A következő 30 évben több városi terület fog épülni, mint eddig valaha. A gyarapodó települések infrastruktúra, étel, energia, víz és lakóhely igényei pedig növekednek. A városok jósolt ütemű növekedésével már elérnénk a 2015-ös párizsi klímaegyezményben meghatározott felmelegedési határt.
Egy most zajló ENSZ konferencia a városi fenntarthatóságot kutatja, ám a kutatóktól bejövő információk hiányában a program el fog bukni, figyelmeztetnek Timon McPhearson és kollégái. A héten zajik a Habitat III, az ENSZ legnagyobb világvárosi konferenciája az ecudori Quitoban. A 20 évente tartott többoldalú egyeztetés célja a városok fenntarthatóbbá tételéhez nyújtott globális keret, az Új Városi Program (NUA) elfogadása. Sajnos pont a tudomány képviselői hiányoztak a NUA előkészítő folyamataiból. Csak összehasonlításképpen: többek között a párizsi klímakonferenciát is szakértői bizonyítékok alapján folytatták le.
Az csak az egyik ok, hogy a tudományos közösség nem volt felkészülve a Habitat III-ra.
A néhány meghívott szakértő konzulensként lett volna jelen az eseményen, ám júliusban a tárgyalófelek elvetették azt a panelt, amiben tudósok és nem-állami résztvevők is szerepeltek volna. Az EU tagállamok és a gazdagabb országok attól tartottak, hogy a fórum túl sokba fog kerülni. A várostudományok fontossága miatt szükséges lesz az ügy újratárgyalása, és azért is, mert a NUA-nak tudományos-politikai egyeztetésen kellene alapulnia.
Gyorsuló urbanizáció
A villámgyors urbanizálódás az emberi történelem egyik legnagyobb szociális átalakulása. A városok forrásai kimerülnek és a klímaváltozás okozta új veszélyekkel, pl. áradásokkal néznek szembe. A városok ugyanakkor az innováció motorjai is, az adaptálódás részeként és az ellenálló képesség növelésével természet-alapú infrastruktúrákat vezetnek be, zöld tetőket kialakítva, vagy lápos területeket helyreállítva. A városokban jelentkező kihívások komplex és egymással összefüggő kérdéseket tesznek fel, olyan területek érintve, mint egyenlőség, igazságosság, ellenálló képesség, gazdasági lehetőségek, infrastruktúra fejlesztés, vagy ökológiai helyreállítás.
Kínai megapolisz születőben
Összedolgozni
A NUA bevezetéséhez, monitorozásához, értékeléséhez bizonyítékokra lesz szükség a kutatók közösségétől természettudományos és szociális területekről egyaránt. A városkutatásoknak rendszerezetteknek, reprezentatívnak és igazoltnak kell lenniük, hogy a törvényalkotók számára is hasznosak legyen. Ez jelenleg közel sincs így. A legtöbb városkutató és rendelkezésre álló forrás jellemzően az északi féltekén és a nagyobb városokban található, de a legsúlyosabb városi kihívások leginkább a déli féltekén és a közepes méretű városokban jelentkeznek. Ezért az elsődleges kutatásokat ki kellene terjeszteni a kevésbé vizsgált és gyorsan változó városi kontextusokra, főként Latin-Amerikában és Kelet-, valamint Délkelet-Ázsiában. Például túlságosan keveset tudunk az anyaghasználat, ökoszisztémák, szociális és politikai normák, migráció, megbetegedési tényezők és az innováció globálisan összekapcsolódó városi rendszereiről.
A várostudósoknak jobban fel kellene ezeket térképezniük és modellezniük, amivel adatokat tudnának szolgáltatni a tervezéshez, menedzsmenthez és döntéshozatalhoz. Ám a sokféle forrásból származó tudás összegyúrásához nékülözhetetlen képességek ritkák, pedig a globális várospolitika informálásához szükséges lenne. A szakmai képesítést nyújtó rendszerek és a szektorok közötti interakciók hiánya elszigetelődésre kényszeríti a specialistákat, pl. mérnököket, építészeket, tervezőket.
kígyózó előváros Nevada USA
Öt lépés
Az alábbiakban öt javaslatot részletezünk, amivel a várostudomány fejlődése és befolyásoló ereje lenne növelhető.
Egy városokkal foglalkozó nemzetközi tudományos szervezet létrehozása. A testület feladata lenne a 2030 utáni progam meghatározása, nemzetközi szinten biztosítva a széleskörű interakciót a tudomány és a politika színterein, valamint a városok közötti tanulási lehetőséget. A szervezet olyan, már létező globális hálózatokhoz csatlakozhatna, mint az IPCC, az ENSZ-Habitat stb. A testületet a tudósokkal, a szakmai közössséggel, a városokkal kapcsolatos tudás minden szintű képviselőivel – ide sorolva az ösztöndíjasokat, közhivatalnokokat, városlakókat – egyeztetve kellene létrehozni.
A tudás és szokások globális terjesztése. A legtöbb kutatás északon zajlik, a legnagyobb szükség délen van. Számottevő befektetések szükségesek azokban az akadémiai intézményekben, amik a városkutatással, szabályozással foglalkoznak és gyorsan urbanizálódó városokban működnek.
A városkutatás finanszírozásának növelése. A kutatási ösztöndíjakhoz valódi globális források szükségesek, amik város- és régiószintű összehasonlító tanulmányokat tennének lehetővé. Ezek beindításához a nemzeti kormányok, fejlesztési bankok és magánalapítványok támogatása szükséges.
A transzdiszciplináris kutatások és szintézisek támogatása. A releváns tudással rendelkező közösségeknek kell vezetniük a városfejlesztési politikákat rövid- és hosszútávon egyaránt. A transzdiszciplináris kutatásokat a várostudományok új finanszírozási forrásaival kellene támogatni. A már létező tudás szintetizálására lenne szükség és a szabályozás összes szintjébe építésére.
A tudományos-politikai küzdőterek hozzáférhetőségének növelése. Tisztázni kell a várostudósok szerepét azokban a politikai platformokban, amik a NUA-ban vagy a szélesebbkörű multilaterális rendszerekben jelennek meg.
A városkutatás előmozdítása tehát elkerülhetetlen, tudományos vezetőszerepét pedig támogatni kell a globális városi törvényalkotásban- írta a nature.com.
