A Körös-Maros Nemzeti Park területén is élnek hódok, elsősorban a Körösök mentén. Ezek a barna bundájú, ügyes építőmesterek legtöbbször a partfalba ássák méretes üregeiket.
A hód Európa legnagyobb rágcsálója. Testtömege 20-30 kilogramm között mozog, hossza pedig – a farok nélkül – elérheti akár az egy métert is. Tökéletesen alkalmazkodott a vízi életmódhoz, táplálékának egy részét azonban a vízparton keresi. Elsősorban vízinövényeket és lágyszárú fajokat fogyaszt, de különböző cserjék és fák kérgét, leveleit, fiatal hajtásait is megeszi. Kedvencei a vízparti puhafák, valamint a vízitök és a fehér tündérrózsa. A téli időszakban, amikor más táplálék alig akad, leginkább a fák kérgét rágcsálja. Télire eleségként faágakat raktároz a várába.
A hódoknak az utóbbi évszázadokban jelentős megpróbáltatásokat kellett kiállniuk. Húsukért, pézsmájukért és prémjükért kíméletlenül vadásztak rájuk az emberek. Emiatt az európai hódállomány a XIX. század közepére szinte teljesen kipusztult. A visszatelepítési programok révén az utóbbi két évtizedben számuk ismét növekedni kezdett. Az európai állományt jelenleg egymillió példányra becsülik, ebből mintegy ezer példány él Magyarországon.
A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területén belül elsősorban a Körösök mentén élnek hódok. Éjszakai állatokról lévén szó, nappal ritkán kerülnek szem elé. Az európai hódok – kanadai rokonaikkal ellentétben – nem építenek várakat és gátakat is csak ritkán emelnek. Vackukat inkább a partfalban ássák ki. Egy ilyen földalatti folyosórendszer akár tíz méter hosszú is lehet és bejárata mindig a vízből nyílik. A lakóüreg átmérője 50-80 centiméteres, ebben élnek együtt a szülők utódaikkal. A család kisebb állandó territóriumot tart fenn a vízpart mentén, melynek határait szagjelzésekkel jelölik ki.
