A rovat kizárólagos támogatója

Sallai Róbert Benedek (SRB) LMP-s parlamenti képviselő levelet írt a civileknek, hogy ne álljanak ki az Ökotárs mellett. Mint mondja, ő próbálja meggyőzni a fideszeseket, hogy „a zöldek nem egyenlőek azokkal a fővárosi liberális szervezetekkel, akiknél a források összpontosulnak”, akik „a független adományokkal védett fővárosi elefántcsonttornyokban” élnek. Engem támadsz Fidesszel való kollaboráció alaptalan vádjával? teszi fel a kérdést a megszólított SRB válaszában.

Ezt nem Lázár János, hanem a magát „Magyarország zöldpártjának” nevező vezető LMP egyik erős, a zöldmozgalomból érkezett embere írta. Nem gyenge pillanatában, ő mindig is így gondolta. Magam azok közé tartozom, akik az LMP korai időszakában hosszú napokat és idegsejtek tömegét áldoztam arra, hogy (többek között) S. R. B.-vel megértessem: a fővárosi = liberális = ellenség gránitszilárdságú alapelv hibádzik.

Sok fontosabb ok mellett például azért, mert többnyire azokat bélyegezték fővárosinak, akiknek nemcsak terepen szerzett, hanem tudományos tapasztalatuk is van, vagy akik szerint ki kell állni a Molotov-koktéllal dobált melegek mellett.  Nem ő volt az egyetlen, a párt későbbi szakadása is jórészt e pszichózis miatt történt.

S. R. B. azért írta meg levelét a parlamentből, mert a Védegylet és a Levegő Munkacsoport (LMCS) szolidaritási nyilatkozathoz keresett támogatókat az Ökotársnak. (A kezdeményezést emberünk tévesen az LMCS mellett a Greenpeace-nek tulajdonítja, aminek csak annyi értelme van, hogy a külföldi, külföldről támogatott szervezet képe jobban illik a politizáló civilek elleni fideszes – és immár LMP-s – uszításhoz.) S. R. B. arra a közismert tényre épít, hogy az Ökotárs melletti kiállás komoly kockázatot jelent a szolidaritást vállaló szervezetek számára. A lényeg ott van, hogy a zöldmozgalom kulcsfigurája a parlamentből milyen érvekkel tanácsolja el a zöldeket attól, hogy kiálljanak üldözött és megfélemlített szövetségesük mellett. Valamint ott, hogy maga is tovább mélyíti a hazai gondolkodás egyik legkétségbeejtőbb és legostobább árkát: hogy az igazi, szegény vidékiek azért szívnak, mert az elefántcsonttoronyban, zsírosbödön mellett élő fővárosiak így meg úgy meg amúgy.

Az LMP-s képviselő próbálja meggyőzni a fideszeseket, hogy „a zöldek nem egyenlőek azokkal a fővárosi liberális szervezetekkel, akiknél a források összpontosulnak”. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy megnézhetjük, mit igazolnak a számok S. R. B. állításából a tutiból pofázó gazdag pestiekről. A két kezdeményező sosem rejtette véka alá, hogy nem tetszik neki az Orbán-rendszer. A Védegylet pályázati pénzei az utóbbi négy évben így alakultak: 73, 76, 55 és 26 millió, az LMCS-é pedig így: 71, 53, 27 és 17 millió. Kapacitásuk, munkatársaik száma és létbiztonsága is ennek megfelelően. Ezzel szemben a Sallai Róbert Benedek által vezetett apolitikus Nimfea Egyesületnél Túrkevén nem negyedükre-harmadukra estek le a támogatások, hanem közel hússzorosukra mentek fel: 25, 77, 127, 421 millió. Nyilván önmagukban még nem mondanak el mindent ezek a számok, de azt azért igen, hogy igazat beszél-e az LMP-s képviselő. És most, amikor a Fidesz rendőrökkel zaklatja az Ökotársat és az országpusztítás ellen kiálló szervezeteket, akkor „Magyarország zöldpártjának” képviselője némaságra inti azokat a zöldeket, akik kiállnának mellettük.

Szerintem számos történelmi példa mutatja, hogy ez hova vezet. A leszalámizás végén pár „közvetítő” kap valami címet és fizetést (lásd az LMP népi szárnyának másik vezérét, Mile Lajost, az Orbán-kormány új kolozsvári konzulját). De a hatalommal együttműködők többsége később ugyanúgy megy a levesbe.

