Riasztó hírek érkeznek az ukrajnai atomerőművekről. Mi a felelőssége ebben a helyzetben Magyarországnak? Exkluzív interjút adott az Alfahírnek Yury Urbansky, a hazánkba látogató független atomerőmű szakértő, akinek célja, hogy tájékoztassa Európát az ukrán atomerőművek helyzetéről, egy olyan ketyegő bombáról, ami valóban átformálhatja kontinensünk térképét.
Ukrajna nukleáris ámokfutásáról, illetőleg ukrán zombireaktorokról hallani. Valóban ilyen szörnyű a helyzet Önöknél?
Tizenöt, szovjet időkben tervezett, és többségében akkor épült reaktor működik most is nálunk, ennek megfelelően nagy mértékben függünk Oroszországtól, ami befolyásolja a gazdasági életünket is. A legtöbb üzemanyag, amely gyakran a szovjet időknél is rosszabb minőségű, onnan érkezik, és az elhasznált fűtőelemeket is oda szállítjuk reprocesszálás céljából. Ukrajnának célja az üzemanyag-ellátás diverzifikálása, vannak ugyan erre tervek, de a valóságban ezt nehéz megvalósítani. Főleg egy olyan bonyolult helyzetben, amikor háborúban állunk Oroszországgal. Ez a morális kérdés az egyik aspektusa az ukrán nukleáris ágazatnak.
És mi a másik szempont?
Hogy ezeknek az erőműveknek az életciklusa napjainkban jár le, és jelenleg az élettartamuk meghosszabbításának folyamata zajlik, tervek szerint legalább 10 évvel túllépik eredeti lejárati idejüket. Amikor ezeket a reaktorokat tervezték, még 30 éves üzemidővel számoltak, ám az ukrán atomerőműveket üzemeltető állami cég, az Energoatom, az állami nukleáris felügyelethez (SNRIU) fordult a blokkok további működésének engedélyeztetésért, a kormány terveit is teljesítve. Mindezt az országban előállt kritikus energiahelyzettel indokolják, ami miatt szükség van az atomenergia által termelt villanyáramra. Ám amikor 2009-ben ez az egész elkezdődött, még szó se volt az orosz-ukrán konfliktusról.
A National Ecological Centre of Ukraine (NECU) az üzemidő meghosszabbítása ellen kampányol, miért?
Amikor a reaktorok üzemideje lejár, be kell zárni és fel kell számolni azokat. Civilszervezetünk az atomenergia kiváltásáról szóló forgatókönyv mielőbbi felvázolását szorgalmazza, mert jelenleg ilyen dokumentum nem létezik.
"Ráadásul a felügyelet nemcsak engedélyezi a további működést, de még a biztonságtechnológiai fejlesztésekkel kapcsolatban is kompromisszumokat köt."
Az SNRIU úgy ad ki engedélyeket, hogy az általa megkövetelt előírásoknak csak egy részét hajtják végre az erőművekben. Van erre egy autós példám.
Halljuk!
Van egy autónk, ami javításra szorul, mert rosszak a fékek, de mi csak az első fékeket mutatjuk meg a szerelőnek, a hátsókat későbbre halasztjuk, hiszen elég tapasztalt sofőrnek gondoljuk magunkat ahhoz, hogy ne legyen ebből majd balesetünk. Ráadásul elég pénzünk sincsen a hátsó fékek megjavítására. Ezzel a pénztelenséggel és rutinossággal indokolja az Energoatom, hogy miért nem hajtják végre az összes fejlesztést az erőművekben. Pedig az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD), illetve az Európai Atomenergia Ügynökség (Euratom) 300-300 millió euró hitelt nyújt a biztonsági beruházások megvalósításához.
