A szárazföldet érintő ázsiai tájfunok, főként a nagy trópusi ciklonok lényegesen erősebbé váltak az 1970-es évek óta egy amerikai tanulmány szerint. Az ázsiai szárazföldi tájfunok intenzitása 12 százalékkal nőtt az elmúlt négy évtizedben.
A változás azonban legfőképpen az óránként 209 kilométeres szélsebességű vagy annál hevesebb viharoknál figyelhető meg. Ezek 1977 óta gyakoribbá is váltak: az egyszeri alkalom helyett akár évente négyszer is jelentkezhetnek. Ilyen vihar volt például a Lionrock, amely augusztusban legalább 17 ember halálát okozta Japánban, vagy a Haiyan, az egyik valaha mért legerősebb tájfun, amely több mint hatezer halálos áldozatot követelt 2013-ban a Fülöp-szigeteken.
Vej Mej, az Észak-karolinai Egyetem klímakutatója a Nature Geoscience című tudományos lapban megjelent tanulmányában ezeknek a viharoknak az erősödését összefüggésbe hozta a partközeli tengervíz melegedésével. Ez, úgy tűnik, szinte „üzemanyag” a tájfunoknak. Az ázsiai partok nagy része mentén az 1970-es évek óta közel 0,8 Celsius-fokkal emelkedett a víz hőmérséklete. Mej nem tanulmányozta a víz melegedésének okát, de úgy véli, valószínűleg egyrészt egy helyi természetes időjárási jelenségnek, másrészt a fosszilis üzemanyagok elégetésének a következménye.
A kutató és munkatársai szerint túl korai határozottan kijelenteni, hogy a növekvő intenzitás ember okozta klímaváltozás következménye. De ahogy a Föld melegszik a jövőben, úgy válhatnak az erős viharok egyre intenzívebbé, különösen az északi szélesség 10. fokától északra lévő területeken, ahol Tajvan, Kína, Korea és Japán is elterül. Phil Klotzbach, a Coloradói Állami Egyetem hurrikánkutatója szerint a tanulmány érdekes kérdéseket feszeget, ám előfordulhat, hogy az 1987 előtti viharok szélsebességét alábecsülték. Mej szerint ugyanakkor abban az időszakban jobbak is lehettek a mérések, mert a mérőműszerekkel egyenesen belerepültek a viharba, hogy megmérjék az erejét.