Talán kibírtam volna szó nélkül, ha a jelenség egyedi lenne, ha S. R. B. nem pontosan ezt képviselné párttársai számára is nyilvánvalóan évek óta, ha e megnyilvánulása nem illeszkedne a liberálisoktól és baloldalától megtisztult LMP hatalomtechnikai szempontból sikeres stratégiájába. És ha nem lennének markáns zöld, civil követői. A Magyar Természetvédők Szövetsége, a legnagyobb hazai ernyőszervezet az Ökotárs rendőri megszállása után ezt tudta nyilatkozni: „Bár az elmúlt években az MTVSZ-nek voltak szakmai vitái az Ökotárs Alapítvánnyal, többek között éppen a Norvég Alap lebonyolításával kapcsolatban, aggódva figyeltük az Ökotárs munkatársaival tegnap történteket. Egy ilyen eltúlzott rendőrségi akció félelmet kelthet a civil szektorban és az egész társadalomban is.” És hitet tett a konfliktus tárgyalásos rendezése mellett, muhaha, majd pár nappal később Kövér Lászlóval pezsgőzött a szövetség születésnapján a hatalom több kispapjának (Bogár László!) társaságában. Az MTVSZ éveken át regnáló társelnöke, jelenlegi tiszteletbeli elnöke, Schmuck Erzsébet szintén az LMP-frakció tagja.

Persze lehet, hogy örülni kéne: lesznek azok a magukat pragmatikusnak tartó kollaboránsok, aki szabadlábon maradnak, és fognak tudni környezetvédelmi vetélkedőket szervezni, Kövér Lászlóval zsűrizni a gyermekrajzpályázatokat. Akkor is, ha már barátaim mind a dutyiban lesznek vagy külföldön vannak.

A szerző  Vay Márton a Dinamó blog szerkesztője.
Az írás a Népszabadság 2014. 10. 09. számában jelent meg.
 


A cikkben megszólított Sallai Róbert Benedek a facebookon reagált. Íme: 

Kedves volt párttársam, Marci!

Köszönöm, hogy kedves bejegyzéseddel megemlékeztél szerény személyemről, de talán sejtetted azt is, hogy minden bizonnyal igyekezni fogok reagálni, így abban a nem áhított helyzetben lesz részünk, hogy újra kapcsolatba kerülünk egymással. Hogy milyen kicsi a világ?!

Kezdjük azzal, ami a legfontosabb: lássuk be, levelednek semmi köze nincs az Ökotárs Alapítványhoz (de sokat árt annak), semmi köze nincs a zöld mozgalomhoz (bár annak is árt), hanem egy nyilvánvaló politikai támadás az LMP ellen (amiben én személyem sem számít sokat). Mindez azért, mert féltek. Te és a Bajnaival, Gyurcsánnyal összebútorozott cimboráid féltek, mert az LMP látszódik az egyedüli érdemi ellenzéki alternatívának, akihez a Fidesz hatalmat nem akarók fordulhatnak. Így kitaláltad ezt az alattomos kis pitiáner támadást, aminek lássuk be: nulla megalapozottsága van. Az, hogy az önkormányzati választások előtt két nappal reagálsz egy két-három hetes levélre, az szerinted nem átlátszó?
Nyilván – már leveled elején elárulod magad: párttársak voltunk, s nem sok szerelem volt köztünk elpazarolva. Nyilván örültem távozásodnak, ahogy a te társaid örültek az enyémnek. Más platformon voltunk, máson is maradtunk. Szerinted ez az általad is bevallott tény erősíti a leveled objektivitásának látszatát? Az, hogy nyilvánvalóan minden megszólalásoddal (ezt is könnyű ellenőrizni…) a 2002-2010 közötti kormányzati szereplőkkel összeállt csapatnak a szekerét tolod lehetségessé teszi az objektivitást? Szerinted ez mellékes leveled tartalma szempontjából?

Mindegy, nézzük a leveled.

Legfontosabb tényként szögezzük le mindenki más számára, mielőtt tovább lépnénk: az Ökotárs Alapítvány kormányzati megtámadtatása óta nem volt olyan mozzanata az Norvég ügynek, amikor az LMP ne szólalt volna fel. Bátran lapozd fel a parlamenti jegyzőkönyveket, keress rá, hogy az „Ökotárs” szó hányszor hangozott el, milyen szövegösszefüggésben (ezt kérem tegye meg bárki más is, aki kételkedik szavaimban), és szerintem látni lehet, hogy az ügy minden egyes történésekor LMP-s képviselők tették szóvá a kormányzati túlkapásokat. Nem Együtt/PM-es, nem DK-s – hanem LMP-s képviselők. Tessék ellenőrizni – minden jegyzőkönyv hozzáférhető! Az LMP és LMP-s politikusok voltak, akik kiálltak az Ökotársért.
S már csak a poén kedvéért említem meg, hogy anno az egész Ökotárs-ügy azzal a fideszes állítással indult, hogy ez egy LMP-közeli kifizetőhely. Most meg azt írod, hogy az LMP nem akarja megvédeni az Ökotársat és ügyfélkörét. Most erről mindkét irányból jönnek a pofonok? Abban bizakodom, hogy a józan olvasóban azért ez a két érvrendszer abszolút kiüti egymást.

Említsük meg az ügy morális megítélésének elősegítéséhez azt is, hogy hogyan is került ez a levél a nyilvánosság elé. A zöld mozgalom zárt, belső listáján, ami zárt körben szólt mozgalmárokhoz mintegy magánlevélként, ez lett közzétéve – azaz egyes részei. Finoman szólva sem korrekt, etikailag emészthető, hogy innen – egy vitából, egyetlen levélből, szövegkörnyezetéből kiragadsz néhány mondatot, és mint véres zászlót lengeted. Saját levelemben semmi olyan nincs, amit ne vállalnék bármikor bárki előtt, de miért nem ilyen részeket emelsz ki, amikor azt írom, hogy „nagyrabecsüléssel és tisztelettel vagyunk a Greenpeace és az LMCS kezdeményezése iránt…” és a mozgalomnak „semmi megalkuvást nem javaslok”. Ezt is ki emelhetted volna, ha már idézgetsz – mert ez is benne volt a levélben.

Levelem nem szól az Ökotárs megvédésének akadályozásáról egy szót sem – arról szól, hogy egy olyan helyzetben, amikor a zöld mozgalmat az a vád éri, hogy pártpolitikai célokat szolgál, nem túl praktikus részéről kormányzó pártoknak nekimenni. Mert az épp nem azt cáfolná, amit a mozgalom kommunikálni akar. Én tudom, és tudtam már korábban is, hogy mire számíthatunk a Fidesztől. Ezért vettem részt az LMP alapításában. Emlékeztetlek, hogy én már akkor, amikor kiscserkész szelídséggel próbálgatta csupán a szárnyait a maihoz képest Orbán Viktor, 1998 és 2002 között, már akkor, első kormányzásának idején tüntetést szervezetem kormányzati lépések ellen a Kossuth térre, már akkor a Fidesz ellen vonultam, amikor még te Fidesz aktivistaként ténykedtél és saját bevallásod szerint Medgyessy Pétert akartad paradicsommal dobálni. Én lennék fideszbarát?

Miről szól hát levelem? Arról, hogy ne álljanak be a pártpolitikai szekértolók táborába a zöld civilek, ne legyen belőlük amolyan „civilösszefogásfórum”, maradjanak meg értékek mentén való környezet- és természetvédelmi civilek, akiknek ha kell konstruktívan kell együttműködni a kormánnyal, ha kell ádázul akadályozni tevékenységét – de mindenkor értékek mentén cselekedni. A levelem arról szól, hogy valakinek nem ártana még civilnek maradni, és az, aki demokráciaféltésről ír petíciót, az kissé szakít a zöld szakmaisággal.
S igen, arról is szól, hogy a Fidesz a legerősebb politikai erő, így erővel nekimenve legyőzni nem lehet – bölcsességre és taktikusságra intem volt kollégáim, barátaim.

Talán nem véletlen az sem, hogy engem következetesen „LMP-s országgyűlési képviselőként” említesz, és véletlen sem úgy, mint az Országgyűlés környezet- és természetvédelemmel foglalkozó bizottságának elnökét, akinek talán dolga, feladata, hatásköre, hogy a zöld szervezetek szakmai lehetőségeit segítse, túllépve pártpolitikai hovatartozásán.
Bár ettől elvonatkoztatva talán nem mellékes az a tény sem, hogy levelem nem LMP-s politikusként írtam, hanem zöld mozgalmárként, mint aki életének több mint 20 évét töltötte el a mozgalomban, és aki a mozgalomnak közel tíz éven át legitim képviselettel látta el érdekképviseletét mindenféle fórumokon. Most is ezt igyekeztem tenni, túllépve azon, hogy pártpolitikusként a jól felfogott érdekem az lenne, hogy mindenkit nekizavarjak a kormánynak, aki annak árthat. De az adott helyzetben jobban voltam zöld mozgalmár, mint politikus – ezért írtam a levelem, és féltésből, mert majd én és az LMP neki megyünk a kormánynak frontálisan, mert ez a dolgunk, míg a szakmai feladatot felvállaló zöldek, esetleg megőrizhetnék civilségüket.

Miért elvtelen még leveled? Mert olyan szervezetet is támadsz benne, akit korábban a hozzád hasonlók baloldalisággal vádoltatok, most ugyanezt jobboldalizzátok – mert érdeketek úgy kívánja, és felfoghatatlan számotokra az, amit egy ilyen független szervezet képvisel, amit elvhűségnek hívnak. Felfoghatatlan, és ezért nem értitek, mint ahogy a civilség lényegét sem.

Az, hogy vidék-főváros konfliktusra célzok, szentségtörés lenne? Szerintem nem az. Aki nem akarja látni azt társadalmi igazságtalanságot, ami a magyar vidéket sújtja, azt nem lehet meggyőzni arról, hogy a centrum és periféria kapcsolatának törvényszerű konfliktusa az ország egyik rákfenéje, aminek fel nem ismerése, ki nem mondása épp úgy bűn, mint ennek a hatásnak a fokozása. Kimondtam régen is, mert a cimboráid távozásáig ez rontotta az LMP légkörét is, és kimondom most is, mert a zöld mozgalomban is volt ennek nyoma mindig, és vak vagy hazug, aki ezt tagadja. Ez egy ország sorsrontó jelenség, aminek már irodalma van, tényekkel támasztható alá, amiről érdemes lenne beszélni – de ez egy másik történet, most nem tartozik ide.

S végül, ha már voltál kedves az általam vezetett zöld szervezet támogatottságáról is megemlékezni, akkor nézzük már meg azt is egy másik szempontból. Mert lehet azért támadni valakit, hogy sikeres és jó pályázó, de itt nem ez a kérdés. Hanem a kormányzathoz való viszony, attól való támogatottság mértéke. Valóban, egy olyan szervezetet vezetek, ami az országban egyedüli zöld témával nyert gesztorként 7 ország 14 partnerének vezetőjeként egy több százmillió forintos programot egy EU-s pályázatból, aminek forrásai túlnyomó többségében a partnereknél landoltak (és csak számvitelileg átszaladt az összeg rajtunk), de nem ez számít. Hanem az, hogy 2002-ben bevételeink 98% származott kormányzati forrásból, 2004-re 80%-a, 2006 és 2008 között kb. 75%, majd 2010-es kormányváltást követően évi szinten kb. 5-10%-a! Ennyi – és nem több, az összes többi pályázati eredmény EU-s forrásokból érkezett, és jelentős részben közvetlen, brüsszeli forrásokból. Ezt is lehet ám ellenőrizni, nem csak a mérleg főszámait.
És a működési hitelállomány hogy áll szerinted, amit az elmúlt négy évben felvenni kényszerült a megmaradásért? Az általad említett szervezetek esetében feltételezhetően nulla forint, míg a mi megmaradásunk záloga 80 millió forint fölötti működési hitel jelenleg is, hogy a pályázatainkat le tudjuk bonyolítani. S mi az oka annak, hogy mai napig én vagyok a szervezet vezetője? Mert ilyen hitelállománnyal senki nem vette át a vezetését. Amit csinálsz tehát ebben a kérdésben is az a valós tények hamis színben való feltüntetése, lássuk be. S mindez kicsinyes politikai haszonszerzésért.

S milyen haszon ez? Engem támadsz Fidesszel való kollaboráció alaptalan vádjával, miközben leveleddel azt teszed, mint cimboráid, akik már kétszer juttaták 2/3-hoz Orbán Viktort! Az ellenzéket támadod, megosztod – véletlen sem a Fideszt. Nem Fidesznek mégy neki leveleddel – nem azt támadod, és erre az attitüdre érdemes figyelni mindenki másnak is!
S ettől szánalmas a támadásod leginkább, mert átlátszó és nyilvánvaló, hogy nem a Fidesz ellen szólsz, hanem az ellen, aki a cimboráid szavazótáborából méltán számíthat támogatásra. Ezt a szavazótábort célzod leveleddel, és ennek rendeled alá, ehhez használod eszközként a zöld mozgalom ügyét az Ökotárs Alapítvány ügyét, ami szégyenletes és gyalázatos.

Szóval,
kedves Öcsém, Marci,
pitiáner kis politikai támadásod talán van, ahonnan szép dolognak látszódik, majd otthon megdicsérnek érte bizonyosan, de azért neked a lelked mélyén tudnod kell: alattomos kis húzás ez szavazatokért – semmi más.

Ölel egykori párttársad:
SRB


A vélemények oldalunkon megjelenő  írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás