A rovat kizárólagos támogatója
Forrás: hirado.hu

727 tanulmány adatait elemezve kiderült, hogy az utóbbi 75 évben többször jelentkeztek gyors, katasztrofális tömeges pusztulások az állatoknál. Különösen érintettek a madarak, halak és tengeri gerincesek.

Az utóbbi 70 évre visszamenőleg mintegy 2500 állatfaj 727 tömeges elhullásának elemzése arról tanúskodik, hogy egyre nő az ilyen események aránya a madaraknál, halaknál és tengeri gerinceseknél. Ezzel egyidejűleg az így elhullott egyedek száma csökkenni látszik a hüllőknél és kétéltűeknél, míg az emlősöknél stagnál. Ilyen tömeges pusztulás akkor következik be, amikor rövid időn belül egy populáció nagyobb része elhullik. Ezek az események ritkák ugyan és nem okoznak kihalást, de pusztító csapást mérhetnek egy fajra, potenciálisan kiirthatják egy populáció több mint 90 százalékát. Mostanáig nem állt rendelkezésre mennyiségi elemzés a tömeges elhullások rendszeréről az állatokra vetítve – jegyezték meg az új tanulmány szerzői.

Stephanie Carlson, a kutatás vezetője elmondta, ez az első alkalom, hogy gyakoriságát, mértékét és okát tekintve mennyiségileg igyekeznek meghatározni az ilyen tömeges pusztulások mintázatát. A tanulmány a Proceedings of the National Academy of Sciences folyóiratban jelent meg.

A szakemberek a tudományos irodalomban rögzített tömeges pusztulásokat tekintették át. Bár az 1800-as évekre visszamenőleg is belebotlottak néhány tanulmányba, az analízis főként az 1940-es évektől napjainkig tartó tartományra koncentrált. Megjegyezték, elképzelhető, hogy az eredményeik alkotta kép hellyel-közzel az utóbbi évtizedekben megszaporodó dokumentációk folyománya, de ezeket figyelembe véve is bizonyos állatoknál az ilyen események növekedése figyelhető meg. 

Általánosságban a betegséget mutatták ki elsődleges kiváltó okként, az események 26 százalékát váltotta ki. Az emberekhez köthető közvetlen hatások – például környezetszennyezés – 19 százalékban okolható tömeges pusztulásokért. Az algavirágzásokhoz hasonló, biológiai eredetű mérgezés váltja ki az elhullások jelentős részét, míg a klíma által közvetlenül befolyásolt folyamatok – többek között a szélsőséges időjárás, a hőingadozás, az oxigénstressz, az éhezés – összességében az ilyen események 25 százalékában játszottak szerepet.

A vizsgálat szerint a legsúlyosabb események azok, amelyeknek több kiváltó okát mutatták ki. Azt is feltárták, hogy a tömeges elhullásos eseményekből a vizsgált 70 éves tartományban minden évben eggyel több van. A szakemberek szerint a fizikai változások – úgymint hőmérséklet-ingadozások és csapadékmegoszlás – figyelemmel követése mellett fontos lenne dokumentálni a regionális és globális környezeti változások kiváltotta biológiai reakciókat is. Tanulmányukban kiemelik azokat a módszereket, amelyek a későbbiekben javíthatják az ilyen események dokumentálását, beleértve az emberek lehetséges bevonását a tömeges pusztulások valós idejű rögzítésébe.

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás