Új módszer a biodiverzitás kutatásában

2016. február 11. 11:14

Új módszer a biodiverzitás kutatásában

A Debreceni Egyetem kutatói már 2013-ban igazolták a biomassza mennyisége és a fajszám közötti kapcsolatot szárazföldi gyepközösségekben; most arra voltak kíváncsiak, hogy az igen fajgazdag vízben élő fitoplankton közösségek esetében is kimutatható-e egy ilyen összefüggés, és ha igen ez mivel magyarázható.

A faji sokféleség változását jól követik az életstratégia-összetételben bekövetkező módosulások” – írják cikkükben a Magyar Tudományos Akadémia és a Debreceni Egyetem közös Biodiverzitás Kutatócsoportjának tagjai. A diverzitás és biomassza összefüggéseit új módszerekkel vizsgáló tanulmány az ökológiai kutatások egyik vezető lapjában, a Functional Ecology-ben jelent meg.

A Debreceni Egyetem kutatói már 2013-ban igazolták a biomassza mennyisége és a fajszám közötti kapcsolatot szárazföldi gyepközösségekben; most arra voltak kíváncsiak, hogy az igen fajgazdag vízben élő fitoplankton közösségek esetében is kimutatható-e egy ilyen összefüggés, és ha igen ez mivel magyarázható. Azonban a korábbi fajszám alapú vizsgálatokkal szemben ezúttal ökológia stratégiák vizsgálatán keresztül tanulmányozta az összefüggést és a kialakulásáért felelős háttér-mechanizmusokat az MTA-DE Biodiverzitás Kutatócsoportja.

A cikkben a kutatók kiemelték, hogy a funkcionális csoportokon alapuló elemzések kiválthatják a nagy taxonómiai tudást igénylő faji és fajcsoportszintű eredményeket megkövetelő elemzéseket. - Miközben a fitoplankton-közösségek faji szintű vizsgálatainál néha akár ezer különböző fajjal is kell dolgozni, addig a funkcionális stratégiákon alapuló megközelítés során még a legbővebb kategóriarendszer szerint is alig 40 csoporttal lehet dolgunk. Ezen túlmenően a funkcionális alapú megközelítések lehetőséget nyújtanak a fajösszetételükben gyakran igen eltérő, de hasonló megjelenésű közösségek funkcionális összehasonlítására – magyarázza az előnyöket Török Péter biológus, a Debreceni Egyetem Ökológiai Tanszékének docense, a kutatócsoport tagja.

Eltérő funkciójú fajok: kékalgagömb és békanyálEltérő funkciójú fajok: kékalgagömb és békanyál

A kutatók kimutatták, hogy a fajszám és a biomassza összefüggése a fitoplankton-közösségek esetében a Grime-féle humped-back görbével írható le. Az eredményekből világosan látszik, hogy a funkcionális csoportok összetételében bekövetkező változások jól követik a fajösszetételben bekövetkező változásokat, ez azt jelenti, hogy például a biomassza erőteljes növekedésekor (például toxikus vízvirágzások) a fajszám csökkenésével párhuzamosan a funkcionális csoportok diverzitása is erőteljesen lecsökken. - A funkcionális jellegeken alapuló kutatások a szárazföldi növényökológiában már évtizedek óta bevett gyakorlatnak számítanak, ezzel szemben a vízi ökológiai kutatásokban ez a szemlélet csak az utóbbi mintegy 10-15 évben vált szélesebb körben elfogadottá. Az utóbbi tudományterületen a jövőben még inkább előtérbe kerülnek az egyedi funkcionális jellegeken alapuló kutatások, melyeknél főként az ökoszisztémák működésével összefüggő folyamatokat fogjuk vizsgálni – véli a kutatás jövőjéről Török Péter




Hozzászólások

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés