27 évvel azután, hogy beszüntették az ózonkárosító anyagok gyártását és forgalmazását, még mindig Észak-Amerika méretű az antarktiszi ózonlyuk kiterjedése – jelentette a NASA méréseire hivatkozva a usanews.net portál.
Az antarktiszi ózonlyuk mérete idén szeptember kilencedikén érte el a legnagyobb kiterjedését, 24,1 millió négyzetkilométert, ami 9 százalékkal marad el a 2000-es év maximumától, ami jó hír. Kevésbé jó hír, hogy nagyjából megegyezik 2010, 2012 és 2013 maximális értékével. És éppen azt nem értik a tudósok, hogy a montreali egyezmény 1987-es aláírása óta miért csak ilyen mértékben csökken az ózonlyuk kiterjedése.
Földünk ózonrétege 15 és 30 kilométer magasságban burkolja bolygónkat. Ez a három oxigénből álló molekula elnyeli a Napból származó halálos ultraibolya sugárzás legnagyobb részét. (Az ultraibolya sugárzás az emberekben bőrrákot és szürkehályogot, a halaknál, békáknál és rákoknál pedig szaporodási problémákat okozhat, és még az óceánok egysejtű planktonjait is veszélyezteti.) A tudósok az 1970-es évek óta tudtak azokról a kémiai anyagokról, amelyek az ózonréteg vékonyodását okozhatják. 1985 májusában az Antarktiszon dolgozó kutatók azzal sokkolták a világot, hogy bejelentették, óriási lyukat találtak az ózonpajzson a kontinens felett. Pontosabban a lyuk nem lyuk, hanem azt jelenti, hogy ott jóval vékonyabb az ózonréteg a szokásosnál. A halogéntartalmú ózonpusztító szénvegyületek betiltására 1987-ben fogalmazták meg az ózonréteg-károsító anyagok montreali jegyzőkönyvét. A paktum volt az első ENSZ egyezmény, amelyet valamennyi tagország ratifikált.
„Az ózonlyuk mérete kisebb, mint az 1990-es évek végén és az 2000-es évek elején volt, és a légköri klór mennyisége is csökken. Ennek ellenére még mindig bizonytalan, hogy a folyamat tartós lesz-e" – mondta Paul A. Newman, a NASA Goddard Űrkutató Központ vezető légkörkutatója.
A múlt hónapban az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) és a Meteorológiai Világszervezet (WMO) közös jelentésében azt közölte, hogy az ózonréteg az újraépülés jeleit mutatja, de arra is figyelmeztetett, hogy legalább 35 év kell ahhoz, hogy elérjük a légköri ózon mennyiség 1980-as szintjét. Ugyanakkor a montreali egyezmény nélkül az ózonbontó anyagok koncentrációja 2050-re az 1987-es szint tízszeresére nőtt volna. A szerződésnek köszönhetően 2030-ig évente kétmillióval kevesebb bőrdaganat alakul ki.
Ha hihetünk a számításoknak, akkor 2080-ra a bolygónkat védő ózonréteg az 1950-es évek szintjére áll vissza- írta Ötvös Zoltán a nol.hu-n.
Kapcsolódó anyagok:
