – tette hozzá. (HVG.hu)
 

Nem lehet csak naperőmű, mert éjjel is kell áram – állítja L. Simon 

Az LMP kezdeményezésére a paksi bővítésről tartottak tegnap parlamenti vitanapot. Szijjártó Péter szerint a paksi beruházás garantálja a fenntarthatóságot, a versenyképességet és a biztonságos energiaellátást. Szél Bernadett szerint egy munkahely 750 millió forintba kerülne. Jávor: A paksi bővítést észérvekkel képtelenség megvédeni. Részletek >>>