A rovat kizárólagos támogatója

Egyelőre nem derült ki, hogy a magyar kormány valóban megsértette-e a környezeti információk nyilvánosságát előíró Aarhusi Egyezményt a paksi bővítés előkészítése során. A nemzetközi megállapodás genfi székhelyű Jogkövetési Bizottsága vizsgálja a kérdést. A testület tegnapi genfi első meghallgatásán az Orbán-kabinet és a bejelentő zöldszervezetek képviselőinek is számos kérdésre kellett válaszolniuk. Szintén tegnap folytatódtak a közmeghallgatások Paks II-vel kapcsolatosan, ezúttal Ukrajnában. A Greenpeace helyszíni beszámolója Kijevből.

Az 1998-ban elfogadott Aarhusi Egyezmény a „környezeti demokrácia” jogi garanciáiról, a környezetvédelmi ügyekben zajló döntéshozatali eljárások érintettjeinek jogairól szól. A megállapodás három pillérre épül: az aláíró országoknak garantálniuk kell az információhoz való hozzáférést, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételét, valamint a jogorvoslathoz való jogot. Az egyezményt 46 ország írta alá, 2001-ben lépett hatályba, Magyarország is abban az évben ratifikálta.

A Greenpeace és az Energiaklub tavaly júniusban fordult a Jogkövetési Bizottsághoz azzal a panasszal, hogy az elmúlt években a magyar kormányok sorozatosan megsértették az egyezményt a Paksra tervezett új atomerőmű kérdésében: a közérdekű információk döntő részét eltitkolták a nyilvánosság elől, az adatkéréseket szinte mindig visszautasították, a kért adatokat is sokszor többéves késéssel adták át, általában perek árán. A két szervezet kifogásolta azt is, hogy a magyar polgárokat semmilyen formában nem vonták be a döntéshozatali folyamatba. Sőt, időközben a kormánytöbbség elfogadott egy törvényt, amely gyakorlatilag az összes előkészítő dokumentumot és szerződést titkosította.

A tegnapi genfi első meghallgatáson a magyar kormányt Aszódi Attila kormánybiztos, illetve a Nagy és Trócsányi ügyvédi iroda jogásza képviselte, nem volt jelen viszont az illetékes minisztérium, a földművelésügyi tárca képviselője. A kormány nevében érvelők főleg azt próbálták bizonygatni, hogy Paks és az MVM nem kezel közadatokat, sem közpénzt (miközben ennek ellenkezőjét magyar bíróságok már többször, jogerősen kimondták, és ez a genfi tárgyaláson is nyilvánosságra került).

Ha a Jogkövetési Bizottság elmarasztalja a kormányt, annak a Népszabadság információi szerint nem lesz közvetlen jogkövetkezménye, kikényszeríthető szankciók ugyanis nem kapcsolódnak a megállapodáshoz. Az Aarhusi Egyezmény ugyanakkor a magyar és az európai jog része is, így egy elmarasztaló álláspont a magyar bíróságok előtt zajló eljárásokra, illetve az Európai Bizottság (többek között a titkosítást is érintő) vizsgálataira is hatással lesz. (nol.hu)

Ukrajna és Paks II

Folytatódnak a közmeghallgatások Paks II-vel kapcsolatosan. Az eddigi horvát, osztrák és román meghallgatás után a következő forduló az ukrajnai látogatás volt. A Greenpeace helyszíni beszámolója Kijevből.  A nemzetközi egyezményekben kötelezően előírt közmeghallgatásokkal folytatódik a Paks II nemzetközi túra. Az ukrán fővárosban jelenleg a kelet-ukrajnai helyzet okozta gondok, nem pedig a tervezett magyar atomerőmű a legfontosabb téma. Alig ötvenen vettek részt a meghallgatáson.

A népes magyar delegáció mellett ukrán oldalról a környezetügyért felelős minisztérium nemzetközi osztályvezetője és az európai integrációért felelős miniszterhelyettes volt jelen, míg a civil szervezeteket és a magánembereket úgy 15-20 érdeklődő képviselte. Az ebéd utáni kezdés megadja az alaphangot: a szinkrontolmács nem túl szinkronban, rezignáltan fordítja a kérdéseket és a válaszokat, emiatt hamar belátjuk, nem fogunk gyorsan végezni. Gyakori a visszakérdezés, az értetlenkedés, és valóban, elmúlik este 9, mire véget ér a munkanap.  A magyar delegáció, élén Aszódi Attila kormánybiztossal a korábbi meghallgatások szellemében igyekszik minden kérdésben az optimista utat vinni: a nukleáris fűtőanyag Ukrajnán keresztüli szállításával és a Duna vízhőmérsékletének alakulásával kapcsolatosan egyaránt csupa jó híre van, és különben is, az atom környezetbarát, a nap meg éjjel amúgy sem süt.

 

2.jpg

Több kérdés is irányult az alternatívák vizsgálatára, hogy miért akkor van egyeztetés, amikor az erőmű típusáról már gyakorlatilag döntés született. A magyar fél válasza szerint az alternatívák vizsgálata az előzetes konzultáció során történt meg, míg ez a közmeghallgatás a környezetvédelmi hatástanulmányról (KHT) szól. És Ukrajnának (vagy a közmeghallgatásokban érdekelt többi környező országnak) amúgy sincsen joga beleszólni a magyar fél által választott technológiába.

Sajnálatos módon az az állítás, hogy az alternatívákat az előzetes konzultáció során megvizsgálták, távoli kapcsolatot ápol a valósággal. Az előzetes konzultációs dokumentáció mindössze 2,5 oldalban ismertet ugyan egy elemzést az egyes villamosenergia-termelő technológiák környezeti teljesítményéről – az azonban egyfelől nem teljes körű (legalábbis az összehasonlító ábra a leírások szerint nem tartalmazza az atomerőművi üzemanyag gyártásával, és a radioaktív és nukleáris hulladékok kezelésével kapcsolatos környezeti terhelést), másfelől pedig nem tekinthető minden szempontra kiterjedő vizsgálatnak, hanem inkább egy már korábban lezárt kérdés utólagos alátámasztására szolgáló eszköznek.

Márpedig az egyeztetésekre, a társadalom bevonására akkor kell sort keríteni a vonatkozó jogszabályok alapján, amikor még minden opció nyitott. Ezt a feltételt nem teljesítette a magyar fél.
Folytatás:  XXI. század?

 

Kapcsolódó anyagok:

Nemzetközi bizottság előtt kell magyarázkodnia ma a kormánynak Paks II miatt

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás