A rovat kizárólagos támogatója

Közeledik a szénhidrogénkorszak vége, megkezdődött a tiszta források térnyerése. A fő okok egyike a nap- és a szélenergia árának zuhanása.

Costa Rica az idei év első 75 napján kizárólag megújuló forrásokból termelte meg az energiaszükségletét. A kőolajtermelő Texas egyik kisvárosa, az 50 ezres Georgetown úgy döntött, hogy 2017-re száz százalékig a napfényből és a szélből állítja elő áramigényét. A kínai szélfarmok immár több energiát termelnek, mint az amerikai atomerőművek. Dániában tavaly volt olyan nap, amikor az áramot teljes egészében a szélturbinák generálták. A világ minden tájáról érkező hírek alapján úgy tűnik, látványosan hódít a tiszta energia felhasználása.

Az innen-onnan érkező beszámolók keltette kedvező képet az adatok is megerősítik. Az energiaforrások versenye túljutott a fordulóponton: egy nemrég New Yorkban tartott konferencián kiderült, hogy a legfrissebb statisztikák szerint 2013-ban, első ízben, az újonnan létrehozott kapacitások közül a tiszta forrásokra alapozottak meghaladták a fosszilis bázisúakat. Míg az utóbbiak – vagyis a kőolajat, földgázt és szenet elégető, 2013-ban átadott új erőművek – összteljesítménye 141 gigawatt volt, a tiszta forrásra épült kapacitások 143 gigawattot tettek ki. A Bloomberg médiacég szervezte találkozón a tiszta energia kategóriájába sorolták a nap-, a szél-, a víz-, a geotermikus, a biomasszából nyert, illetve az atomenergiát is.

Bár a nap és a szél még így is kevesebb mint egy százalékát adja a globális energiatermelésnek, az előrejelzések szerint az olló tovább nyílik: 2030-ban már legalább négyszer annyi tiszta kapacitást hoznak létre, mint fosszilist. A fejlett országokat tömörítő, párizsi székhelyű Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) pedig úgy becsüli, hogy 2050-re a Nap lesz az áramtermelés legfőbb forrása. Ha a megújulókhoz hozzáadjuk a nukleáris energiát is, akkor az amerikai kormány szerint a 2015-ös 17-ről 2040-re 22 százalékra nő az arányuk a globális energiatermelésben. Ez nem tűnik látványos emelkedésnek, ám szakértők több tényezőt is kulcsfontosságúnak vélnek, melyek jelentősen felgyorsíthatják a folyamatot.

Az első és legfontosabb a nap- és a szélenergia termelésének számottevő olcsóbbodása, így ez a két kategória még a jelenlegi hordónkénti (159 liter) 60 dolláros – az utóbbi évekhez képest alacsony – olajár mellett is versenyképes. Ha az olaj jegyzése öt évvel ezelőtt esett volna a felére, valószínű, hogy a megújulóenergia-ipar csődbe megy. A napelemek költsége 2009 óta a háromnegyedével, az általuk termelt energia ára is 2010 óta a felével zuhant. Hasonló trendet mutat a szélenergia ára is, amely 1980 óta a tizedére csökkent. Vagyis – kezdetben kétségtelenül az állami támogatások segítségével – a megújuló energiaforrások költsége a fosszilis energiahordozóké szintjére zuhant, és valószínűleg még tovább esik.

Ráadásul az elemzők egy része úgy véli, hogy a mostani nyomott szénhidrogénárak legfeljebb egy-két évig maradnak változatlanok, aztán újra emelkedésnek indulnak. A Goldman Sachs amerikai befektetési bank szerint az olajszektor tervezett beruházásai közül ezermilliárd dollárnyi nem termelhet nyereséget a hordónkénti 70 dolláros ár alatt. Ráadásul nemcsak a megújuló energiatermelés kapott és kap állami támogatást – bár egyre kevesebbet –, hanem számos országban a szén- vagy a kőolajbányászat is. Több fejlődő országban – például Indiában vagy Indonéziában – dotálják a fűtő- és üzemanyagokat, és a kőolajár esését azért nem érzik a fogyasztók, mert a kormányok vagy a központi támogatást csökkentik, vagy – mint Kínában – növelik a benzin adóját.

A nagy olajcégek és a fosszilis energiahordozók kitermelésében érdekelt államok azon érve is megdőlni látszik, hogy míg a gazdag Észak átállhat a megújulókra, addig a szegény Dél fő energiaforrása továbbra is a szén, a kőolaj és a földgáz marad. Az átállás globális jelenség. A frankfurti School of Finance and Management és az ENSZ Környezetvédelmi Programjának (UNEP) idei közös tanulmánya szerint 2014-ben a fejlődő országok – Kínát is beleértve – közel ugyanannyit ruháztak be a megújulóenergia-termelésbe, mint a fejlett világ. Több milliárd dollárt költött például Brazília, India és Dél-Afrika is, és féltucatnyian szántak legalább egymilliárdot a zöld energiákra.

A világ második legnagyobb gazdasága, Kína sem tétlenkedik. Az ázsiai óriás – nyilvánvalóan a gazdasági lassulás miatt is – tavaly évtizedek óta először kevesebb szenet égetett el, mint egy évvel korábban. Ugyanakkor a harmadával, 83 milliárd dollárra növelte a megújulóenergia-beruházásokat – ennyit még egyetlen ország sem fordított egy év alatt erre a célra. A teljes globális zöldenergia-beruházás egyébként tavaly 16 százalékkal, 310 milliárd dollárra nőtt. Nem kevésbé érdekes, hogy az olajtermelő országok is elkötelezik magukat a tisztább energiatermelés mellett. Dubai például 330 millió dollárért kétszáz megawattos naperőmű építését rendelte meg a szaúdi ACWA Power vállalattól, amely megawattóránként 58,5 dolláros árat ígért, ez harmadával olcsóbb, mint a földgázüzemű erőmű által termelt energia.

A megújulók térhódításának újabb lökést adhat az idén decemberben, Párizsban tervezett klímacsúcs. A készülő felajánlások és tervek igen ambiciózusak. Az USA például 2025-re a 2005-ös szinthez képest 26–28 százalékkal csökkentené szén-dioxid-kibocsátását. Bár Kína még nem állt elő az elképzeléseivel, valószínű, hogy eleget tesz a Barack Obama amerikai elnök tavaly novemberi pekingi látogatásán megfogalmazott ígéretének: 2030-ig megállítja a szén-dioxid-emisszió növekedését, és 20 százalékra növeli a megújulók arányát.

A tiszta energiatermelés még pár éve is szinte elképzelhetetlen felfutása szakértők szerint nem lesz elég arra, hogy a klímaváltozás megálljon, vagyis az üvegházhatású gázok emissziója oly mértékben csökkenjen, hogy ebben az évszázadban az átlaghőmérséklet emelkedése ne haladja meg a kritikusnak tartott 2 Celsius-fokot. Mindazonáltal immár biztosnak látszik, hogy az olajkornak előbb-utóbb vége, a kérdés csak az, hogy mennyi idő alatt megy végbe az átállás a megújulókra. A fáról a szénre és a szénről az olajra való váltáshoz körülbelül fél évszázad kellett, de talán a legújabb energiaforradalom ennél hamarabb lezárul.  írta Keresztes Imre a hvg.hu-n.

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás