A növényvédő szerek kockázata helyett biogazdálkodást!

2015. október 18. 18:47

A növényvédő szerek kockázata helyett biogazdálkodást!

A Greenpeace új jelentése szerint egyértelmű az összefüggés egyes növényvédő szereknek való kitettség és bizonyos rákfajták, vagy olyan súlyos betegségek között, mint például az Alzheimer- és a Parkinson-kór. A zöld szervezet 7 pontos javaslata megoldaná a világ élelmezési válságát, de ez sok érdekét sértene.

Gazdák milliói számára óriási egészségügyi kockázatot jelent a növényvédő szerek folyamatos használata, hiszen ők és családjaik vannak leginkább kitéve az ipari mezőgazdaság mérgeinek. A legfrissebb kutatási eredmények alapján a Greenpeace ökológiai gazdálkodásról szóló 7 alapelve megoldási javaslatot tesz a világ élelmezési válságára.

Egyedülálló elemzést jelentetett meg az exeteri egyetemen működő Greenpeace Kutatólaboratórium, amely a növényvédő szerek egészségügyi hatásairól szóló legfrissebb kutatások eredményeit tekinti át. „A növényvédő szerek hatásai az emberi egészségre” című tanulmány egyértelművé teszi, hogy az Európa-szerte használt vegyszerek alkalmazása és fogyasztása súlyos mértékben felelős azokért az egészségügyi problémákért, amelyek egyre növekvő számban jelentkeznek a gazdálkodók, az üvegházakban dolgozók és családjaik körében. 

© NAGY Szabolcs/Greenpeace. A tahitótfalui Háromkaptár Biokert körül 2010 óta működik a „zöldségközösség”: a gazdaság köré szerveződött környékbeli családok nemcsak felvásárlói a terményeknek, de a kert életében is aktívan részt vesznek.

Bizonyítékok vannak például arra, hogy egyes növényvédő szerek növelik a rák előfordulását. Ugyancsak nagy valószínűséggel állítható, hogy bizonyos peszticidek (például a szintetikus piretroidok) károsítják az immun- és a hormonrendszert, és az asztma kialakulásában is fontos súlyosbító tényzőként szerepelnek. Az idegmérgeknek, mint amilyenek például a szervesfoszfát tartalmú peszticidek, a piretroidok vagy a neonikotinoidok, még nagyon alacsony koncentráció esetén is hosszan tartó káros egészségügyi hatásai lehetnek, mutat rá a tanulmány. „Szégyen, hogy pont a gazdák, akik megtermelik az ételünket, szenvednek leginkább az ipari mezőgazdasági mérgeitől. Ez a tanulmány világosan bebizonyítja, hogy a peszticidek sosem tekinthetők »biztonságosaknak«, mint ahogy azt az ipari mezőgazdaság állítja" – nyilatkozta Rodics Katalin, a Greenpeace regionális agrárkampány-felelőse.

A jelentés alapján az is egyértelmű, hogy nincs más megoldás, mint mielőbb átállni az ökológiai gazdálkodásra. Csak így védhetjük meg gazdálkodók millióinak egészségét, és biztosíthatunk egészséges környezetetet és táplálékot mindannyiunk számára. Erről szól második, az „Ökológiai gazdálkodás: egy emberközpontú élelmezési rendszer hét alapelve” című Greenpeace-kiadvány, amely bemutatja, hogy mit jelent az ökológiai gazdálkodás, s hogyan lehet azt összefoglalni hét olyan átfogó, egymástól kölcsönösen függő alapelvben, melyek egyre növekvő számú tudományos agrárökológiai tényen nyugszanak. 

A Greenpeace hét alapelve:

1. Élelmiszer-önrendelkezés.
Egy olyan jövőt kell építeni, melyben a nagyvállalatok helyett a termelők és a fogyasztók ellenőrzik az élelmezési láncot. Vissza kell szereznünk a döntési és az irányítási jogot, egyben elismerni azt a történelmi szerepet, melyet a nők játszottak a vidéki közösségek életében.

2. A gazdálkodók és a vidéki közösségek támogatása.
Olyan gazdálkodási modellt kell kialakítani, amely valódi munkahelyek teremtésével nemcsak a vidék fejlődéséhez járul hozzá, hanem biztonságos, egészséges és gazdaságilag életképes megélhetést biztosít a vidéki közösségek számára.

3. Hatékonyabb élelmiszer-termelés és jobb hozamok elérése.
Nem igaz, hogy a Földön 1 milliárd embernek éheznie kell, rendszerszintű változásokra van szükség! Ehhez vissza kell szorítanunk a fenntarthatatlan módon termelt haszon-, energianövényeket, csökkenteni kell a húsfogyasztást és az élelmiszer-pazarlást. Ezzel párhuzamosan a hozamokat is igazságosabban kellene elosztani.

4. A biológiai sokféleség megőrzése.
A jelenlegi mezőgazdaságra egyre jellemzőbb monokultúrás termesztéssel szemben az ökológiai gazdálkodás a sokszínűségről szól. A háttérben megbújó profitérdek következtében például 20 haszonnövény faj uralja a világ agráriumának 80 százalékát. Pedig a helyi hagyományok, ízvilág, a tápláló ételek és étkezési kultúránk megbecsülése hozzájárul egészségünk javításához is.

5. A talaj és a víz tisztaságának megőrzése. A termőképesség vegyszerek nélkül is javítható, és ez már csak azért is kívánatos lenne, mert így a vízbázist sem szennyeznénk be. Sajnos, a helytelen gazdálkodás miatt a mezőgazdaság a világ legnagyobb édesvíz felhasználója, s egyben a vizek legfőbb szennyezője is.

6. Ökológiai növényvédelem.
Bármilyen meglepő, de a kártevők többségének létezik (vagy csak léteztek?) természetes ellenségei, akár úgy, hogy bizonyos növényeket egymás mellé ültetnek. Sajnos azonban az iparszerű mezőgazdasági modell, ökológiai védelem híján nagy mennyiségű gyomirtó, gombaölő és rovarirtó vegyszereken alapszik. Ezért sem láthatunk madarakat körözni az Egyesült Államok végeláthatatlan gabonatáblái fölött.

7. Rugalmas élelmezési rendszerek.
A többféle haszonnövény termesztése, a változatosság igazolt és megbízható módszer arra, hogy a mezőgazdaságunkat alkalmazkodóvá tegyük éghajlatunk egyre kiszámíthatatlanabb változásaihoz. Ezzel összefüggően, ha a termelés sokrétű, akkor a bevételi források is azok, ami további anyagi biztonságot nyújthat a gazdáknak. 

Kulcskérdés az ökológiai gazdálkodás:
  - a korszerű tudományt és az újításokat ötvözi a természet és a biológiai sokszínűség tiszteletével,
  - egészséges gazdálkodást és egészséges élelmiszert biztosít,
  - védi a talajt, a vizet és az éghajlatot,
  - nem szennyezi a környezetet vegyszerekkel,
  - nem használ géntechnológiával előállított haszonnövényeket, és felfogásának központjában a fogyasztók és a termelők állnak, nem  pedig azok a nagyvállalatok, amelyek fennhatósága alá élelmiszereink jelenleg tartoznak.

A gazdálkodásnak ezt a módját egy új, szélesebb körű ökológiai élelmezési rendszer kulcsfontosságú – ám semmi esetre sem egyedüli – összetevőjének tartjuk. Elválaszthatatlanul hozzátartozik az élelmiszerpazarlás kérdése, az emberek egészsége és az emberi jogok, a források elosztásának igazságossága, illetve az élelmiszertermelés és -fogyasztás sok egyéb eleme. Szerencsére az utóbbi néhány évtizedben jelentős előrelépés történt. Egyre népszerűbb a biogazdálkodás, elindult a helyi termékek mozgalma, és az élelmiszer-önrendelkezés kérdése is napirenden van. Meggyőződésünk, hogy eljött a továbblépés ideje.




Hozzászólások

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés